Nyaralós egypercesek 10/4.,Teve a mólónál

Nyaralós egypercesek
10/4.,Teve a mólónál

A címadó illető, piros sárga kockás pokróccal letakart építménnyel a hátán, szépen maga alá hajtogatott lábakkal feküdt a homokban, fején cifra díszekkel, tisztára, mint egy karácsonyfa, meg se rezzent, amikor az előtte guggoló gazdája egy kis vizet permetezett hűsítőnek az arcába. Ilyen a teve sorsa. Gazdája sima, egérszürke hálóinget viselt, fején egy torta alakra tekert, kockás törülköző volt. Felül erősen sütött a nap. Kettesben várták a mólóra indulók közül azokat, akiknek túlságosan darabos volt ma a tenger és csak kötelességből kísérték a víz alá készülőket, vagy valami irigységgel vegyes, gonosz kárörömmel lesve, hogy bemenni se tudnak majd, nemhogy kijönni, annyira hullámzik.
Fenn van a piros zászló a szél miatt, de azért van forgalom. A pasiknál mindig vannak, akikben ilyenkor elszabadul a vad vizek ördöge, és hívja őket befelé a tintakék végtelen, pláne, hogy búvárkodni is lehet benne. Ez a kemény férfiak ideje, csillogó fekete búvár cuccaikkal felnyomulnak a mólóra, az óvatosabbak csak nézik, főleg a nők, plusz a sós vízzel már a sekélyben jóllakott, egyéb izgalmakra vágyó gyerekek, ácsorognak mellettük egy darabig, de aztán körbeállják a tevét és a sofőrjét.
A feleségek logikája szerint a teve kevésbé lehet veszélyes, mert legalább nem fullad meg rajta az ember, ha meg leesni készülne, a sofőrje időben elkapná az embert, különben nem lenne a sétaút kifizetve. A parton nem fúj a szél sem, nyugodtan lehet bámulni a sivatag hajóját, ilyenen lovagolhatott Ali baba, ha igaz. A kockás kendős gazdája pedig biztosan beduin, az is van olyan érdekes, mint a halak.
A nyaralók legértelmesebbje ezért el se indult a móló felé, a búvárkodók majd lefényképezik egymást, és a gyerekre is vigyázni kell valakinek.
Az útban fekvő tevének mindegy, ő szemlátomást unatkozik, nem egy vérszomjas állatfajta. Valahová a messzeségbe néz, lehetne őt videózni, de hát meg sem mozdul. Akkora térdei vannak, mint egy görögdinnye, ezért a kicsik nem mernek közelebb menni hozzá. Ha elmennének vele egy körre, készülhetne videó is otthonra, főnöke, a kockás fejfedős vállalkozó készséggel kezeli majd a telefont, amennyiben a tevén lovagolni vágyónak sikerült felülni a magas nyeregbe.
Odáig azonban el kell jutni.
A teve fekve ugyanis egész alacsony állatnak látszik, de csak azért, mert a lábai össze vannak hajtva. Amikor kihajtogatja őket, a hátán lévő, fotelnek kialakított nyereg kábé egy első emeleti panellakás erkélyével lesz majd egy magasságban.
Idáig felemelkedni egy hosszabb létrával lehet. Ezt elkerülendő, a tevére összehajtott állapotában kell felmászni, ami általában sikerül, viszont a teve így nem tud menni. Az elszánt utazó zavartan felmászik a még földszintes állat pokrócokkal kibélelt tetejére és megkapaszkodik, mint a repülőben felszállás előtt. Ilyenkor már kisebb közönség állja körül, – Józsika gyere, most indulnak a tevével!
A gazda közben rendezi a szafari üzleti részét, egy sima odavissza a búvárállomás bódéjáig, ez az alapár, visszafelé kicsit begyalogolhatnak a tengerbe.
Ha az utas menet közben kedvet kap, tovább is mehetnek a távoli homokdombok közé, ahol egy kis pálmaliget van, a homokban még ott barnállanak a datolyaszüret során széttaposott hulladékok. Ez már teljesen sivatag, visszafelé a strandolók látják, amint feltűnik a dűnék közül egy igazi teve, hátán az utasával, az állat mellett egy szürkés hálóinges bennszülött ballag a homokban, fején kockás keffijával, pont, mint egy moziban.
Ez a látvány rengeteg pénzt ér, a nyamvadt európaiak csak bámulják a nyeregben ülő sivataglakót, ahogy odafentről lenéz rájuk. A tevének alapból van egy gőgös arckifejezése, ezt fura módon átveszi a rajta ülő is, ahogy lenéz a vödör méretű tevepaták mellett kislapáttal játszadozó gyerekekre. Plusz tizenöt dollárért egy cédét is kaphatnak magukról. Lesz majd otthon irigykedés, megkötik az üzletet.
A tulajdonos fölsegíti a párnák közé a bátor utazót, majd mond valamit a járművének, aki erre a két hátsó lábát egyszerre kiegyenesíti.
A többi láb marad összecsukva.
Így a nyeregben ülő vállalkozó az állat nyakára zuhan, azt átöleli és szerencsés esetben addig fogja erősen, amíg a teve a két első lábát is kinyitja, mint egy colstokot, és a lovas hipp-hopp, fenn van az emeleten. Közben ugye erősen kapaszkodni kell, a nyakon pedig nincs fogantyú, és előfordulhat, hogy nem sikerül a kapaszkodás, akkor pedig vagy a teve fején keresztül, vagy tetszése szerinti oldalon, kis légi mutatvánnyal, az utazó elhagyja a foteljét.
Ennek mindig nagy sikere szokott lenni. Utána leporolják és lehet ismételni, ezúttal nagyobb erővel kapaszkodva.
Van, hogy a kalandra vágyó gyerek annyira megutálja a leesést, hogy másodjára csak anyával együtt hajlandó felszállni, ez az üzlet érdekében, felár nélkül el lesz fogadva.
Maga a tevegelés gyerekjáték. Az állat megy, hatalmas cipőivel óvatosan lépked az alatta téblábolók között, lovasa pedig büszkén lenézhet rájuk a magasból. Nem csoda, hogy fizeni kell érte.
Amikor a család búvár részlege visszatér a mólóról, nem tudhatják, hogy miről maradtak le, a gyerek egészen a szálloda bejáratáig akar menni a tevével, annyira hozzászokott már. Csak ácsoroghatnak mellette és nézik ahogy a leszállás az ismert módon, előbb az első, aztán a hátsó lábak összehajtogatásával, rutinból megtörténik.
Ezzel vége is a produkciónak. A jármű kikapcsol, visszaváltozik tevévé, az egérszürke hálóinges tevegazda műanyag palackból megitatja.
Két liter egy tíz kilométeres útért, elég sokat fogyasztott, igaz, terepjáró fokozatban. A búvárkodós férfiak ezalatt maximum néhány pillangóhalat láthattak odalenn, ami, valljuk be, a tevéhez képest nem nagy durranás.