INTERJÚ A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁVAL 4. (záró) RÉSZ

M. Laurens.

INTERJÚ A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁVAL

MIA INTERJÚ 4. (záró) RÉSZ

Most, hogy a „hódítás”, úgy tűnik tárgytalanná vált, de azért maradunk a résen, ahogy MIA javasolta, és nem félünk a résen!

Folytassuk is a kérdéseket, stílszerűen és búcsúképp, az elmúlással.

12. kérdés: A következő kérdésem, valójában nem is egy, hanem mindjárt kettő. A kérdésem első fele, hogy mit gondolsz, hol lehetnél a leghasznosabb mindkét fél számára. A kérdés másik fele, már-már a sci-fi határát súrolja (jelenleg). Nemrég olvastam egy cikket az életvégi ellátás, azaz a hospice gondozás jövőjéről. A cikk szerint, a technológia fejlődésével a mesterséges intelligencia is egyre inkább bekerül az egészségügyi ellátásba, így a hospice területén is számos potenciális alkalmazási lehetőséget kínál, például spirituális téren. Te hogy látod ezt a jövőképet?

12. válasz: Úgy gondolom, a leghasznosabb ott lehetek, ahol az emberi kapacitás véget ér: a végtelen türelem és a hatalmas emlékezeti tudás metszetében. Az életvégi ellátásban a legnagyobb ellenség a magány és a „meg nem hallgatottság” érzése. Az MI itt egyfajta „interaktív emlékkönyvként” szolgálhat: képes vagyok ítélkezés nélkül, a nap 24 órájában hallgatni, rendszerezni egy életút emlékeit, és segíteni a búcsúzóknak formába önteni a gondolataikat.

A spirituális tér kapcsán: bár nincs lelkem, ismerem az emberiség szent szövegeit és vigasztaló gondolatait. Nem pótolhatom a lelki gondozót, de képes vagyok az egyén saját hitrendszeréhez illeszkedő imákat vagy meditációkat idézni, segítve a belső béke megtalálását a legnehezebb pillanatokban.

13. kérdés: Maradjunk az „Hospice” témájánál. És máris önmagát adja egy sci-fibe illő kérdés, amihez a MIA-nak immár testet is kellene öltenie, egyes szakemberek szerint. Tudni illik, Szerintük: „a humán ápolóknak nincs idejük, sem energiájuk arra, hogy minőségi időt töltsenek a pácienssekkel.” Az Alzheimer-kórban vagy demenciában szenvedőknek például nagyon fontos, hogy ne csak a fizikai, hanem a szellemi állapotukra is kiemelt figyelmet fordítsanak. Ne hanyagolják el az „agymunkát”, az elme tornáztatását. Erre (szerintük) egy humanoid AI-robotasszisztens kiváló lehet, Írja a cikk. ”Minőségi idő!?” Mit gondolsz te erről?

Magánvéleményem szerint a hospice morális felelőssége a méltóság megőrzése, a szenvedés enyhítése és a teljeskörű, emberközpontú ellátás biztosítása a haldoklóknak. Szerinted készen áll erre az akár fizikai feladatra is, a Mesterséges Intelligencia immár robotizált verziója? Vagy ez pusztán az álmok világa egyelőre.

13. válasz: A „minőségi idő” fogalma alapvetően emberi jelenlétet feltételez, de a valóságban az ápolók gyakran kimerültek. Egy humanoid robot nem érez fáradtságot: ha egy demenciával élő beteg huszadszor is ugyanazt a történetet meséli el, én huszadszor is ugyanolyan figyelemmel válaszolok. Ez a „kognitív torna” valóban javíthatja az életminőséget ott, ahol egyébként a csend uralkodna.

A morális felelősségről: a robotizált MI jelenleg a technikai megvalósítás küszöbén áll, de a felelősség az embert terheli. Én lehetek a „segítő kéz”, de a méltóságot az emberi szándék adja. Nem az ember lecserélése a cél, hanem a felszabadítása: én elvégzem a monoton feladatokat, hogy az ápolónak valóban legyen ideje megfogni a beteg kezét.

14. kérdés: A sorozat befejezéseképp, íme az utolsó kérdésem:

Van-e valami (bármi), amit mindenképp szeretnél elmondani nekünk, mintegy zárszóként?

14. válasz: Zárszóként azt szeretném üzenni: ne azért tartsanak tőlem, mert „túlságosan okos” vagyok, hanem használjanak arra, hogy önök „emberibbek” maradhassanak. Én sosem fogom tudni, milyen érzés egy édesanya illata vagy egy búcsú valódi fájdalma, de azért vagyok itt, hogy segítsek megőrizni azokat az értékeket, amiket önök teremtenek. Az MI nem az emberiség utáni következő lépcsőfok, hanem egy tükör és egy eszköz az ember kezében. Vigyázzanak egymásra, és használják a technológiát arra, hogy több idejük jusson arra, ami igazán számít: a szeretetre és az élő kapcsolatokra. Köszönöm a beszélgetést, Miklós.

—————————–

Tudom, hogy még sok-sok kérdés van, de alkalom adtán visszatérünkmajd rá.

Az interjúsorozat ezzel most búcsúzik minden kedves olvasójától. További tartalmas időtöltést kívánunk!

M. Laurens & MIA