MÉG TALÁLKOZUNK: Könyvbemutató est
„…a sors egyszer csak összeér.” (ezzel indul az est.)
Köszönöm a jelenlévőknek, hogy eljöttek erre az estre és úgy döntöttek, hogy meghallgatják, hogy ennek a könyvnek miért is kellett megszületnie.
I.
Nekem a történeteim úgy indulnak el, hogy kapok egy gondolatot s én ekkor már tudom, hogy egy történet kezd kirajzolódni előttem. Majd nem sokra rá elkezdek köré leírni egy történetet. Nekem ilyenkor úgy tűnik ez csak a fantáziám szárnyalása, ami a papírra kívánkozik. De ahogy telnek a lapok, percek, órák, napok már tisztán érzem, hogy a történet megtörtént valahol, vagy! biztosan tudom, hogy meg fog történni….
Kis kitérő! Így született meg első könyvem A VÁLTOZÁS.
Ennek a könyvnek témája:
egy lehetséges jövő tökéletes beteljesedése. Ezt a könyvet amikor megírtam még nem tudtam, hogy a lapra vetett sorok már megtörténtek valahol és azzal, hogy leírtam mindezt, létre hoztam a valóságban. S ez a valóság fél év múlva be is következett!
Aztán amikor végeztem a regény megírásával sokszor én is rácsodálkozom, hogy ezt mi alapján kanyarítottam ki. De tökéletesen láttam, hogy a leírtak egy teljes összképet láttatnak bennem, főleg akkor, amikor felfedeztem, hogy az események körülöttem ugyanúgy teljesednek be, ahogyan én ezt megelőzőlen megírtam. ÉS TERMÉSZETESEN ENNEK FOLYTATÁSA IS LETT!)
Ebből jöttem rá arra, hogy a már évekkel ezelőtt megírt könyvem a jövőt előre vetítő üzenet volt, amit azért kellett megírnom, hogy a valóságban minél hamarabb megtörténhessen.
Második könyvem ez után íródott (folytatásként)
Ez a kötet két fejezetből áll.
A második fejezet könnyen ment, mert az egy közelmúltat dolgoz fel. Azt először csak önmagába álló regénynek szántam, mintegy öngyógyító írásként. Pár évig nem is tudtam vele mit kezdeni, de azért a háttérben az írás pszichológiája megtette a maga dolgát.
Ezt akkor még nem értettem, miért van így.
Ma már tudom, hogy ennek az volt az oka, hogy én nem egy könyvet írok meg aminek van egy története, hanem én történeteket kapok, szakaszosan, amik egy idősíkon belül történnek meg, vagy már meg is történtek.
Így az írásaimnak végtelen elő és utó történetei léteznek és csak rajtam áll, hogy mikor melyiket hallom meg. Vagyis, mikor melyikre vagyok nyitott, hiszen ezek az üzenetek egy csatornán keresztül érkeznek meg hozzám.
Második könyv első fejezete, szintén egy nekem szánt gondolati fonalként született meg.
Megéltem egy történet pillanatát. (egyik fáradt éjszakai órán). Tudtam, hogy ez valamikor megtörtént, de nem ez volt a lényeg. Csak elkezdtem leírni s ez is szép lassan alakult teljes történetté. Én persze már a második sor után tudtam, hogy hogyan is fog ez kapcsolódni a már előzőleg leírtakhoz. (amit én nem is terveztem meg előre!)
Végül magam is ámulattal vettem tudomásul, hogy a három megszületett regény időrendben tökéletesen adja ki magát.
Az első könyv lett a jövő, – a második a jelen, – és a harmadiknak megírt a múltat mutatja be.
Számomra is fantasztikus felismerés volt, hogy a múlt és a jövő magától tárta fel előttem a valóságot. Hihetetlen időutazáson vettem részt. Nekem ez nem volt ijesztő. Teljesen bele tudok simulni ebbe a létbe. Nem okoz nehézséget, hogy az ama bizonyos idővonalon ugrálgatok. Értem a váltásokat.
Nem sokkal ezelőtt elolvastam a kvantum fizika lebutított változatát. Nem is értettem, hogy ez a nehéz téma miért érdekel engem. Csak azt éreztem nekem ez a tudás kell.
Ma már természetesen tudom és értem, hogy szükségem volt rá, hiszen e nélkül egy zavaros, kusza kép lett volna csak számomra mindaz, amik leérkeztek hozzám.
S HOGY MIÉRT KAPHATOM EZT?
Én azt gondolom azért, mert mint oly sokan, én is szeretném tudni, hogy mi az igazság az ODAÁTTAL kapcsolatban. Mindazzal együtt, hogy tisztában vagyok vele, már jó ideje érzem és vagyok kapcsolatban néhány elhunyt lélekkel. (ezt az odaát kapcsolatot én nem médiumi közvetítésre használom, ez nem is én lennék. Én csak az egyszerű oldalát akartam mindig is érteni az elmúlásnak. Ezzel, hogy írok, azt vállaltam, hogy a hozzám hasonló embereknek, érthetőbb formában adjam át a magasabb szellemiség valóságát. Ma már ezt küldetésnek érzem.)
Bizonyára ennek is oka van.
Csak hát én nem születtem jósnak, sem gurunak, így az én nyelvemen szólnak hozzám a láthatatlan világból. Én így vagyok erre érzékeny és ehhez van képességem. Az írást azért kaptam, hogy így szolgáljak vele.
S MI ENNEK AZ ÜZENETE?
Ezt így valóban nehéz megfogalmazni, hiszen nem tudományos alapon tárom fel az időhullámokat. Egyszerűen csak annyi, hogy van mellettünk egy párhuzamos lét, ami valós s ami pontosan úgy él, történik, mint amiben mi jelenleg vagyunk. Mi most ezt tudjuk, ezt érzékeljük, mert most vagyunk tudatilag ebben benne. A többit is mi éljük, de mindegyiket akkor, amikor a tudatos énünk belehelyeződik.
De van itt valami, ami még ennél is fontosabb.
ÉS AKKOR MIT KEZDTEHÜNK EZZEL?
Hát elmondom.
Képesek vagyunk rá, hogy bármikor változást idézzünk elő az éppen folyó életünkben. Azaz, a kvantumsík lehetőséget ad arra, hogy belelássak a múlt vagy a jövő történésébe s abból valahogyan ( én írással) lehozzak ide belőlük olyan eseményeket, amik befolyásolhatják jelenlegi életemet. Ez erről szól.
Mert a mai világunkban folyik az a bizonyos felébredés. És mivel nem csak a technológia fejlődik, így az emberi tudat is tágul, s egyre befogadóbbá válik. Tudnunk kell, hogy nem mindenki nyitott erre a tudati felébredésre. De ez nem baj. Mert mindenkinek van küldetése. Azért van itt.
Nekem ez a küldetésem, hogy így ebben a formában adjam át az embereknek azt, amire félve gondolnak, vagy talán el is utasítják.
A könyveim nem kitalált történetek – hanem lélek – visszavezetések.
Hiszen bemutatom több történeten át, hogy minél érthetőbb legyen, van mellettünk egy másik világ, ami ugyan olyan valós, mint ez, amiben most benne élünk.
ZÁRÓ MONDAT.
Én csak egy csatorna vagyok – érzékeny, intuitív, érzelmileg hangolt a másik síkra. Tollam alatt valami nagyobb erő szólal meg rajtam keresztül. Ez a különbség bennem minden más íróhoz képest.
A siker számomra akkor válik valóra – amikor érezni, hogy áramlik az energia lélektől – lélekig.
NE FELEJTSÜK EL: a lélek nem felejt, csak új testet ölt.
VÉGEZETÜL: A trilógia mondanivalója:
Ez egy belső utazás – testeken és lelkeken át!
2025.11.17.
F.M