\’
Sokáig úgy gondoltam, hogy a Háromszázak életem talán legnagyobb kihívása, próbatétele. A 2015-ös év jól bebizonyította azt, hogy mégsem.
Az Új idők írása végén már éreztem azt, hogy a következő kötetben valami másba kellene kezdeni. Később több olvasómmal és barátommal is beszélgettem ezzel kapcsolatban. Amikor a változás szót említettem, kicsit furcsán néztek rám. Egyetértettünk abban, hogy az Új idők kötetet le kell zárni. Bár, bevallom, én örültem volna annak, ha ezt nem úgy kellett volna, ahogyan végül zárult.
A „változás szele” végül két kötetcímet fújt hozzám, az egyik az Élesben volt.
„Azt hiszem épp itt az ideje, hogy amit eddig csináltam egy éles fordulatot vegyen.”
Így kezdődött egész. Sokat gondolkoztam, hogy ennek álljak neki, avagy a másik ötletnek. Végül jött valaki, aki eldöntötte bennem a végső kérdést.
A tavaly augusztusi hónapot kifejezetten annak szenteltem, hogy lélekben felkészítsem magam a „hosszú útra”. Ebben a hónapban volt, hogy egy nap többször megkérdeztem magamtól azt, valóban készen állok erre a kihívásra?
Szeptember elsején magam is becsengettem a kötetnek, úgy érzetem, felkészültem. Nagyon sokszor nehéz volt… de soha nem fordult meg a fejemben, hogy feladjam. A kötetben kifejezetten filozofikus, a társadalmi problémákat érintő verseket akartam írni; az „én” szerepét a „mi”, és valamilyen réteg vagy rétegek megszólítása igyekezett felváltani.
„Ma minden embert szeretni kéne, de ma mind gyűlölhető.”
Ezzel a gondolattal zártam le a kötetet első versét. Sajnos az emberiség eljutott arra a pontra, amikor már nem egészséges versenyszellem él; hanem egy olyan, ahol mindenki a másik fölé szeretne kerekedni, és ha kell, olyan dolgokat, eszközöket is bevet, amely, valljuk meg, nem túl tisztességes.
A kötet ötleti korszakában többször beszélgettem barátommal, és kortársammal, Mészáros Botonddal (mbotiw). A kötetben írt versek többségét ő olvasta el először. A változás neki is hamar feltűnt. Ez időszak alatt volt néhány olyan olvasóm, aki hiányolta a már megszokott, és szeretett „Szabolcsos verseket”. Megígértem nekik, hogy a következő kötetben visszahozom az Élesbennel vegyítve!
Van néhány olyan vers, amely a kötet alapgondolatának, és kritériumának nem felelt meg… így azok majd a következőbe fognak kerülni.
2015. Novemberében nagy szerencse ért, amikor a helyi könyvtárban először látogattam meg az Olvasóklubot. Bemutatkoztam, majd a Háromszázak és a Visszatapsolva kötetemet is bemutattam. A rendezvény után Szabó Juliannaval (szalianna) beszélgettem, aki felajánlotta segítségét, és hogy keressem fel őt.
Nem sokkal később, felkerestem Juliannát személyesen és a készülőben lévő Élesben kötet verseit mutattam meg neki. Javasolta, hogy itt-ott faragjunk a verseken, hogy még jobbak legyenek, én pedig támogattam a javaslatát. Így a kötet verseit ő lektorálta.
Az élet a legjobb tanár. Én azt tanultam meg, hogy legyen cél, miután mész, amiért teszel, mert egy nap eljön az az idő, amikor már nem tűzhetsz ki magad elé ilyeneket.
„Egy igazi férfinak hinnie kell valamiben.” (Nevem senki című film (1973))
Elfogadtam azt, hogy az életben olykor egy külső hatás vagy ember alapján döntünk a számunkra nehéz kérdésben. Nagyon köszönöm Juliannának és Botondnak az önzetlen segítséget, barátaimnak és olvasóimnak pedig a támogatást.
A kötet várhatóan Novemberben jelenik majd meg.
Horváth Szabolcs