Ajánlás Habos László: A hetedik – című verseskötetéhez
A hetedik kifejezés kapcsán mindenkinek József Attila verssora jut eszébe:
„A hetedik te magad légy!” Minden sötétben marad annak, aki nem önmaga.
Habos László hetedik verseskötetében a megvilágosító fényt keresi, hogy rátaláljon önmaga rejtett belső ösvényére.
A hetes misztikus szám, ennek most csak egy vonatkozására utalok: a kereszténység szent imája, a Miatyánk hét isteni misztériumot tartalmaz, amelyek hét kérésben fogalmazódnak meg.
Nem véletlenül említem ezt, hiszen Habos László költészetét nagyon mélyen áthatja a hit.
Csodálatos szelídséggel mutatkozik meg verseiben a teremtett természet szépségére való rácsodálkozás, egybeélve a természetfeletti ölelésével: „Rigóénekre/ bont ezeregy virágot/ vén kocsányos tölgy, / remény kapuját tárva/ lélekből ébredőnek.” Életének ösvényeire „fénykaput nyitnak alázatos tölgyek/ s zarándok-sóhajomra felzeng/ az erdő szimfóniája.”
A hit keskeny útján jár: „Darabokra törik a csend, / ahogy félelmemben felkiáltok”, „ma csend kell s lángokkal írt törvény” „lelkemben csend van/ s várom érkezésed”. Ezek a megfogalmazások a közvetlen élmény és a megküzdött hit egységében születtek. A költő jelekből olvas, mert a sors minden helyzete jel számára. Habos László szembe mer nézni a léttel, mert rendelkezik a szellem szabadságával. Határhelyzetek megpróbáltatásaiban, kényszerekben, kétségekben, rabságban éppen úgy, mint örömben, belső békében, szerelemben, lénye legmélyében a létezés egységét éli. Ez az átélt egység világosságot teremt magában is, és a megfogalmazás tisztasága által a versek olvasóiban is.
„A léleknek béke kell,
rezdülésben rezdülés
és találkozás az egyetlennel.”
Baka Györgyi
költő, a Magyar Írószövetség tagja
Baka Györgyi:
A HETEDIK
(parafrázis Habos László verseiből)
Költő lettél belső hitből,
itt egy csokor éned színeiből:
Egy, ki rigóénekre bont
ezeregy virágot
Egy, ki parancsra várva élt
rabsorban, megszámozott napban
Egy, ki kristályos hóba írta
ártatlanságunk vétkeit
Egy, ki vágyat növeszt, sietve,
elvesztve csodáját az ébredésnek
Egy, kinek a csend kell,
s lángokból írt törvény
Egy, ki tudja, csak a jók veszthetnek el
magukból mindent
A hetedik te magad légy, mert
éretted is rendeződnek önfeledt
hullámölelések a lét harmóniájába!