Feketegyarmati Elemi Iskola
Régi fotó, 1969 vagy 1970 -ben készült, Feketegyarmaton az iskola udvarán, háttér a fehér fal. Az osztályom 15 fő, ebből kilenc lány és hat fiú, a széken ül Mészáros Sándor igazgató bácsi, mellette Anikó nevű unokája. Nézem a homályos fényképet és sorolom osztálytársaim nevét, akik közül sajnos néhányan a felhők közül néznek rám, s mintha azt susognák, kit érdekel ez, de hát tudjuk te annyira idealista voltál és úgy látszik maradtál is. Kun Bálint, Pálóczi József, Adorján Lajos, Kutasi István, Karácsony István és Kiss Sándor, a padon állunk, aztán a kilenc lány: Balázs Ilonka, Héjja Margit, Juhász Magdolna, Nagy Julianna, Gellén Margit, Balázs Erzsébet, Z. Nagy Piroska, Gál Tünde és Balázs Gizella.
Akkor Feketegyarmaton az első osztálytól, negyedik osztályig jártunk és két osztálytermünk volt. Az egyik teremben Mészáros Sándor igazgató bácsi tanított két osztályt, a másik teremben Borsos Lajos tanító ugyancsak két osztályt. Az első osztály, a harmadik osztállyal került egy terembe, hiszen ez így logikus ugyanis, mikor elballagott a negyedik osztály, a második osztályból harmadik lett a következő tanévbe és melléjük került az első osztály. A másik teremben a második osztály és a negyedik osztály tanult. Az elsőtől a negyedik osztályig ugyanaz tanította a nebulókat. A tanítás a következőképpen zajlott, az igaz reggel nyolckor kezdődött a tanítás, de fél nyolckor, legkésőbb háromnegyed nyolcra az osztályteremben kellett ülni, és nyolc óráig hangosan mondanunk kellett a szorzótáblát. A rendért a hetes felelt, ketten voltak, mivel a teremben két osztály volt. A hetes mellett, volt egy egészségügyi felelős, aki minden hétfőn a tanítás előtt megnézte mindenkinek tiszta-e a keze, a körme le legyen vágva, mindenki a padjára ki kellett tegye a tiszta zsebkendőjét, akkor még nem volt papírzsebkendő, hanem szövetből készült. Mindenki egyenruhába kellett legyen, a lányoknak a hajában hajszalag kellett legyen, a cipője, ha sáros volt mire kezdődött az óra az udvaron ki kellett takarítania.
Nyolc órakor belépett az osztályba igazgató bácsi, a padjából mindenki felállt, addig ülve hátra tett kezekkel mindenki mondta a szorzótáblát jó reggelt kívántak kórusban, aztán a, két hetes jelentett, az egészségügyi felelős csak akkor, ha valami probléma volt, ha otthon maradt a zsebkendő, vagy a fiúknak, ha nem volt szépen levágva a hajuk, esetleg a körmük. A negyedik osztályosok voltak azok, akik a szüneteket kezdetét és végét kézzel rázható csengővel jelezték. Szünetben ki kellett menni az udvarra, ha esett az eső, akkor maradhattunk a folyosón, az osztályteremben a két hetes maradt, ablakot kellett nyitni, mikor fűtés szezon volt, akkor a kályhába fát kellett tenni. A hetesek feleltek az osztály tisztaságáért is. A tanulás mellett, késő ősszel, gyűjteni kellett akácfa magot, amiért jött az erdész és ezért cserébe kirándulni mehetünk az erdőbe. Ünnepi műsorokra készültünk, és bizony ekkor még szombaton is jártunk iskolába, igaz délben mikor megkondult a feketegyarmati harang, már indultunk haza. Mészáros Sándor igazgató bácsit még a nála jóval idősebbek is megkalapolták és igazgató bácsinak hívták. Jól emlékszem a kisbíró kidobolta mikor az Egri csillagok című filmet vetítették, hogy ne izguljon senki, mert ha az első vetítéskor nem fér a terembe mindenki, lesz két órával később egy újabb vetítés. Javasolva volt, akik közel laknak a mozihoz, azok otthonról hozzanak széket, hogy minél többen férjenek be a terembe és ne azok vigyenek otthonról széket, akik messze laknak. Erre azért emlékszem ilyen jól, mert két vetítés után sem látta mindenki az Egri csillagokat és igazgató bácsi elrendezte, hogy legyen egy harmadik vetítés is. Szilágyi Sándor a mozigépész mondta, hogy ezért büntetést kap, mivel határidőre tovább kellett adnia a filmtekercset, de igazgató bácsi és a falu lakosai vállalták ki fizetik a büntetést, de a falu minden lakosa megakarja nézni a filmet. Feketegyarmaton ekkor olyan ezeregyszáz körül éltek, most talán négyszázkilencvenen, akkor egy osztály, mint a miénk is tizenöt főből állt most nincs szükség csak egy tanítóra mert az elsőtől a négy osztályig jó, ha van tizenöt fő. Ennek ellenére büszke vagyok rájuk, mert a tanítójuknak köszönhetően részt vesznek versenyeken szép eredményeket érnek el, olvastam még Lakitelken is voltak és szép eredményt értek el, mesemondás és rajzolásban. Ha tévednék, ez azért is van mert Feketegyarmat a szívem egy darabkája, köszönet az ott tanítónak. Az én kis falumról 1241-ben már Rogerius kanonok is írt, a XIV. századi pápai tizedjegyzékek saját pappal rendelkező településként említik. Feketegyarmat 1477-ben Dóczy birtok, a XVI. század elején a Báthoryaké, a török kiűzése után a kamaráé lesz és 1822-ben József főherceg megvásárolja a kamarától. Említésre méltó még az 1576-os év Wittenbergben tanul Gyarmati Lukács, Feketegyarmatról. Feketegyarmaton a református templomban konfirmáltam, Etelka nagyanyám mesélt arról, hogy a templom falán vannak freskók, mivel mikor meszelték, előtte a mészréteget lehántották és az alól színes képek bukkantak elő itt ott. Nagy József Feketegyarmat volt lelkipásztorának köszönhetően fel is fedték, mint kiderült 1467-ben Veér Dénes készítette ezeket és Dézsy Egyed kérésére. 1799-ből való a kisharang, 1922-ből a nagy harang, ami öt mázsa. Nagy József lelkipásztornak és az utána következő lelkipásztornak is nagy felújításokat sikerült végrehajtaniuk a templomon és ezzel Feketegyarmat felkerült történelmi értékei révén a műemlék védelem listájára. Pálóczi Etelka nagyanyám mindig szeretettel beszélt Dézsi Zoltán lelkipásztorról, akit elvittek egyik napról a másikra, pedig a falu minden híve szerette, még a baptisták is mindig tisztelettel emlegették. Feketegyarmaton Baptista Imaház is van, gyerek koromban mindig csodáltuk őket, nagyon sokszor szólt a zene az imaházból, csodálatos volt.
Nézem a homályos fényképet, hallom Mészáros Sándor igaugató bácsi hangját, mikor a mi osztályunk hangosan olvasott, akkor a másik osztályt a füzetben számtanpéldákat oldott meg.
Emlékek, feketegyarmati emlékek, gyermekkorom legszebb pillanatai, mind-mind ott történtek. Nagyapámmal a Fokon horgásztunk, mentük a határban cukorrépát kapálni, meg kukoricát, a zugban a krumplit gyűjtöttük be. Az évek hiába mennek, az emlékek röpítenek és láttom hallom osztálytársaimat, vasárnap délután moziba mentünk, a Winnetou film megnézése után mi fiúk vagy Winnetouk vagy Old Shatterhandok voltunk. Beindult a pulyka, liba, kacsa, tyúktollak gyűjtése, a lányok csak nevettek rajtunk, hogy milyen gyerekesek vagyunk. Emlékek, feketegyarmati emlékek, nézem a fényképet, nézem és időutazásomból, telefonhívás hoz vissza a jelenbe, megsímitom őszülő, sőt fehér hajszállaimat, boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos gyerekkorom volt Feketegyarmaton.
Feketegyarmati Sándor
Csodálatos emlékek. Köszönöm.