Párizsi aprók 9.,Reptéér!

Párizsi aprók
9.,Reptéér!

Fel és leszállás közben van egy pillanat, amikor az ember se fenn, se lenn nincsen.
Odalenn hagyja a földet és belép a homályba, súlytalanul lötyög benne, mint egy túlfőzött gombóc a langyos vízben, és várja, hogy majd lesz vele valami.
Amikor kiemelkedik, újra süt a nap, lenn fehér felhők és fenn a kékség, föld nincsen egyáltalán, ha van is, lényegtelen.
Fontosabb, hogy ki lehet csatolni és nemsoká hoznak valami ennivalót. Ez fontos, mert repülve, pánik lesz a gyomorban, végülis, háromórás föld körüli tartózkodás alatt pont éhen halhat az ember, ha meg leesik, ki tudja, kap e még enni odalenn.
Leszállás közben pedig az egész visszafelé történik.
Megint bele a gombóclébe, aztán kiderül, mégiscsak van föld, és város is, ráadásul nem az, ahonnan elindult, és egyre csak nő, egy ismeretlen katyvasz az egész, amíg felismerhetővé nem válnak a nagyobb dolgok, erdők, egy folyó, hidakkal, újabban felhőkarcolók, mindig van olyan, amelyik tavaly még nem volt.
Kinyílnak a fékszárnyak, a padló alatt morogva kieresztik a futóművet, lenn egy széles, végtelenül hosszú betoncsík jön, sok pici repülővel.
Ez a reptér. Párizsnak négy van belőle, plusz az aprók.
A városból nézve először az Orly, ez van legközelebb, aztán a de Gaulle, és messzebb a Beauvois. -/Van még a Le Bourget, de ott nem voltam./

– Az Orlyn, koromból kifolyólag én már a nyolcvanas években jártam, hátránya, hogy azóta nem, és sajnos, alig emlékszem rá. Csoporttal érkezve, a vezető által feltartott esernyő után mentem, plusz volt egy öreg bőrönd, amit gyalog húztam végig a végtelen hosszú terminálon és nekem kellett berakni a buszba. Ennyi maradt és a végtelen hosszú, szép üvegfolyosója. Hiába van tíz km-re a várostól, a mi, hazai járataink rendszerint a két, nagyobb testvérre érkeznek, ha Air France, akkor de Gaulle, ha fapados, akkor Beauvais lett a nyerő.

– A Charles de Gaulle, elsősorban az Air France reptere, Európában csak London és Isztambul előzi meg.
Először féltünk a méreteitől, ráadásul nem tudtuk hol lehet Navigo bérletet venni, így maradt az Uber, – a sofőr ragaszkodott hozzá, hogy az összes csomagot cipelje, és fele-taxi áron vitt be a városba.
Mára már tudjuk a tömegközlekedésről, hogy jobban jön ki az ember, ha egy szóló jeggyel bemegy a városba és a minden járműre jó 3-5 napos komplett Navigo kártyát majd csak az első teljes nap reggelén váltja ki.
A de Gaulle néhány kilométerrel távolabb van Párizstól, mint a Orly, de egyáltalán nem nehéz bejutni, egy jó félóra alatt el lehet érni a város csomópontjait.
Jó esetben 30-40 perc alatt beérhetünk a központi metróállomásokra, a Gare du Nord, Chatelet-les-Halles, Saint-Michel/Notre Dame, egyik jobb, mint a másik.
Mi a Saint-Michel közelében lévő szállásunkra egy órán belül „hazaértünk, a RER B gyorsmetróval.
Igaz, nem minden terminálnál van metró állomás, de a terminálok között ingyenes buszokkal lehet közlekedni, mert előfordulhat, hogy attól a termináltól, ahova érkezünk, nem indul közvetlenül RER. Van még a Roissybus, ami egy buszjárat, 15 percenként indul az 1, 2 és a 3-as terminálokról, egy jegy ára 10 euró körül van és háromnegyed óra alatt az Opera megállónál lehetünk. A harmadik, legegyszerűbb, de legdrágább lehetőség a taxi. Illetve az Uber, az általában a taxi ár feléért visz, gyakran használtuk, gyorsan és pontosan. Igaz a sofőr általában külföldi-francia volt, még a nyelvet is alig tudta, kiválóan csak nagyon távoli nyelveken beszélt, de a kocsija jó volt, GPS volt benne, pontosan érkezett, és a telón visszaigazolt árat kérte. Összegezve, ha tényleg csak egy kis kézipoggyásszal jöttünk, takarékossági sorrendben első a tömegközlekedés, a Roissybus nagyon szép, de nem ültünk rajta, aztán az Uber és végül a taxi. Az önállóan utazók gyorsan és szükségszerűen bekerülnek a város sűrűjébe, minden perc új, izgalmas élményeket hoz nekik. Aki ezt megtakarítaná az egyszerűen menjen a csoportvezetője feltartott piros esernyő után.

– Végül van a Büvének mondott Beauvais repülőtér, ami majdnem akkora, mint a de Gaulle, modern, tiszta, a fapados járatok és a charter gépek általában ide érkeznek és a 6-os busszal pár megálló a vasútállomás, ahonnan villanyvonattal bemehetünk a város közepére, a Gare du Nord-ra. Elég hosszú az út, de közben balról láthatjuk a Défense- negyedet. Igazából ez a reptér Beauvais-városkához tartozik, ha csak odáig mennék, az pár kilométer és utazhatnánk a kék szinű, elektromos, Navette Aeroport feliratú buszokkal, ha egyből Párizs a cél, akkor a külvárosi városi metróállomásokhoz bevisznek a fehér szinű Aerobus –táblás járatokkal. A lényeg a bátorság, és az utazás romantikája, mindenhol vannak segítőkész emberek és jó buszjegy automaták. A reptéri jegyek fajtától függően, 15-20 euró, mondják, a taxi százötvennel nyitott, ha már privát, akkor innen is jobb az Ubert hívni. Ha újra kezdeném, max egy hátizsákot vinnék, vagy egy pici kézibőröndöt, súlytalant és a fej fölé tehetőt, nem sérül a futószalagon és nem kell rá várni, egy hetes városnézésre, pont elég. Nőknek ugyanez, plusz egy tíz kilós kézitáska a legszükségesebbekkel, és van még egy feladott, kerekes bőrönd, mert egy nap, egy ruha, Párizsban párizsi nőnek lenni, másképpen nem lehet.