Párizsi aprók 4., Lenézni az Eiffel toronyra

Párizsi aprók
4., Lenézni az Eiffel toronyra

Már tudunk a szobánkban kapszulás kávét főzni, így elmarad a reggeli, lesz helyette Montparnasse torony, mellette az amatőr festők szabad vására és a Luxembourg park, a mi tempónkkal délután lesz, mire leérünk az Odéonhoz.
Ez a terv, egyenlőre lemegyünk a Saint-Michel buszmegállóig, és onnan várost nézünk a metró helyett a buszról, tíz megálló után majdnem a torony elé érünk.
Volt útközben még a Szajna partján a d”Orsay és a Pont Neuf híd, egy Luxembourg park, de erről majd lefelé, szép délelőtti séta lesz a festők piacáig.
Ezen a Marché Parisien de la Création -nevű művész piacon árulta képeit, nem is olyan régen Modigliani vagy Picasso, keressük a mai megfelelőiket, de manapság tíz iparosra jut egy művész. Igaz, köztük voltak jók is, a két utcányi kiállító soron többször is meg kellett állni a látványért.
Kerámiák, festett üvegek, népművészeti mindenfélék, de főleg festmények, azért többet is elfogadtam volna belőlük.
Magyar persze itt is volt, tíz éve, hogy a pasi ötletszerűen Párizsba ment, kivett egy olcsó hónapos szobát, és azóta saját festményeit árulja, olykor magyaroknak. Most piros kendő van a nyakába kötve és ingyen beszélget velünk. Havonta két, három képe megy el, egyéb megélhetéséről nem illett kérdezni.
Azért, mielőtt a piacra eljutottunk, túlestünk a kötelezőn, megvolt a Tour Montparnasse, kellő sorbaállás és liftezés után, 210 méteres, van benne 59 emelet, gyorsliftek, szuvenír bolt, kávézó, étterem is, és ötven emeletnyi irodák.
A rossz nyelvek szerint olyan csúnya, hogy csak akkor lehet elviselni ha benne vagyunk, mert akkor legalább nem látjuk.
Az utóbbi évtizedekben Párizs annyi gyönyörűszép és extravagáns épülettel gazdagodott, hogy még a Défanse-t is háttérbe szorítják, csak ez a fekete fogpiszkáló áll makacsul a város felett.
Ténykérdés viszont, hogy alatta van a város, az Invalidusokkal és az Eifellel együtt.
Az óriáskereket viszont hiába kerestük, ha jól mondták, az Olimpia után ujra felállították, de csak ez év tavaszáig működött. Nekem csupasz volt a tér nélküle, külön kedves emlékem, amikor az évezred szilveszterén egy hatalmas órává változott és követni lehetett rajta az utolsó perceket.
Visszatérve a piacra, ha már feltöltődtünk művészettel, jöhet a Jardin Luxembourg a Medici kúttal, arrafelé megyünk majd vissza a városba.
Van ugyan még pár árus, akinél nemcsak picike Eiffel tornyot, hanem értékes, lávakő karpereceket is lehetett kapni, 1, 2 és 5 euróért, ezek állítólag elmulasztják a migrént is, de hogy igaz e, azt migrén nélkül nem tudtuk kipróbálni, így elmaradt az üzlet.
Volt viszont egy cukrászda is a vásárnál, ami szintén migrén oldó, leülve mille-feuillet lehetett enni, ez olyan leveles rétesféle, karamellás, banános krémmel rétegesen, benne vastagon rengeteg vaniliás töltelék, menet közbenre pedig ott volt az ekler fánk, ez is krémmel töltve, csokoládé bevonattal, mint egy édes krémmel töltött kifli, csak jobb, vagy citromos madeleinet például, ezek ugyanis útközben is ehetők.
Ezzel jól eltelt az idő, amíg leért az ember a Luxembourg kertig, a 82. busszal, szűkebb hazánk a Latin negyed alsó vége felé, a Bd.Saint-Michelen, öt megálló múlva leszálltunk, az Auguste Comte-nél és balról ott a park. Ha maradtunk volna a buszon, kevesebb mint 1 kilométer múlva lenn lehetnénk a Szajna parton, de mi cifráztuk egy kicsit, inkább a parkon keresztül, a híres Fountaine Medicis nevű, szökőkutas, medencével és szobrokkal ellátott emlékmű előtt, hogy megint az Odeon elé érkezzünk.
További változatosság, hogy nem az egyenesen haza vivő Szent Mihályon megyünk le a folyóig, legalább egy sétával emlékezve Georges Jacques Dantonra, a nagy forradalom egyik vezéralakjára, az Ő nevét viselő sugárút is a Saint Michelhez vezet.
Őt, a másik nagy ember, Robespierre követte a hatalomban, később a vérpadon is, állítólag Danton, útban a vesztőhelyre vitték, felkiáltott Robespierre ablaka felé, azzal, hogy követni fogsz! – Igaza lett, a forradalom felfalta a gyerekeit, és jött Napóleon. Sajnálom, hogy nem tudok méltó módon írni róla, szamárságokat pedig nem szeretnék. Ott van mindenkinek a net és állítólag könyvek is…