Könyvajánló : Sarah Blakley-Cartwright : A lány és a farkas

A mesék az ősidők óta velünk élnek. Bár az évszázadok, sőt ezredek folyamán rengeteget változtak, hiszen alkalmazkodniuk kellett a társadalmi igényekhez, a céljuk megmaradt: mindenki számára érthetően megfogalmazni a legnagyobb igazságokat; egy szimbolikus világba repíteni, azért, hogy könnyebben szembenézhessünk a valós élet problémáival.

Valószínűleg az egyik legismertebb és legkedveltebb mese, melyen generációk hosszú sora nőtt fel, A Piroska és a farkas. Mindenki hallott már róla, azt azonban bizonyára kevesen tudják, hogy a történet nem a Grimm fivérek fejéből pattant ki. Bár valóban ők tették világszerte ismertté, az eredete sokkal régebbre nyúlik vissza. 1697-ben jelent meg Charles Perrault francia nyelvű népmesegyűjteménye, és ebben szerepelt először. Ezt vették át később a Grimm testvérek: mivel azonban a mese túl erőszakosra és negatív hangvételűre sikeresedett, az alapkoncepció megtartásával némiképp módosítottak rajta.

A könyvajánlóm alapjául szolgáló A lány és a farkas c. regény a fabula (tanmese) egy újabb, modern köntösbe öltöztetett változata. A ma embere sokkal több izgalomra, akcióra vágyik, mint a régi korok szülöttei, így a könyvben elegyedik egymással a romantika, a dráma és a horror műfaja.
A főszereplő egy fiatal leányzó, Valerie, aki szüleivel és nővérével egy kis faluban, Daggonhorn-ban él. A települést rejtély és rettegés veszi körül: hosszú évtizedek óta kísérti a lakosságot egy vérfarkas, újabb és újabb életeket követelve. Megelégelve a mészárlást, két évtizede egyezséget kötöttek vele: minden hónapban, a Farkas Éjszakáján állatáldozatot mutatnak be neki az oltárnál, cserébe pedig békében élhetnek.
Ebben a hónapban Valerie és a családja a soros: nekik kell áldozatot bemutatniuk. Valerie azonban képtelen elviselni a veszteséget, hogy gyermekkoruk óta nevelt, imádott kecskéjük a Farkas prédája legyen: elhatározza, hogy szülei tudta nélkül éjjel kiszabadítja. Azonban minden igyekezete ellenére sem sikerül, ráadásul szembe kell néznie a szörnyeteggel. Legnagyobb csodálkozására azonban a Farkas sértetlenül elengedi őt.

Telnek-múlnak az évek. Valerie 17 éves, serdülő lánnyá cseperedik. Minden szép és jó, egészen addig, amíg a farkas – fittyet hányva az egyezségre – megöli a lány nővérét. Az elkeseredett falusiak egy istenfélő Vérfarkasvadászt, Solomon atyát hívják segítségül. A pap szavai világossá teszik számukra, hogy többé nincsenek biztonságban: a gyilkos napközben is köztük él, emberi alakban.
Innentől kezdve minden és mindenki gyanússá válik, aki csak él és mozog. Még a családtagok is óvakodva pillantanak egymásra. A legnagyobb gyanakvással azonban Valerie-t fogadják, akiről az a pletyka járja, hogy mióta találkozott a Farkassal, teljesen megváltozott.
Miközben az atya és serege óvintézkedései ellenére újabb gyilkosságok történnek, Valerie-nak egyéb magánéleti problémái is akadnak: választania kell két fiú között. Az egyikük a gyermekkori pajtása, Peter, akinek tíz évvel azelőtt el kellett menekülnie a faluból egy véletlen baleset miatt, ám most újra visszatért. A másik a kovács fia, az előkelő Henry, aki bejelenti eljegyzési szándékait a szüleinél. Az egyik a biztonságot és a megnyugvást jelentheti számára. A másik vad, megszelídíthetetlen, szabadságot és kalandot ígér neki, amire mindig is vágyott. Nincs sok ideje, döntenie kell, bár kétségek gyötrik: nem-e az egyik fiú a Farkas?
A vérvörös telihold, mely tizenhárom évente egyszer jelenik meg az égen, újabb bonyodalmakat hoz magával: a vérfarkas akár nappal is megmarhat egy embert, és egyetlen harapással bárkit olyanná tehet, mint ő. Ráadásul a gyilkosságok többsége valamilyen formában Valerie köré összpontosul.

A lánynak nem a teste, sokkal inkább a lelke van veszélyben. Élete legnagyobb csatáját kell megvívnia: le kell győznie önmagát, és rá kell jönnie, ki is ő valójában….

Igaz, hogy a körítés más, de az eredeti motívumok stabilak maradtak. A Jó és a Gonosz csatája jelenik meg a regényben, amely kategóriák azonban – mint tudjuk – igen képlékenyek. A farkas sötét, állatias énünket testesíti meg. A vörös köpönyeg, melyet a Nagymama ajándékoz Valerie-nek, a nőiesség, a felnőtté válás szimbóluma. A központban az első szerelem, az ártatlanság elvesztése, a bennünk lakó rossz felett aratott diadal áll.

Így – akárcsak szelídebb elődje – Cartwright verziója is tanulságokkal szolgálhat, hogyan küzdjünk meg az életben felmerülő nehézségekkel, hogyan maradjunk mindig a helyes ösvényen és mily módon óvhatjuk meg magunkat a gonosztól – akár külső ellenségről, akár saját démonainkról van szó.

/Aki esetleg szeretne mélyebben elmerülni a mesékben felmerülő szimbólumok és a mesepszichológia világában, annak figyelmébe ajánlom Bruno Bettelheim : A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyvét/.

Brém Zsuzsanna

“Könyvajánló : Sarah Blakley-Cartwright : A lány és a farkas” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsanna!

    Nem mondom, hogy ennek a regénynek a megfilmesített változatát láttam, de hogy hasonló emberekről és farkasokról szólót igen. S ha mégis erről van szó, akkor csakis a véletlen játéka!
    Szeretem azokat a filmeket, amelyekben az emberek állatokkal való különböző kapcsolatait,egymáshoz való viszonyulásait mutatja be. Amellett szeretem a misztikus regényeket, filmeket is, úgy, hogy biztosan nagy élmény olvasni és látni is az általad ismertetett regény eseményeit!

    Szeretettel: Zsuzsa
    🙂

Szólj hozzá!