Költészet napja 2014. április 11


Kedves Barátaim!
Április 11-én 17 órakor az orosházi Juszt Zsigmond Könyvtárba voltam hivatalos a Költészet Napja alkalmából.

Többed magammal voltunk vendégek e jeles napon, amikor is szeretett József Attilánkról emlékeztünk meg.
Ott volt a Szó-Köz Kultúrzenekar akik József Attila és Radnóti Miklós megzenésített verseit adták elő. A zenekar tagjai mind-mind fiatal emberke, szakközépiskolai tanulók akik nevelőtanáraik biztatására alapították meg a zenekart.

Jelen volt saját verseivel Dávid László költő, aki már 85 éves, ennek ellenére szemüveg nélkül olvasta a versét fel, illetve szavalt el egy másikat.
Itt tisztelhettük körünkben Witt Márta költőt, akit abból az alkalomból is köszöntöttünk, hogy pár napja jelent meg a 13. verseskötete.

Búzai Csaba a könyvtár igazgatója első versét olvasta fel, ami egy kis vidámságot is hozott , hisz társszerzőként a két gyermeke is be lett jelölve.
Bozó Klára József Attila egyik gyönyörű versét mondotta el, egy másik nyugdíjas köri ismerősöm a Költő Anyám című versét szavalta el meghatóan.
Egy úriember Romhányi József egy kedves, vidám versével ismertettet meg bennünket, amit nagy derültséggel hallgatunk. Egy fiatal kismama pedig egy szépséges saját verssel tündökölt.

Jómagam a XXI. századi ember című versemet olvastam fel amely az Édentől Északra Irodalmi portál által meghirdetett verspályázaton a beérkezett több mint 500 versből, 7 zsűritag együttes pontszáma alapján a 16 sorrendű lett.

XXI. század embere

Nézegetem folyton,
merengek magamban,
csikó lábbal lépdel
az utca zajában,
figyel, töpreng, kémlel
és imbolygó sóhajtásával,
acél ; vas ; és üvegdarabokat
fúj a gazverte széllel.

De nem varázsló mégsem.
Vágja, fúrja a föld alatt
az alagutat.
Szerszáma kalapács,
véső, gyalu,
néha kipillant,
sáros és fáradságszagú,
és lábai oly nehezek,
mintha nem is lábak lennének,
hanem bazaltkövek.

Maga sem tudja mily erős,
nem csodalény, nem mesehős
e hasonmás.
Arca, füle, orra van,
de tudása határtalan.
Tervez, alkot, építkezik,
gabonát érlel, érceket hevít,
hol felhők közt matat,
hol tengerfenéken;

De néhanap döbbenve nézem;
Karja csupa vér
s kőbalta van kezében.

Orosháza. 2014. április 12

“Költészet napja 2014. április 11” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves mami!
    Fogadd gratulációm és kívánom, hogy sok-sok hasonló élményben, sikerben és szeretetben legyen részed.
    Szeretettel: gyöngy(f):)

  2. Ottilíám!

    Valóban jó érzés. Azért is mert látja az ember, hogy szeretik, érzem, hogy várnak, ami nem olyan régi dolog. Gondold el itt az oldalon írt rám egy ifjú ember, mert a arcképről felismert. Az édesapjának voltam a munkatársa. Egy osztályon, igaz nem egy csoportba, de együtt dolgoztunk. Csodás érzés, hogy mennyi az ismerős, mennyi a "rokonlélek". Csodálatos élmény a HM közösségéhez tartozni.
    Örülök, hogy megoszthattam veled ezt az élményem.

    Szeretettel: /mami/

  3. Kedves Mami!
    Köszönöm, hogy megosztottad ezt az élményt!(l) Gratulálok a versedhez! Jó lehet részt venni ilyen rendezvényeken. Nekem manapság semmire nincs időm. Ezért is köszönöm az élménybeszámolót!;)
    Üdv
    Ottilia(f)

Szólj hozzá!