Nyaralós ötpercesek
10/5. Randevúk a sötétben
Kétségkívül jó állás mólóőrnek lenni. Mindenből tudnia kell egy kicsit, nyelvek és úri modor alapból, úgy mellékesen pedig vízből mentés, lélegeztetés, mellények, maszkok használata, alapos tenger-, hal- és emberismeret. Jó esetben hátradőlhetett a napernyős karosszékében, egy tartalék mentőövön ülve, a szebbik példány a keze ügyében, hosszú kötélre kötve a korláton lógott. Baj esetén csak felkapta és már ugorhatott is vele a vízbe. Baj viszont szerencsére ritkán volt, többnyire a lányokkal beszélgetett, persze csak alapszinten. Lehetett még nála különböző szemüvegeket kölcsönözni, egész fejre valókat is, továbbá mellényt és uszonyt, saját készletből. Volt, hogy fényképezkedtek is vele, mert szemrevaló fiú volt, fehér fogak, kigyúrt izomzat, kockahas, tükrös napszemüveg és csodálatos mosoly, minden, ami csak kellett, hogy jó kedvre derítse a lányokat. Szívesen kente be őket naptejjel, a merészebbeknek lazító masszázst is bevállalt, és ha valamelyik rákacsintott, jöhettek az esti randik. Ha majd megnősül, más lesz a helyzet, de az még odébb van. Volt, hogy úgy alakult, tartalék nő is lesz estére, ha esetleg az elsővel nem jönne össze a dolog. Egyelőre mosolyogva ugrált be a vízbe a gyerekek és a gyanúsan kapálódzók után, közben már az esedékes találkákra készülve. Hanyatt dőlt a szolgálati ülésében, néha levette a szemüvegét és élvezte a tökéletes testével kiváltott elismerő pillantásokat. Az ilyen pasira többnyire ragadnak a nők. Van persze, aki titkolja, hogy szívesen ragadna, de azért szívesen venné, ha tehetné, csak nincs egyedül. A mólón nagy volt a forgalom, késő délutánra majd’ mindig akadt, aki úgy látta, hogy ez a szépfiú este megérdemelne egy kis privát törődést, hogy a sötétben őt is megmasszírozza valaki. Sokan gondolták, hogy az a kigyúrt kockahas és az ő karcsú derekuk pont illenének egymáshoz, az se baj, ha csak kis időre, de annyira nagyon. Végül is nyár van. Ezért a nők lassabban szállingóztak el, diszkrét pillantásokat küldtek közben, észrevétlenül hozzá hajolva pedig romantikus ígéreteket suttogtak. Egy mosolygós szelfi, egy fülbe súgás általában esti randit eredményezett, a mólóőr naplemente után kapós Rómeóvá változott. Délután ötre már csak a rendrakás maradt, a parton időközben elgereblyézték a homokot, a korai sötétedésben már csak a varjak kotorásztak az apályban szárazra került korallszigeteken, és a teraszokon kigyulladtak a fények. A strandon magukra hagyottan árválkodó kétszemélyes, párnás, védőtetővel ellátott napozóágyakból hívogató barlangocskák lettek. Direkt kellemes összebújásra kínálták magukat, védve az illetéktelen tekintetektől, az éjszakai udvarlók ide kísérhették a kalandra vágyó Júliákat. Taktikai okokból elsőre csak beszélgetés volt kilátásba helyezve, de azért tudni való volt, hogy ezeken az éjszakákon sok minden megtörténhet. A mólóőr – most már hagyjuk őt névtelenül – a móló bejáratához szokott randevút adni, előrelátóan félórát szánva a megtekintésekre, ennyi idő alatt ki szokott derülni, hogy lesz e l’amour a dologból. Ha igen, akkor sietve elhagyta a nővel a találka helyszínét és egy másik, lehetőleg távoli napozóágyhoz vezette, ahol már csak a hold világított nekik. Ezt okosan tette, mert szerencsés napokon két titkos randevú is jutott ugyanarra az estére, amiről a másodiknak érkező nem sejtett semmit, és biztosan egyikük sem szívesen osztozott volna rajta. Az ember ne keresse a bajt. Ha az első tali összejött, mire a ketteske a megbeszélt helyre érkezett, ők már biztos fedezékben, egymás ruhadarabjaival voltak elfoglalva. Ketteske tudtán kívül felhasználatlan, biztonsági tartalék maradt. Ha viszont az első bármi okból meghiúsult, a második randi felértékelődve, szinte mindig eredményesen végződött. Ezen a napon azonban, a szezonban először, három találka jött össze egy estére. Ez a bőség azért nem semmi, ritka szerencse, és ilyenkor nagyon figyelni kellett a szervezéssel.
Rómeó borotvaszesz illatúan, tiszta pólóban, a lábát lógázva ült a korláton, amikor Júliája megérkezett. Hosszú lábú, puha léptű fiatalka volt, és elég hebehurgyán, már messziről integetett. A fiú nem győzte csitítani, hogy nem kell a reklám, inkább lépjenek odébb a lámpafényből, mert kétségei támadtak.
Már a mólón is látta, hogy hiába van meg mindene, ami kell a szerelemhez, túlságosan fiatal még, csak nem tudott a hamvas bőrének és az ártatlanságának ellenállni, a falatnyi bikiniről nem is beszélve. Igaz, amikor egymásra néztek, olyan világító sárga szeme volt, mint a macskának, ettől rögtön el lett döntve a dolog.
De most, este, ahogy a sötétben várakozott, Rómeó meggondolta magát. Ha már három közül válogathat, akkor inkább a vörös hajú másodikra gondolt, aki egy tízessel idősebb volt és szerelmi célból teljesen problémamentesnek látszott, semmi diszkó, csak egy kis séta a sötétben és keressünk egy napozóágyat, ahol majd fekve nézhetjük a csillagokat. A sárga szemű első még nem volt készen a csillagokra.
Láthatóan diszkóba készült, és kétséges, hogy elszánta-e magát az első romantikus kalandjára is. Mert mi van, ha annyira ártatlan, hogy holnap az apja lemegy hozzá a mólóra számonkérni az éjszakai történéseket, az nagyon nem hiányzik.
Aztán percek alatt az is kiderült, hogy a szülők csak este kilencig engedték el. Egy fogkrém ízű puszi esett mindössze, jó, inkább kettő, de amikor átölelte, valahogy nem érezte benne az ígéretet, hogy ez a program elhúzódhatna kilenc utánra is.
– Sajnálom – mondta a lány – lehet, hogy megvárnak a vacsorával – és a tengerre néző terasz felé intett. – Valahol ott ülnek az apuék. Sajnálom – mondta megint. – Azért elsétálhatnának valamerre.
– Hát még én mennyire sajnálom – válaszolta az őr udvariasan -, de most nincs kedvem sétálni – és közben a vörös hajúra gondolt. A szép macskaszemű fiatalkára csak rámosolygott, és már küldte is haza. – Gyere vissza jövőre, Habibi.
A második randit ígérő rámenős vörös viszont késett. Gyanúsan sokat, ami baljós jel. Ilyenkor idegesítően gyorsan mennek a percek, negyedóra, aztán még több, eltelt a félóra várakozási idő, és nem látta közeledni. Elébe ment inkább, nehogy ütközése legyen a harmadikkal, de sehol semmi, a végén futnia kellett vissza a randihelyre, mielőtt egyedül maradna, és kárba menne az egész este.
Titokban már eldöntötte, mindegy, hogy az utolsó esélyes randevújelölt, hogy is néz ki, ő lesz a nyerő. Ha kiderül, hogy a barátnőjét küldte vakrandira, akkor is, különben egymagában nézheti a csillagokat.
Aztán a véletlen, elrendezte a dolgot. Mire visszaért a móló bejáratához, a harmadik jelölt már ott várt rá, a korlátnak dőlve. Kis táska volt az oldalán és szép lábai voltak, most már őrá is emlékezett. – Éppen ráérek – mondta neki a nő, majd sokat ígérően rámosolygott. Rómeó biztos kézzel segítette le a lépcsőn, később mezítláb sétáltak a puha homokban, amíg meg nem találták a helyüket. Az ég tele volt csillagokkal, és talán nem véletlen, hogy aznap éppen telihold világított.
