Magyarországon filmgyártás???

Magyarországon filmgyártás???

Minap azzal voltam elfoglalva, hogy producert? rendezőt? akartam találni regényem megfilmesítéséhez. Számtalan forgatókönyvíróval beszéltem, felvettem a kapcsolatot néhány stúdióval s mindenhol elmondták a VALÓS IGAZSÁGOT.
Azaz, Magyarországon a filmgyártás nem gyerekcipőben jár, hanem csecsemőlábra illő irinyó – pirinyó tipegőben. Nincs igény normális témájú műre. Majd egy ismerősön keresztül összeakadtam egy stúdió vezetőjével, aki két mondat után is még hajlandó volt beszélgetni velem, ( írásban), és miután elolvasta a szinopszist a hozzá tartozó lognine – nal kifejtette, hogy egy szépirodalmi mű amiben „szokványos” történet van az unalmas, nem érdekel senkit.
De ha esetleg a regény egy évszázaddal ezelőtt élő elmeháborodott, férfigyilkos nő életéről szólna az már bizony érdekelné a producereket. Hozzáteszem az ajánlott regényt ez az ember nem olvasta, nem tudja milyen fordulatok, történések, csodák vannak benne. Ő csak egy hozzá nem értő szinopszisát olvasta el, ami nyilván nem azt és úgy tárta elé ahogy annak lennie kell hivatalosan.
Nagyon elgondolkodtató, hogy míg azt gondoltam, hogy amit itt a szűk környezetemben tapasztalok az ügyfelek körében ez a teljes káosz, embertelenség és az abszolút durva és rettenetes hozzáállás a másikhoz, ez a tágabb s most már látom, hogy globálisan fellelhető idiótizmus nagyon elterjedt. Ma már filmnek is csak olyan történetet lehet eladni, amiben degeneratizmus, skizofrénia, durvaság és rémisztő van.
Aki esteleg egy kis finomságra, gyengédségre vágyik és arra, hogy ne veszítse el hitét abban, hogy azért valahol még vannak „ normális” emberek, azok látogassanak el a hozzájuk legközelebb eső Állatkertbe.
Ott még fellelhető a valahol, valamikor létezett melegség és szeretet!

Tisztelettel F. M