Könyvajánló: Karen Thompson Walker: Csodák kora

Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról

A regényt tudományos-fantasztikus műnek is nevezhetjük, ám sokkal inkább egy olyan negatív jövőképet prezentál, mely sajnos – bármennyire rettegünk is tőle – előbb-utóbb bekövetkezhet. A Föld forgási sebessége pontosan nem tisztázott okokból lassulni kezd, ami által a napok egyre hosszabbakká válnak. Mindez váratlan és rendkívül súlyos következményekkel jár az emberekre és az egész ökoszisztémára nézve.

A történet középpontjában egy tizenegy éves kislány, Julia áll. Az ő felnőttkori visszaemlékezéseiből, családja és barátai életén keresztül ismerhetjük meg fokozatosan a katasztrófa alakulását.

Az általam leírtak alapján sokakban felmerülhet a kérdés: ha a mű egy disztópia, akkor mégis mire vonatkozik a cím?
A „Csodák kora” kettős jelentéssel bír: egyrészről a szörnyű állapotok előtti boldog időszakra utal, az élet azon apró jelenségeire, „csodáira”, amelyek szépen lassan feledésbe merülnek. Sajnos ebbe a kategóriába nem csupán a természet szépségei sorolhatóak, hiszen a fokozódó pánikhangulat miatt kihűlnek az érzelmek, barátok távolodnak el egymástól, és egész családok szakadnak szét.
Érdekes konfliktust fest le az írónő a valósidejűek és az ún. „óraidősök” között. Sokan korábbi, a nappalok és éjszakák váltakozásához igazodó életritmusuk fenntartására törekednek. Ez azonban számos nehézségbe ütközik, hiszen a többség – egységes szabályrendszer alapján – az óraidőhöz tartja magát. Mindez jól szemlélteti, miként borulhat fel az emberi értékrend vészhelyzet esetén: azok, akik a megszokotthoz, az addig normálishoz tartják magukat, egyszersmind kirekesztettekké válnak.
Másrészről pedig arra az életszakaszra is vonatkoztatható, melybe Julia a katasztrófa kibontakozása idején lép. A serdülőkor önmagában is különleges: átmenetet képez az ártatlan gyermeki lét és a felnőttkor között. Számos, nagymértékű változással jár: az ember teste átalakul, felfigyel a másik nemre, és életében először szerelmes lesz. Legtöbbünk ezt egyfajta csodaként éli meg.

Összefoglalva tehát az egész regény megrendítő, szívszorító „látomás”, de egyúttal hihetetlen mértékben tanulságos is. Megtanít arra, hogy semmit sem szabad természetesnek venni, még az olyan, látszólag hétköznapi folyamatokat sem, mint a napfelkelte vagy az énekesmadarak trillája, és meg kell becsülni minden egyes percet, amit a szeretteinkkel tölthetünk, mert ki tudja, mit hoz a holnap.

Akárcsak a legtöbb mű esetében, itt is a befejezés a leginkább elgondolkodtató és megható. A véget minden emberi erőfeszítés ellenére sem lehet elkerülni. Egyetlen lehetőség kínálkozik csupán: mindent megtenni annak érdekében, hogy legalább az emlékünk fennmaradjon.

2013. július 12.

Írta: Brém Zsuzsanna

“Könyvajánló: Karen Thompson Walker: Csodák kora” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves katalinka!

    Köszi a hozzászólást! 🙂

    Pénzem sajnos nekem is jóformán nulla /legalábbis amíg majd nem fogok dolgozni/, de azért igyekszem a könyvtárakban kutogatni, illetve ha van ingyenes elektronikus változatuk is a könyveknek /pl.: Magyar Elektronikus Könyvtár/ 🙂

    Azért bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerül valahonnan beszerezned /nem bánnád meg! ;)/!

    Üdv.:

    Zsuzsa

Szólj hozzá!