Emlékezem az Érdligeten is élt Fekete Lajosra
Fekete Lajos a Szilágy megyei Újnémetben született 1900.08.03-án.
Érdligeten élt 1938-tól, születésének 125.évfordulóján lapozgatom Paulovits Erika könyvtárostól kapott könyvet, melyet lánya írt Fekete V. Éva, a Püski kiadónál jelent meg 2009-ben „Egy kő röpül a kerítés mögül” címmel.
Pomogáts Béla a könyv bevezetőjében írja: ”Leányának munkája az ő és a család élettörténetét beszéli el – regényes formában, mégis mindig hitelesen kitekintve a nagy történelmi eseményekre is, a hűség hangján és finom írói eszközökkel idézve fel a költő alakját és küzdelmeit.
Egy magyar költő nem könnyű emberi sorsa bontakozik ki az olvasó előtt. Fekete Lajosnak voltak nem is akármilyen költői sikerei, életében hat verseskötete látott napvilágot, majd halála után még három verseskönyve és egy önéletrajzi visszatekintése, munkásságát nem kisebb írótársak méltatták, mint Illyés Gyula, Reményik Sándor és Weöres Sándor, ennek ellenére sem foglalhatta el helyét a magyar költői értékrendben úgy, ahogy megérdemelte volna.”
A kezembe veszem Tiéd a táj, Érdi antológia című könyvecskét, melyet a Városi Tanács VB. Érden 1984-ben adott ki, Czine Mihály és Molnár Zsolt lektorálta, a fotókat Hancsovszki János készítette és Harmat Béla szerkesztette.
Az életrajzi jegyzetekben a következő sorok olvashatók Fekete Lajosról: (Újnémet,1900-Érd,1973) pályája a vajdasági magyar irodalom kibontakozásával indult; s a harmincas években telepedett le Magyarországon. Költészetét Baumgarten-díjjal jutalmazták. Életének második felét Érdligeten élte. 1963-ban megjelent verseskönyve: Szárnyaló idő. Önéletrajzi emlékezése A bujdosó visszanéz címmel jelent meg a szabadkai Életjel miniatűrök sorozatban 1971-ben. Bővebben: Magyar Irodalmi Lexikon.Bp.1963, Akad. Kiadó.
Az 1984-ben kiadott antológiába Harmat Béla az: Őszi játék a hegyen, Az érdi tél és a Tájkép című verseket válogatta be.
A Csermelyi Sándor Irodalmi Asztalitársaság honlapján többek között a következő is olvasható: Házában 1990-ben emlékszobát avattak. Sajnos az emlékszobát tíz év múlva Fekete Viola (lánya) városból való elköltözése miatt felszámolták, az emléktárgyak, relikviák a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek.
Emlékezem Fekete Lajos költőre születésének 125.évfordulóján az 1934-ben a Nyugat 22.számában megjelent versével:
FEKETE LAJOS: A HÁROM ARCOM
Azt mondtad kedves, három arcomat
figyeled régen, egy életen át,
s a három arcom mind külön vonással
egy bennem élő szép, külön világ.
Az első arcom komoly férfié,
mely hétköznapos gondban elmerül
s egy harcos élet küzdelmét mutatja
az ütközetek árkán legbelül.
Másik arcom a gyermeket mutatja,
a víg gyermeket, aki én vagyok
s olyan ujjongva örvendezel rajta,
hogy néha-napján ez is felragyog.
A harmadik arc az örvénylő világ,
a költő arca, (örök idegen;)
mely mögül a vers csak néha-villanás,
csak dörrenés, mi zajlik idebenn.
A három arcom együttvéve mégis
a költő arca, aki én vagyok;
s a három arcban egy egész világ van,
melyben vigadnak, sírnak magyarok.
Emlékezem Fekete Lajos költőre, emlékezem versei olvasásával, kezet nem foghattam vele, szemébe nem nézhettem, de átérzem sorait, hogy a három arcban egy egész világ van, melyben vígadnak, sírnak magyarok.
Feketegyarmati Sándor