Hogyan születik egy történet?
Van, aki azt gondolja az írás a szavakkal kezdődik.
Valójában a csendből indul.
Alig hallhatóan.
Egy képpel.
Egy röpke emlékkel.
Egy villanással.
Egy érzéssel, ami nem enged.
Néha egy festményben, néha egy idegen tekintetében, máskor egy kérdésben, ami makacsul bennünk marad.
Egy történet először olyan, mint egy befejezetlen dallam, formája még nincs, de ott rezeg bennünk. Szép lassan növekszik, ha hagyjuk megszólalni a csendben. Aztán eljön a bátorság pillanata és megszületik az első mondat. Törékeny és tökéletlen, de ahhoz elég, hogy ajtót nyisson. Az ajtó mögött pedig már élő karakterek várnak. Eleinte félénkek, aztán egyre hangosabbak, követelőzőbbek, amint rájönnek, hogy figyelnek rájuk.
A történet élni kezd.
Nem mi irányítjuk, ő vezet minket és mi magunk is változunk közben.
Írni annyit jelent, mint engedni, hogy valami belőlünk megszülessen.