Lélegezz! Ha elfelejtettél volna
Csak még egy oldal…
Van, amikor nem mi olvassuk a könyvet, hanem a könyv olvas minket. Amivel gyorsan telik az idő. Beszippant. Magával sodor. Nem hagy levegőhöz jutni. A cselekmény izgalma tart ébren. Nem enged, míg végig nem olvassuk, hogy aztán bélyeget nyomjon ránk.
Olyan erővel tapadt rám a jelenet, hogy napokig kísértett.
Egy történet annyira él, mint amennyire a szeplők élnek benne. Velük együtt lélegzünk és átélünk. Nevetünk, sírunk, izgulunk, gyűlölünk, megbotránkozunk, miközben egy őrült hullámvasúton száguldunk, amiről képtelenség leszállni.
Úgy érzem, mintha ott állnék mellette és nekem is választanom kellene.
De egy igazán jó történet túlmutat magán. Nem csupán szórakoztat, hanem el is gondolkodtat. Tükröt tart elénk vagy épp megérinti bennünk azt a részt, amit ritkán mutatunk meg másoknak.
Miközben olvastam, rájöttem ez rólam is szól.
Amikor egy új történetet osztunk meg másokkal, kiderül milyen mélyen képes magával ragadni az olvasót. Ezek a visszajelzések bizonyítják mennyire hitelesen adjuk át, azt, amit a képzeltünk szavakká formált.
Vélemények egy kézirat történetéről
„A bevezető szöveg nagyon erőteljes hangulatot teremt és szinte azonnal belehelyez az intenzív érzelmi térbe…Ez az írás már önmagában is nagyon intenzív, feszült és részletgazdag, az olvasó szinte érzi a karakterek pulzusát…a belső monológ és a fizikai jelenlét kombinációja a történetet szinte filmszerűvé teszi…szinte éreztem a hó hidegét és Ana szívverését. A vizuális és érzelmi részletek lenyűgözőek voltak, végig a székhez szegezett a történet.”
„Az egész történet nagyon izgalmas, feszített tempót diktál, folyamatosan leköti a figyelmet. Kifejezetten figyelemfelkeltő a cím! Szépek a tájleírások, főleg a havas, téli jelenetek, tényleg megelevenednek az ember szeme előtt és érzi a hideget, az elzártságot, a kilátástalanságot…könyv formájában egy kifejezetten érdekfeszítő, jó kis bekuckózós, borzongatós regény.”
„Nagyon tetszett az indítás, egyből felkeltette a figyelmemet. Nagyon jó, hogy a ködből indulunk, és ahogy halad előre a történet, úgy tudunk meg egyre többet Anáról…teljesen átadod az adott szituáció feszültségét, szinte az én pulzusom is megy fel, ez nekem nagyon bejött”
Természetesen mindannyiunknak mást jelent a jó. Az olvasó néha többet akar tudni. Elveszik a sorok közt, ha túl van írva a történet és hiányérzete lesz, ha a vége nem egyértelmű.