KÖNYVAJÁNLÓ: Horváth Szabolcs: Az ígéret kapui

Összes megtekintés: 145 

\'\'

A célszalagon túl

Életem nyolcadik kötete Az ígéret kapui, amelynek a címét, alapjait még valamikor 2011 és 2012 között találtam ki, és tűztem ki egy nagy célnak. Akkoriban lettem kész a Visszatapsolva című (2.) könyvemmel, és már túl voltam a 400 megírt versen. Mondanom sem kell, hogy akkoriban a szűk olvasóközönségem nagy hatásra volt rám mindig. Amikor nekem voltak rosszabb napjaim ők ösztönöztek, amikor meg nekik, akkor én igyekeztem ezt viszonozni, vagy a soraim. Kialakult egyfajta barátság vagy kötelék.

A kötetet egyszerű és ám ugyanakkor bizonytalan alapokra építettem. Az egyik ilyen volt a jövő. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Én sem tudtam akkoriban, hogy mi lesz velem. Sokszor megfordult a fejemben, hogy ezt meg sem élem. Az évek előrehaladtával mindig megpróbált egy vagy több ember akadályozni, háttérbe szorítani. Szomorú voltam és dühös, de felül tudtam rajta kerekedni. Most visszatekintve mindig is szerencsém volt, mert volt miről, kiről írnom. Ha „válságba” kerültem, akkor maximum tíz-tizenöt nap után újra jött a fejemben valami váratlan dolog, amivel folytatni tudtam. Jöttek a kötet ötletek, gyűltek a versek, teltek a napok, hetek, hónapok, és évek, de mindig előreterveztem, és ami a legfontosabb kellően támogattak lelkileg is.

Ahogy az mindenkivel lenni szokott több emberrel megszakadt a kapcsolatom. Vannak néha napjaim, amikor szívesen beszélgetnék velük vagy írásban, vagy személyen, de utóbbira nincs lehetőség, mert nagy a távolság, az előbbi adva lenne, de nem tudom, hogy ők szívesen beszélgetnének, nosztalgiáznának-e velem. Amikor ők azért eszembe jutnak, mindig megfordul a fejembe, hogy: Mi van, ha ma is olvasnak? Pozitívan gondolkodom, mert időnként biztos „megnézik”, hogy „mit csinálok”. Felcsillan egy kis öröm bennem, hogy talán ők is visszaemlékeznek, amikor mellettük voltam. El kell fogadni azt, hogy barátok, ismerősök jönnek és mennek. Számomra nehéz elfogadni, mert a jó embereket igyekeztem mindig megőrizni, és a rosszakat elfeledni.

A könyv másik alapja az volt, hogy a korábbi témákat, mint szerelem, természet, humor, képzelgések, vágyakozások, egy kötetbe helyezzem, valamint a 8 kötetemben összesen jöjjön össze az 1000 vers. Ahogy azt a tavalyi könyvbemutatómon elmondtam e kötettel érzelmileg és hangulatilag valóban minden égtáj felé igyekeztem elmenni.

Mikor álltam pontosan neki a kötetnek? Nincs rá helyes válasz, mert attól függ honnan nézzük. Amikor már valóban csak ezzel a könyvel foglalkoztam az 2018 júliusa, de a könyv legelső (nyitó) verse a fiókból került elő, ami pedig 2016. november végén született.

Sok olvasóm nem érti, hogy miért ez lett a kötet címe? Egyszerű rá a válasz: Mert megígértem. Az olvasóimnak és önmagamnak. Hogyan jönnek ehhez a kapuk kifejezés? Én mindegyik életszakaszomra, kötetemre úgy tekintettem, mint egy szobára, amiben „ideig” vagyok.

Természetesen én úgy érzem, hogy most sem vagyok kint e szobából. Mindig azt szoktam mondani, egy kötetnek akkor van vége, amikor az utolsó ember is hazament a könyvbemutatóról. Most számomra az lesz a következő „lépcső”.

Mivel ez az a kötetem, aminek a kigondolásától, terveitől a megvalósításán át, a kiadásáig a legtöbb idő telt el, és olyanok is tudtak róla, akikkel évek óta nem beszéltem, de jó ötletnek, tervnek, célnak tartották, így szeretném nekik is megköszönni azt, hogy támogattak.

Hiszem, hogy jövőre már új célok(at) tűzhetek ki magam elé, melyeknek ismét ászakíthatom a célszalagját.

A kötet várható megjelenése 2020 július. A tervezett bemutató 2019 október.

2020.05.07.

Horváth Szabolcs

Szólj hozzá!