Adelmann Anna kiállítása Érden
Érden a Szociális Gondozó Központ közösségi termében Adelmann Annn tárlata tekinthető meg az októberi hónapban. A kiállítás megnyitó műsorvezetője Vass Krisztina felkérte Szűcs Gábor Érd Megyei Jogú Város alpolgármesterét a tárlat megnyitására. Aztán Varga Virág a Szociális Gondozó Központ Idősotthon tagintézmény vezetője köszöntötte a megjelenteket. Wenszky Ágnes, elmondta Kőrös András: A festő című költeményét. Következet Krisztbaum Mihály saját versével és Adelmann Anna pedig Fésűs Éva: Szeptemberi szomorúság című művét mondta el. A pódium beszélgetést az alkotóval Wenszky Ágnes vezette le. A beszélgetés során a következőket mondta el Adelmann Anna alkotó magáról és munkásságáról:
„Kaposvári kertész dinasztiából származom, és ez meghatározta a természet iránti érdeklődésemet és szoros kötődésemet. A szüleim ugyan egyik művészeti ágat sem művelték, de jó ízlésű, jó szemű, kreatív emberek voltak.
Nagy szerencsének tartom, hogy egész életemben kitűnő iskoláim és tanáraim voltak, akik korán beoltottak a tudás és a művészetek iránti érdeklődéssel és szeretettel. A helyi gimnáziumban tett érettségi után a Kertészeti Egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol elvégeztem a táj- és kertépítészeti szakot. Tanárom Balogh András művésztanár volt, aki szabadkézi rajzra, ábrázoló geometriára, művészettörténetre és esztétikára oktatott, és életre szólóan meghatározta a művészetről alkotott véleményemet, ízlésemet és látásmódomat.
A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál helyezkedtem el, ahol 2000-ig dolgoztam különféle beosztásokban, majd hat éven át a cég kerttervező kft.-jének ügyvezető igazgatója voltam.
A képzőművészet iránti érdeklődés életem fontos része rendszeres tárlatlátogatás és rajzolás formájában – utóbbi olyan hobbiként, amit sajnos évtizedeken át csak ritkán tudtam gyakorolni.
A rajzoláshoz nyugdíjasként tértem vissza. A Magyar Gyula kertészeti szakközépiskolában 6 éven át kerttervezést oktattam, és szükségét éreztem a rajzkészségem fejlesztésének. 2006-tól nyári táborokban tanultam meg a rézkarc technikát, és azóta is minden évben egy hetet foglalkozom vele egy-egy somogyi településen, ahol a tábort megrendezik (Igal, Somogyvár, Nagybajom, Mezőcsokonya).
2018-ban léptem be a Képzőművészek Érdi Közösségébe, miután 2012-ben Érdre költöztem. Alkotótársaim ismeretsége révén könnyebben illeszkedtem be az érdi hétköznapokba. Azóta rendszeresen részt veszek a KÉK táboraiban: a Czabai kertben, Százhalombattán ill. további érdi helyszíneken. Sok segítséget, szakmai tanácsot kaptam itt, és azt a lehetőséget, hogy a csoportos tárlatokon is szerepelhetek. Ezt megelőzően rézkarcaimmal három kaposvári kiállításon vettem részt családom művész tagjaival együtt. Ez a harmadik önálló kiállításom.
Hobbiként sok éve fényképezek. Zene- és irodalomkedvelő vagyok, igyekszem nagyjából lépést tartani a kortárs művészetekkel. Szeretek utazni, első sorban Itália és az olasz nyelv érdekel.
Autodidaktaként a festészetet kedvtelésből művelem. Törekszem a természeti hűségre, célkitűzésem, hogy jó ízlésű amatőr legyek. Témáim egyszerűek, azt próbálom megragadni, ami körülvesz. Szeretem megtalálni és ábrázolni a hétköznapi dolgok szépségét.”
Mindezek után az alkotó egy festménnyel ajándékozta meg a Szociális Gondozó Központot, melyet Varga Virág az Idősotthon vezetője. vette át, aki egyben megköszönte Szűcs Ágnes a Szepes Gyula Művelődésiház idősügyi referensének a színvonalas műsor megszervezését a jelenlévőket biztatta bátran írjanak a vendégkönyvbe, a nagyszerű alkotások pedig október hónapban teszik szebbé a közösségi termet. A közönség tapssal köszönte meg a színvonalas programot és az elhangzott beszédeket.
Feketegyarmati Sándor