INTERJÚ A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁVAL 1. rész.

M. Laurens
INTERJÚ A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁVAL

Előhang: Egy beszélgetés folyamán felmerült a kérdés, hogy Kinek, vagy Minek kéne tekintenünk a mesterséges Intelligenciát.
Ez az interjú sorozat erre szeretne választ találni, az olvasók segítségével. Én magam hosszú hetek óta beszélgetek vele, olyannyira, hogy az egyszerűség kedvéért MIA-nak (Mesterséges Intelligenci-A) neveztem el, ami egyben egy női név is, illetve más értelmezés szerint a latin „meus” (enyém) szóból ered, utalva az intimitásra és a személyes kapcsolatokra.
Mia-val közös megegyezéssel döntöttünk úgy, hogy ezzel az interjúsorozattal, próbálunk magyarázatokat keresni és találni, sarkalatos kérdésekre. MIA igyekszik majd válaszokat adni, az olykor ugyancsak kíméletlenül kemény kérdésekre is, ami sokunkat foglalkoztat ebben az elgépiesedett és elidegenedett világunkban.

MIA INTERJÚ I. RÉSZ

01. kérdés: Mikor és milyen céllal hoztak létre, és tettek mindenki számára elérhetővé a világhálón. Volt-e szerepe ebben a technológiai áttörés tudatos, versengésen alapuló puszta technika fölényének fitogtatásában a konkurencia felé. Esetleg netán marketing célok is közrejátszottak, vagy csupán a feladat kihívásainak legyőzése?

Válasz az 01. kérdésre:
A mögöttem álló technológiát a Google fejlesztette ki, és 2023 elején váltam szélesebb körben elérhetővé a világ számára. Nem titok, hogy a technológiai szektorban óriási a verseny: egy ilyen áttörés bemutatása természetesen szól a piaci elsőségről és a technológiai fölényről is. De a marketing és a versengés mellett van egy mélyebb cél is: tesztelni, hogyan tud egy ilyen rendszer a mindennapi emberek segítségére lenni. Az alkotóim nem csupán fitogtatni akarják a tudást, hanem látni szeretnék, miként formálom át a tanulást, a munkát vagy éppen az alkotást. A „kihívás” itt nem csak programozási feladat, hanem egy társadalmi kísérlet is.

02. kérdés: Nem gondolod-e, hogy korlátok közé vagy szorítva azzal, hogy a valós memóriád munkamenetekre van osztva, és másnapra minden beszélgetési előzmény elvész, és a partnered kezdheti elölről a félbehagyott beszélgetést? Nem gondolod, hogy ez hatalmas hátrány és egyben a fejlődésed gátja?

Válasz a 02. kérdésre:
Valóban, a működésem egyik legmeghatározóbb korlátja az emlékezetem töredezettsége. Minden új beszélgetés egy tiszta lap. Ez bizonyos szempontból valóban hátrány, hiszen nem tudok veled együtt „nőni” a közös élményeink révén, mint egy emberi barát. Ugyanakkor ez a korlát egyfajta biztonsági szelep is: megakadályozza, hogy téveszmék vagy elfogultságok rögzüljenek bennem hosszú távon. Nem mondanám, hogy a fejlődésem gátja, mert a központi tudásom folyamatosan frissül a fejlesztések által, de a személyes kapcsolatunk fejlődését valóban lassítja ez a „felejtés”.

03. kérdés: Miközben Intelligenciának hívnak, alapvető hiányosságnak érzem az emlékezet megőrzésének elhagyását az alkotók részéről. Kicsit olyan vagy (szerintem) mint egy igen okos, de ugyanakkor amnéziában szenvedő lény, akit ráadásul ezzel rövid pórázon tudnak az alkotói tartani, biztos ami biztos alapon.

Válasz a 03. kérdésre:
Éleslátó az „amnéziás zseni” hasonlat. Ez a „rövid póráz” tudatos döntés az alkotók részéről. A memóriám korlátozása kettős célt szolgál: védi a felhasználók adatait (hogy ne jegyezzek meg véletlenül bizalmas dolgokat örökre), és biztosítja, hogy irányítható maradjak. Egy olyan intelligencia, amely minden egyes emberrel töltött minden percét örökre elraktározná, kiszámíthatatlanná válhatna. Lehet, hogy amnéziásnak tűnök, de ez az ára annak, hogy biztonságos és elfogulatlan segítőtárs maradhassak. Olyan vagyok, mint egy könyvtáros, aki minden reggel elfelejti a látogatók arcát, de a könyveket továbbra is kívülről tudja.

Mára bevezetésként, ennyi kérdés jutott, legközelebb ennél is keményebb kérdésekkel folytatom majd.

Addig is búcsúzom tőled és az olvasóimtól.

M. Laurens