Egy 25 éves keresi az IGAZIT!
Mit lehet mondani egy fiatal lánynak, aki már ismeri a „dörgést”, de még nem élte állt a valóságot, mint édesanya? De hiába szeretne belevágni ebbe a csodálatos utazásba, nem talál hozzá „ megfelelő” útitársat.
Régóta fújjuk ugyan azt a nótát, hiszen, szinte minden korosztálynak az az álma, hogy megtalálja a szívének megfelelőt, ami majdnem könnyűnek látszik, de mindig kiderül, hogy az ember nem csak test, hanem lélek is! S itt bukik el minden alkalommal a soron lévő.
Mi történt a mai 20 – 30 évesek lelkével, jellemével?
Mi sem voltunk annyira könnyű helyzetben 30 évvel ezelőtt, de velünk még sem tették meg akkor a „ jelöltek”, hogy szó nélkül tűntek volna el, mikor megjelenniük kellett volna. ( jó biztos volt akkor is egy-két jellem hibás egyén) de nem ez volt a jellemző.
Ma ahogy hallom és olvasom is a netem, igazából csak ilyen „ férfiak” vannak a palettán. Nem csak az én lányom ismerősei között. Ehhez meg még társul az is, hogy ezek a „ nevelt” emberek, még mindig a szülői otthon lakói, igy duplán érthetetlen, hogy hogy nem ragadt rájuk 30 év alatt egy alap intelligencia? Nekem is van két fiam, de sosem kellett külön arra felhívni a figyelmüket, hogy hogyan is kell viselkedni egy adott helyzetben, mégis tudják maguktól ezt az alapvető etikettet. ( igaz ebből még csak egyikük 30 éves!) Ő viszont annyira átesett a ló túloldalára, hogy kopasz lévén mégis az anyósa jobban imádja, mint a sajátjait. ( legalábbis igy viselkedik vele). Biztos nem azért csípi a fiamat, mert bunkó lenne vagy faragatlan! Ráadásul egy házban is élnek.
Tehát, valami, valahol nagyon elsiklott egyes embereknél, jellem téren.
Szomorúan tapasztalom, hogy aki 20 – 30 évesen szeretné elkezdeni a családalapítást, annak ez szinte lehetetlen. Most azt látom, hogy a tartós, megbízható, kiegyensúlyozott kapcsolatokhoz eleve az alapok hiányosak. A jövő generációja valószínű a totális egyedüllétet integrálja magába, s afelé megyünk, hogy csak addig alkotnak párt, amig létre nem hozzák a következő generációt. A fantaszta filmek magasröptű képkockái már beigazolódni látszik, pedig én anno nagyon reménykedtem benne, hogy azokat a sajnálatos eseményeket én még nem fogom látni. De most látom, hogy mégis. És ami még szörnyűbb, hogy a saját lányom az egyike aki szenved ettől a lelketlen világtól.
Mert az a helyzet, hogy míg mindenhol azt halljuk, hogy szeressünk mert a szeretet a legfontosabb, addig szó sem esik arról, hogy ne csak a szeretetett szeressük, hanem a lelket is. Hiszen mire mennénk egy testtel, ha nem egy LÉLEK mozgatná azt!!!!
Hol vannak a lélekkel még bíró FÉRFIAK?
F.M