Zerind és a festők
Emlékezem, és képzeletemben feltudom idézni azt a Zerindet, ahol mappával a hónuk alatt, vállukon festőállvánnyal ecsetekkel, festékekkel elindulnak a festőművészek, hogy keressenek olyan részt, ami megihleti őket, ott lepakolnak és megfestik alkotásukat. Június eleje volt, még iskolába jártunk, hiszen június tizenötödikén zártuk a tanévet és jött a nyári vakáció. Fazekas József tanárbácsi elvitt bennünket oda, ahol Gámentzy Zoltán festőművész letelepedett festeni. Csendben álltunk és figyeltük a művészt, aki felénk fordult közelebb hívott magához bennünket és mesélt nekünk a technikájáról, mit miért csinál. A végén már felbátorodtunk és kérdezgettük is. Fazekas tanárbácsi nagyon pontos volt, így aztán közölte velünk indulnunk kell, hogy visszaérjünk a következő tanórára. Gámentzy Zoltán tanárbácsi felé fordult, elmosolyodott és annyit mondott: Ha még marad az osztály addig amíg válaszolok a kérdéseikre, szerintem mivel pár nap múlva itt a vakáció, remélem nem lesz belőle égbe kiálltó botrány. Tanárbácsi ránk nézet kicsit elgondolkozott, rendben mondta, akkor az lesz, hogy megkérem Erzsikét, aki itt lakik pár méterre, megkérem pattanjon biciklire és karikázzon el az iskolába, értesítse kollégáimat, hogy nem érünk oda az óra kezdésre, mert magával ragadott bennünket a festőművészet. Fazekas tanárom ilyen kötelességtudó volt, akkor még nem volt mobiltelefon, de ő így is jelezte késésünket. Gámentzy Zoltán festőművész megköszönte, hogy maradhatunk és válaszolt kérdéseinkre elmondta ő akvarelleket szeret festeni, hogy megértsük mi az akvarell a következőket mondta: A festéket nagyon hígan visszük fel az általában előre benedvesített papírra, amelyen vagy kontúrokat töltök ki vele vagy szabadon festek. Ennek a festészeti technikának az értéke a finom, világos, áttetsző színekben van, ami a képnek, különösen a tájképnek nagy frissességet kölcsönöz. Gyors, tovatűnő élmények, jelenségek rögzítésére kiválóan alkalmas. Régebben vázlatok készítésére használták, később önálló technikává vált. Nagy örömmel hallgattuk, Fazekas Rózsika osztálytársunk még kérdezősködött, ő volt az, aki csodálatosan rajzolt és festet és érdeklődéssel hallgatta a festőt. Kusztos Endre szénrajzai ugyancsak mindnyájunknak tetszettek, talán azért is mert az egyik alkotásának azt a címet adta Zerindi barázdák, valamint Csanádi János tanárbácsi a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör elnöke elvitte Kisjenőbe és Olosz Lajos házát pillanatok alatt megörökítette a művész. Visszatérve Gámentzy Zoltánra ő ugyancsak két alkotásának is olyan címet adott melyben benne volt a község neve. Az egyik mű címe Zerindi táj, a másiknak pedig Zerindi óvoda címet adta.
Banner Zoltán A Zerindi Képtár című könyvecskében a következőket írja:” A közművelődési funkcióhoz tulajdonképpen már az első megnyitást követően kapcsolódhatott volna a művészettörténeti folyamatosság; 1975-977 között szinte telepszerűen (néhányan elszigetelten később is) vissza-visszajártak festeni a községbe és környékére az adományozók(Balázs Imre, Gámentzy Zoltán,Incze István, Kusztos Endre, Török Pál, Ughy István és persze Alaszu Pál Aradról), ám tartós és módszeres művésztelepi szerveződésre ezek az idők s a határmenti fekvéssel járó, fokozott” éberség” megnyilvánulásai nem adtak lehetőséget.” A Zerindi Képtár meg van és Siska – Szabó Hajnalka festőművész kinek szülőföldje Zerind jó pár évtizeddel később elindította a Zerindi Alkotótábort, 2002-ben. Siska – Szabó Hajnalka 2020 júliusában a Magyar Nemzetnek nyilatkozott, az interjú címe, valamint a bevezető így kezdődik: Egy Árpád-kori falu vonzásában
A Bartók 1 Galériában július 21-ig látható egy válogatás a Nagyzerindi Nemzetközi Művésztelep anyagából. A kiállítás kurátora Siska-Szabó Hajnalka festőművész, aki a gazdasági ügyekkel foglalkozó Szilágyi Enikővel együtt az Arad megyében tizennyolcadik éve működő művésztelep vezetője és szervezője.
Az interjúból a következőket emelném ki:” – A művészt megbecsülik, tisztelik. Megtiszteltetés az a közösségnek és Arad megyének is, hogy egy művész bármely országból ellátogat hozzájuk. Nyelvi kötöttségek és határok nélkül működik ez a művésztelep, mindenki mindenkivel megérti egymást. Jönnek kárpátaljai magyarok, hozzák az ukrán barátokat is, jönnek felvidéki magyarok szlovákokkal, jönnek lengyel és német művészek, de Dél-Koreából, Indiából is érkeznek hozzánk. Van Kaliforniában élő magyar, aki, ha hazajön, szalad Zerindre – sorolja Siska-Szabó.” A Zerindi Képtár ötvenegy éves, Fazekas József, aki megálmodta és megvalósította már csak a felhők mögül figyeli az ő drága szülőfaluját a képtárat, az iskolát.
Feketegyarmati Sándor