HOL VAN AZ IGAZSÁG VAGY MIÉRT NINCS?
Minap készülődtem egy lebeszélt találkozóra, ahol egy ismerősömmel akartam eszmét cserélni készülőfélben lévő novellás kötetemhez. Ő szívesen vállalkozott rá, hogy inspirál engem saját történetével. Beleegyeztem bár nem túl nagy lelkesedéssel, mert ismertem nagyjából a történetét és nem a boldog idők jutottak eszembe élete eddigi lefolyásáról. Már éppen hónom alá csaptam a mappámat, táskámat mert kissé késésben voltam mikor csengettek. Reméltem nem a kéményseprő jött így sietve nyitottam ki az ajtót és az ismerősöm állt ott, akivel negyedóra múlva találkozó lett volna. Még meg sem tudtam szólalni, mikor kezembe nyomott egy pár lapból álló irományt és ennyit mondott.
-Reggel kaptam az idézést igy nem tudtam neked szólni, hogy le kell mondjam a találkozót, de én már jóval előbb leírtam mindazt, amit el akartam mondani. – mutatott a kezemben lévő papírokra.
– Mi történt? – kérdeztem ijedten mert az életét ismerve, nem sok jóra gondolhattam.
– Hát beidéztek kihallgatásra. Gyanúsított vagyok. – mondta kényszeredetten.
– Micsoda?! – néztem rá és majdnem eldobtam a papírokat.
– Igen. Bűncselekménnyel vádolnak. – folytatta és órájára nézett.
– Mit csináltál??! – kérdeztem egyre idegesebben. Már arra gondoltam valami olyan szörnyűséghez folyamodott, hogy lopott, vagy isten tudja mit csinált, hiszen tudtam, hogy hónapok óta munkát keres, bevétele nincs és a még használható tárgyait árusítja, abból éldegél és próbálja a hozzá néha ellátogató kisfiát ellátni. A gyerek az apjánál nevelkedett.
– Csak a hetven százalékát fizetem havonta a gyerektartásnak, így az a görény feljelentett. Most kihallgatnak, talán nyilvántartásba vesznek, még nem tudom. – vonta fel vállát és a lifthez sietett. Én csak hüledezve pislogtam, mikor ő még visszafordult a liftből és mondta.
– Nem lepődj meg, hiszen a múlthéten már járt nálam a végrehajtó, hogy lefoglalja, amit lehet. Majd intett és a liftajtó becsukódott utána. Hát kellett pár perc ott az ajtóban, hogy magamhoz térjek. Hol élünk? gondoltam, mert annyit tudtam róla, hogy a gyereknek az apja az informatika világában tengeti életét és minden közös vagyonukat eltüntette, hogy ő ne tudjon hozzáférni. De azt álmomban nem gondoltam volna, hogy az, aki neki gyereket szült és évekig elviselte modortalan stílusát képes arra, hogy börtönbe juttassa azért, mert nem tudja kifizetni a teljes összeget úgy, hogy tudtuk a férfinak talán kávépénzt jelenthetett az az összeg, főleg, hogy a jelenlegi felesége havi több milliót vitt haza. Számomra nagyon is elkeserítő, hogy azt veszem észre ma a felvilágosult emberek sokkal kegyetlenebbek egymással, mint az inkvizíció idején. S ekkor jutott eszembe, hogy milyen találó is ez a hasonlat erre az esetre, mert tudtam a fent említett férfiról, hogy egy ma is működő kisközösség vezetője (XII. ker) és a szomszédos országokba is utaznak, hogy másokért közbenjáró imával Isten kegyelméért könyörögjenek, hiszen ők annyira tiszták és szeretettel teli közbenjárók, hogy nélkülük Isten meg sem hallgatná a hozzá imádkozó szerencsétlen embereket…
Nagy levegőt vettem, fotelomba kucorodtam és olvasni kezdtem…,
2025 és előtte.
A házasság csak a férfi erőszakos megfélemlítésének nyomásával jött létre. A lány előtt ott volt még az egész élet, hiszen tizenkilenc éves volt. A családjában senki nem állt mellette, mindenki a saját harcát vívta, szenvedte. Hogy is tudtak volna odafigyelni egy halálos megfenyegetésre!!! A lányt amúgy is a teljes elnyomás példája nevelte otthon a négyfal között.
Házassága az első pillanattól kezdve kudarcra volt ítélve, azért is mert a fiú családja a lányt kezdetektől fogva elítélte. Hiszen csak egy lakótelepi gettóból kapaszkodott fel az ő „nemesi” vérükhöz.
Az első gyermek megszületése további nehézséget hozott, mert a kisfiú asztmásan született. Aki tudja, hogy az asztma hátterében milyen súlyos kiváltó ok van, akkor neki nem nehéz elképzelni, hogy már a magzati létben az a kisember minek volt kitéve. Mindeközben a fiú családjából a furkálódás szépen csendben jelen volt.
A házaspár szinte minden életszakaszban válni készült, de a lánynak a gyerekkel, majd gyerekekkel nem volt hová mennie. Közben annyire le lett uralva énje, hogy a zsarnok férj játszi könnyedséggel cibálta hol fájó, hol kevésbé fájóbb létében. Harmadik gyerekük után a férfi családja kitalálta, hogy hová és milyen módon építkezzenek, de lehetőleg olyan messzire, ahol a lány családja majd csak néha- néha jelenik meg. A házasok hitelt vettek fel, ahol a feleség adóstárs lett egy olyan telken épült házban, ami kizárólag a férfi családjának nevén szerepelt. De a hitel törlesztését a feleség bankszámlájáról rendezték persze.
A sok-sok év alatt egyszersem került szóba, hogy amit felépítettek az csak a férj nevére lett a földhivatalnál bejegyeztetve. Hiszen az alattomos családtagok úgy intézkedtek, mintha minden rendben lenne. A feleség teljesen „el volt ültetve” a hivatalos dolgok ügyével kapcsolatban. De nem is lett volna rá ideje, hiszen a négy gyereket neki kellett nevelnie. A férj nem ért rá kisközösségi ügyei mellett, majd hozzá a hétvégi körutazása és pluszban az újonnan vállalt helyi imakörének létrehozása mellett a családjával foglalkozni.
A negyedik gyerek megszületése után a sokadik szörnyű reggelen végre meglett az elhatározás és a feleség elmenekült a négy gyerekkel egy 56 négyzetméteres lakásba. A férj egyedül maradt a száznegyven négyzetméteren és nagyon sajnálta magát, hogy ilyen hálátlan nőt kellett feleségül vennie. Ezért elhatározta nem is fizet a gyerekek után semmit és ezt is tette jó ideig, miközben a feleség két kollégista lányt, egy óvodást és a lelkileg mélyen sérült nagyfiát próbálta fentartani. Ha nem lett volna egy családhoz közel álló barát, aki régről ismerte a férjet, aki segített nekik, akkor belegondolni sem volna jó, hogy hová fajult volna öt ember élete. Közben csak igen sokára tudta elérni, hogy legalább annyit fizessen meg a gyerekeinek, hogy az útiköltségeiket az iskoláig ne neki kelljen állni.
Mikor a legkisebb iskolás lett a férfi új asszonyra tett szert, akiben megtalálta tökéletes képmását minden értelemben. Az új nőnek nem volt gyereke mert utálta őket, így játszi könnyedséggel fúrta ki a szülői házból a néha-néha hazalátogató négy gyerekeket.
Az új asszonynak MINDEN KELLETT.
Sikerült is elérnie, hogy a családi ház hamar el legyen adva, majd az abból befolyt összeget ő szépen elrakta.
A volt feleség csak akkor szembesült azzal, hogy az ő nevére ugyan elfelejtették bejegyezni a felépült házat, mikor a válásnál a vagyonra került a sor. Mivel a férfi ott is zsarolta volt feleségét azzal, hogy elveteti tőle a gyerekeket, ha nem száll le a közös vagyonról, így a vagyoni kérdés függőben maradt.
Az asszony eleinte nem is akart foglalkozni a házból rá eső résszel, hiszen örült, hogy megszabadult gonosz, zsarnok férjétől. Gondolta, majd egyszer rendezik soraikat, amikor a férfi is eljut arra a megállapításra, hogy jobb nekik, ha külön folytatják tovább életüket. De ez a mai napig nem született meg a férfi fejében! Viszont, míg ő itt-ott próbálta meghúzni magát és csak nyugodt életet akart élni, azalatt az új feleség késztetésére minden apró vagy akár komolyabb dologban a férfi keresztbe tett a gyerekei anyjának. Mindenhol hátráltatták, csőbe húzták, ugráltatták, gyerekei előtt megalázták. A férfi azt is elérte, hogy az asszony veszítse el állását, hiszen nem vitte el fiát a részére kiszabott kapcsolattartási időben, így az asszony nem tudott megjelenni munkahelyén. S mikor ezt felrótta a férfinak, az felvonta vállát és közölte: – nem az én problémám. Old meg ahogy akarod. S mindeközben néha-néha teljesen nevetséges összeget fizetett a gyereke eltartásához.
Több év telt el mikor az asszony összeszedte magát és a vagyoni helyzet rendezéséhez kezdett, hiszen látt már hogy a békés rendezés a férfi részéről sosem jön el. DE azért folyamatosan zaklatták, ócsárolták őt. Így a vagyoni követelésnek eljött mégis az ideje!
Jelenleg a per négy éve húzódik.
A tárgyalások évente 2-3 alkalomból állnak, ahol a volt férj mindennel előhozakodva napolást, szüneteltetést, halasztást kér és ezekhez a bírók lehetőséget is adnak neki…???
Ezalatt a négy év alatt már a harmadik bíró üli a tárgyalást és nem jutottak el abba a szakaszba, hogy kiderüljön végre mennyi az értéke a volt ingatlanuknak és azt valójában mennyiért adták el. Mert az adásvételi szerződés is csalással lett megalkotva, hiszen a férfi egyik közösségből való jóismerőse lett a vevő.
A bíróság magát megmutatva törvénytelen módon működik s mindenben nagy valószínűséggel a férfi kormányközeli feleségének a keze van, aki a háttérben irányítja a:
– bíróságot,
– kormányhivatalt,
– végrehajtót,
– földhivatalt,
– s magát a rendőrséget is!
Mindez megtörténhet 2025-ben Magyarországon egy bíróságon és további hivatalos helyeken.
Nincs gyerekvédelem,
nincs igazságszolgáltatás,
nincs ember és testi védelem. (csak ha már vér folyik)
Aki erőszakos, korrupt, pénzéhes és embertelen az állja meg a helyét a törvényhozó hivatalokban.
Ha nem ismerném testközelből ezt a helyzetet, azt mondanám rá, hogy színes fantáziával megáldott lélek kitalációja ez a történet.
Így hát annyit füzök hozzá véleménynek (vagy TANÁCSNAK?):
HA NEM KAPSZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST, AKKOR CSINÁLJ MAGADNAK!
Tisztelettel: F. M.