Utamon járok!
Tudjátok, hogy milyen csodás, hogy itt élünk? Hogy megszülettünk? Mert kaptunk egy újabb lehetőséget Istentől. Pedig lehetne ez máshogy is. Sokkal rosszabb történetben. De nem. Most itt vagyunk és van lehetőségünk valamit jobban csinálni, vagy valami „ újat” csinálni. Mindenkinek lett kiosztva feladat mielőtt megszületett. Talán Isten, talán őrangyalunk, talán saját magunk szabtuk ki önmagunkra, az most mindegy.
Azért vagyunk itt, mert valamit meg kell tennünk. Lehet, hogy volt amit elszalasztottunk vagy szörnyen rosszul csináltuk, esetleg „ túl jól „ csináltuk és most annak ellenkezőjét kell megtapasztalnunk. Ha megkíséreljük, hogy rájöjjünk arra, mi MOST a feladatunk, akkor eddigi életünk megváltozhat és akkor annak úgy kell lennie. Terelgetve vagyunk. Szeretve vagyunk. Ezért minden segítséget megkapunk, hogy visszatérjünk oda ahonnan jöttünk. De csak akkor, ha utunkat beteljesítettük.
Milyen csodás lenne, ha most találkozhatnánk egykori önmagunkkal. Bizonyára azonnal rájönnénk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy tovább léphessünk. Ha általában arra törekszünk, hogy mint Tanítónk, az igazságosság és szeretet útján járva létezzünk, akkor nagy bajt nem tudunk elkövetni sem embertársainkkal sem önmagunkkal szemben. S akkor nincs miért újból és újból itt újrakezdenünk.
Higgyétek el van/ volt olyan közöttünk, aki annyira telve volt szeretettel, hogy neki elég odafentről vigyáznia lépteinket, hiszen óriási volt benne a szeretet!
Tisztelettel : F . M.