Bevallom őszintén, amikor először hallottam a „Füves könyv” kifejezést, arra a következtetésre jutottam, hogy Márai műve nem több egyszerű botanikai kézikönyvnél. Később az interneten utánanéztem a szó etimológiájának, amelynek hála a véleményem varázsütésszerűen megváltozott, és első dolgom volt, hogy beleolvassak a Márai-féle változatba.
Nem bántam meg. Az ősi füves könyvek példáját hűen követve Márai Sándor is az emberi lét értelmét, az élet legfontosabb kérdéseit kutatja. A törekvése – ahogyan ő maga is fogalmaz – nem az, hogy másokat tanítson, hanem elsősorban az, hogy ezáltal ő maga is tanuljon. A különféle fejezetek egy-egy tulajdonságot, érzelmet, vágyat, természeti és egyéb jelenséget, hiedelmet (pl. babonák) kiemelve próbálnak hasznos tanácsokat nyújtani életünk tartalmasabbá tételére, hibáink kijavítására, a kudarcokból való felülemelkedés lehetőségének megteremtésére. Teszik mindezt olyan könnyedén filozofikus, parainesis jelleggel, hogy az olvasó akaratlanul is mélyen szívébe zárja a sorokat, átgondolva egész addigi életét és jelen körülményeit.
Mindent összevetve rám nagy hatást gyakorolt ez a mű. Mestermunkának nevezném, melyben rendkívüli, gyógyító erejű igazságok rejtőznek. Talán ezen igazságokra sosem lelhetjük meg tökéletesen a választ – az írónak sem ez volt a célja – , de amíg nem hunyjuk le örök időkre a szemünket, és a földön kell megállnunk a helyünket, addig ez a könyv igen nagy segítséget nyújthat, erőt adhat küzdelmes mindennapjaink során.
Azoknak, akik esetleg kételkednek abban, hogy van-e szerepük az élet körforgásában, van-e értelme az életüknek, a következő idézetet tudom ajánlani:
„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Önmagamról)
Brém Zsuzsanna
Kedves Ircsi!
Köszönöm, hogy ellátogattál ide, és elolvastad a könyvajánlómat! 🙂
Én úgy vélem – különösen könyvtárszakos hallgatóként – , hogy mivel mindannyian különbözőek vagyunk, más a személyiségünk, mások a vágyaink, eltér az érdeklődési körünk, így egy könyv akár még ikertestvérek számára is más jelentéssel bírhat. Ez nem baj, sőt, ettől lesz színesebb a világunk.
Üdvözlettel:
Zsuzsa
Kedves Viola!
Köszönöm szépen a dicséretet! 🙂 Abból, hogy neked és a többieknek is ekkora örömet tudok szerezni a könyvajánlóimmal, nagy erőt merítek, és magam is sokkal boldogabb leszek tőle.
Sajnos szeptember közepétől, amikor folytatódik a szorgalmi időszak az egyetemen, valóban minden erőmmel a tanulásra kell koncentrálnom, főképp, hogy szinte kizárólag gyakorlati óráim lesznek, amiken kötelező bent lenni. 🙁 Ettől függetlenül azért igyekszem majd időnként életjelet adni magamról. Remélem, menni fog. 🙂
A legnagyobb megtiszteltetés számomra az, hogy már most ennyire hiányoznék, ha "elmennék"! 🙂
Szerető üdvözlettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Na végre, itt vagyok! Örömmel olvastam ismét mindent, amit írsz. Nekem is van egy vastag Márai könyvem, annak egy része a Füves könyv. Amikor megvettem, elég régen, csak úgy beleolvastam, de ez az őrült túlterheltség, megakadályozott a további elmélyülésben. Hiába, egy fenékkel ennyi lovat ülni? Ez jutott nekem!
Már előre sajnálom, mi lesz, ha folytatod az egyetemet? Akkor hiányolnunk kell? Remélem, hogy nem, bár a tanulás fog előtérbe kerülni.
Csodálom a munkád és a munkabírásod. Köszönöm én is az érdekes írásaidat.
Szeretettel: Viola
Sziasztok!
Maja: köszönöm szépen, örülök, hogy neked is elnyerte tetszésedet a könyv és a könyvajánlóm is! 🙂
zsubanya: köszönöm szépen a dicséretet, igazán jól esik! Igyekszem változatosságra törekedni, és a klasszikus magyar írókon kívül a szórakoztató irodalom műfajába tartozó regényeket is bemutatni. Jövőhéten például pont egy ilyen ajánlóval rukkolok majd elő! 🙂 Örülök, hogy a tevékenységem ennyire hasznosnak, értékesnek bizonyul, pont ez a célom! Ettől függetlenül azonban, hogy ilyen jónak tartjátok munkásságomat, még bőven van mit tanulnom, van hová fejlődnöm úgy az írás, mint az élet minden más területén. 🙂 De mégegyszer köszönöm, ez buzdítóan hat rám, és nagy erőt ad! 🙂
Szerető üdvözlettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Csak szívből üdvözölni tudlak kitartó munkádért, könyvismertetőidért, melyért tiszteletteljes köszönet jár Néked. Márai Sándor egy non plusz ultrája az emberi nemnek, és példája az ember tűrőképességének, kitartásának, újrakezdésnek és mindennek, ami az emberi léttel együtt jár. Nem vádol senkit, tűri és éli az élet minden megannyi megpróbáltatását, és ebből leszűri azokat a tanulságokat, amiért az ember él a földön. Bár ezt a könvvét nem olvastam még, de köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet "étvágyat" csinálva olvasásához. Köszönöm, a magam nevében áldozatos munkádat! Azt főképpen, hogy Márai életszemléletét a világról remekül érzékeltetted ismertetésed sorád. Nagy bölcsességre vall!
Szeretettel: Zsuzsa
Én csakis ajánlani tudom ezt a remek művet:) Nekem nagyon tetszett…
Kedves Katalin!
Nagyon szépen köszönöm dicsérő soraidat! 🙂 Azért is csodálatos érzés számomra, hogy ekkora örömet okozok másoknak a könyvajánlóimmal, mivel elsősorban az érzéseim, a saját szubjektív véleményem megosztása motivál, valamint hogy ezáltal értékeket adhassak át. Álmomban sem mertem gondolni, hogy ez ilyen remekül sikerül… 🙂
A kérdésedre válaszolva: sajnos életében nem igazán kapta meg az őt megillető tiszteletet. 🙁 1948-ban a kultúrpolitika sok más íróhoz hasonlóan az ő műveit is igyekezett a feledés homályába taszítani. Az 1980-as években ugyan a megváltozott viszonyok miatt már megnőtt iránta az érdeklődés, ő azonban ekkor már nem egyezett bele könyvei kiadásába sem. Így művei csak 1989-ben bekövetkezett halála után kezdtek el újra megjelenni hazánkban.
Remélem, örömöd leled majd benne, ha egyszer elolvasod a teljes művet! Megtisztelőnek érzem, hogy szerény ajánlómmal felkeltettem érdeklődésedet, s én is – mint csepp a tengerben – hozzájárulhatok ahhoz, hogy Márai napjainkban is megőrizhesse méltó helyét a magyar irodalom trónusán. 🙂
Üdvözlettel:
Zsuzsa