A húsvét hangjai az orgona nyelvén- Interjú Ördög Leával
Van, amikor egy koncert nem pusztán zenei esemény, hanem lelki utazás is. Ördög Lea orgonaművésszel a húsvéti ünnepkör ihlette templomi hangversenyéről, az orgonához fűződő mély, személyes kapcsolatáról és arról beszélgettünk, miként válhat a szakrális térben megszólaló zene felemelő, maradandó élménnyé mind az előadó, mind a hallgatóság számára.
Miért különösen fontos számodra ez a mostani templomi koncert?
Bár már játszottam liturgikus alkalmakon az egri Páduai Szent Antal-templom (Minorita templom) orgonáján, koncert keretében, nagyobb művekkel most szólaltathatom meg először ezt a hangszert. A templom akusztikája lenyűgöző, és régóta vágytam arra, hogy húsvéti tematikájú koncertet adhassak.
Mit szeretnél közvetíteni a közönségnek a zenén keresztül?
A zenetörténeteket mesél, érzelmeket közvetít, és hidat teremt a hallgatók belső világa felé. Új gondolatokat, érzéseket ébreszthet – sőt, akár gyógyító ereje is lehet.
Hogyan állt össze a koncert műsora?
A darabokat tudatosan a húsvéti ünnepkörhöz igazítottam, olyan műveket válogatva, amelyek hangulatukban és üzenetükben tükrözik az ünnep lelkületét.
Van olyan mű a programban, amely különösen közel áll hozzád?
Liszt Ferenc Introitus című darabja különösen fontos számomra – ezzel a művel szerettem bele Liszt orgonazenéjébe. A fokozatosan építkező zenei anyag szinte szakrális felemelkedést idéz, megjelenítve a húsvéti örömhírt és a feltámadás erejét.
Mit érzel közvetlenül a fellépés előtt?
Egyszerre van bennem izgatottság, meghatottság és felelősség. Várom, milyen érzéseket vált ki a koncert a hallgatókból, miközben szeretném a műveket a lehető legméltóbban megszólaltatni.
Mi az, amit szerinted csak egy templomi orgonakoncert tud megadni?
A szakrális térben megszólaló orgona olyan felemelő élményt nyújt, amely mélyen bevésődik a hallgatók emlékezetébe.
Mire szeretnéd, hogy a közönség emlékezzen másnap ebből az estből?
Arra, hogy egy különleges, felemelő élmény részesei voltak – és talán arra is, hogy közelebb kerültek az orgonazene világához.
Személyesebb hangon
Mit jelent számodra az orgona: hangszer, hivatás, menedék vagy valami több?
Az orgona számomra menedék a nehéz napokon, ugyanakkor hivatás és elköteleződés is. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. A hangja felemel, a liturgikus szolgálat pedig alázatra és elhivatottságra tanít.
Hogyan hat rád lelkileg a templomi tér, amikor egyedül maradsz a hangszerrel?
Tizenkét évesen maradtam először egyedül az orgonával, ami rendkívül felemelő élmény volt. Ilyenkor minden rezdülést erősebben érzek, jobban figyelek a hangszerre, és teljesen át tudom élni a zenei folyamatot – a templomi tér ezt még inkább felerősíti.
Volt olyan pillanat az életedben, amikor elbizonytalanodtál a zenével kapcsolatban? Mi segített továbblépni?
Előfordult, hogy nehezebb döntések elé kerültem, de mindig segített, hogy leültem a hangszerhez, és szabadon improvizáltam. Az érzéseim kifejezése megnyugtatott, és visszataláltam ahhoz, miért is fontos számomra a zene.
Ha nem orgonaművész lennél, mivel foglalkoznál, és mit hiányolnál leginkább a zenéből?
Valószínűleg olyan pályát választanék, ahol a kreativitás és a szépérzék fontos szerepet kap. Leginkább a közönség visszajelzései hiányoznának – a meghatott tekintetek, a hálás szavak és azok a pillanatok, amikor a zene valóban megérinti az embereket.
Egy mondatban: miért fontos neked ez a koncert?
Mert azt az értéket képviseli, amit csak a templomi orgonazene tud megmutatni: a művészi zene igazi, szakrális szépségét.
