Interjú Horváth Szabolccsal: Átlépte az ígérete kapuit

Összes megtekintés: 189 

Horváth Szabolcs tatabányai költő ősszel mutatta be legújabb kötetét, de máris új kötetén és új tervein dolgozik. Ezzel kapcsolatban készítettem vele interjút.

Október 31.-én mutattad be a nyolcadik versesköteted. Mi véleményed a bemutatóról?

A bemutató véleményem szerint nagyszerűen sikerült. A visszajelzések is eddig ezt mutatják. Természetesen most is voltak akik sajnos visszamondták a személyes megtekintést. Ilyenkor azért az ember egy picit szomorú és megijed, hogy azért csak lesznek elegen a nézőtéren. Szerencsére egy elég nagy publikum jött össze. Most is sikerült felvenni a bemutatót, így aki személyesen nem tudott eljönni láthatja, és hallhatja a műsort.

Úgy gondolom ez most nem az irodalmamban, hanem az életemben is egy lezárult korszak.

A bemutató egyik pikantériája, hogy sok évvel ezelőtt nem így terveztem el az egész bemutatót. A helyzetből úgy gondolom, hogy a maximumot hoztam ki.

Csak kíváncsiságból, mert engem nagyon érdekel, hogy az álmaidban hogyan valósult meg ez a bemutató, illetve hogyan valósult volna meg?

Maradjunk annyiban, hogy a három nagy intézmény, (de kettő minimum) közös rendezvénye lehetett volna ez a könyvbemutatóm. Tavaly választottam magamnak képzeletben helyszínt. Álmaimban a műsor zárása egy másik rendezvénybe, eseménybe, mondhatni örömünnepbe csapott volna át. De erről nem szeretnék többet elmondani. Ahogy ez most a valóságban zárult azt egy éve találtam ki.

Beszélgessünk egy picit a képről, a borítókról, melyet ajándékba adtál a könyvtárnak. Az imént mondtad, hogy mikor találtad ki, azt áruld el nekünk, hogy miért?

A kérdés nagyon jó, az emberek 99%-a nem érti, hogy miért. Tavaly visszakutattam városom irodalmában nagyon-nagyon sok mindent. A hiányosságokra nem kívánok kitérni, pedig van, és nagyon sok. Lenne min dolgozni, lenne mit tenni. Erről is vannak ötleteim, de ez megint egy másik téma. De hogy a kérdésedre is válaszoljak. Más eddig ilyen fiatalon ilyet még nem csinált. Már a 31. életévem felé közelítek, és szeretném ha az utánam következő generációnak olyan tekintetben lennék, lehetnék követendő példa, hogy bármilyen pozitív tevékenységet, legyen művészet, vagy akár sport, határozottan, lelkesen, örömmel, célokkal kitűzdelve végezzék. Szerezzenek önmaguknak, lelküknek, és társaiknak örömöt. Nagyon sokan és sokszor mondták nekem azt biztatóan, hogy: “Úgyse fog sikerülni.” Semmi sem lehetetlen, ha az ember hisz magában, és egyik lépésről a másikra halad. A másik nagy “sikerem”, ha mondhatom ezt, hogy nagyobb, úgymond hátszelem is lehetett volna, de végül szembeszéllel végeztem el azt, amit. Ezt az utóbbi három évbe kifejezetten éreztem. De így nekem még édesebb a győzelem. Vannak körülöttem emberek, aki tagadják a létezésemet, a tevékenységemet, a munkásságomat. Örülnék ha legalább egyszer az egyikük a szemembe mondaná, hogy miért.

Többször hangoztattad már, hogy nagy álmod volt a 8. köteted megírása. Most, hogy – ahogy te mondod egy korszakod lezárult -, van olyan dolog, amit utólag megváltoztatnál a nyolc köteten?

Sokszor visszaemlékeztem idén az elmúlt 14 évre. A verseim többsége egy bizonyos lelki, érzelmi hangulatot tükröz, illetve igyekszik visszaadni. Régen úgy voltam vele, hogy lenne mit bőven, de aztán rájöttem, hogy egy érzelmi hangulatot, melyet papírra vetettem megváltoztatni az már nálam nem lenne ugyanaz. Szóval ma már nem változtatnék. Életünk és annak útja nem tökéletes. A tökéletlenségünk tesz mindenkit tökéletessé. A 8 kötetben nagyon sokoldalú voltam, és a visszajelzések is ezt tükrözik. Valakinek ez a kedvenc, valakinek meg az. Korábban az volt a terv, hogy ebben a kötetemben fognak összefutni, összeérni a “tengereim”.

Milyen hatással volt rád az idei koronavírus, és a karanténos időszak?

Szerencsére én nem kaptam el. Nagyon erős a szervezetem, valamint a keleti népek úgy tartják, ha van három napod vissza az életből, akkor meg tudod magad gyógyítani. A hit nagyon erős tud lenni. Én is így álltam hozzá, hogy nem akarom, hogy ledöntsön a lábamról a koronavírus.

A home office és a rendezvények beszüntetése annyira érintett rosszul, hogy március 28-ára terveztem tavaly a könyvbemutatómat, és semmi nem lett belőle. Bár vigasztal, hogy amúgy se lett volna belőle semmi, mert a borító csak később készült el. Az „ellenségeim” már mondanak sületlenségeket. Igyekszem a mondandójukat hamar elengedni a fülem mellett. Bizonyos emberek annyit is érnek, mint a szavuk. Az alkotói tevékenységem szerencsére nem gátolta a vírushelyzet, így sikerült befejeznem a 9. kötetem kéziratát is. Most még nagyon újszülött és próbálom feldolgozni a létezését.

Milyen terveket sikerült a 2020-as évben megvalósítanod?

Idén a nyolcadik kötet megjelenése mellett öt antológiában jelentek, jelennek meg verseim. Az utóbbi években általában ez a szám három szokott lenni. Idén több helyre pályáztam és mindegyik sikerült. Természetesen mindig lehetne többet, és többet. A költészet napja nekem idén kiesett. Készülhettem volna egy kis videóval, de végül letettem róla. Utólag bevallom tényleg meg kellett volna csinálnom a felvételt.

Az év első felében kisebb irodalmi kutatást végeztél lakhelyeddel kapcsolatban. Mit lehet erről tudni?

A megyei hatókörű kulturális intézmény ahol dolgoztam, olyan gondolatok, vélemények hagytak el ajkakat, hogy a városban körülbelül öt költő él(t). Amikor elkezdtem felkutatni a városi, majd megyei antológiákat, akkor kiderült, hogy ez a szám 20-30 közé tehető. Kiderült, hogy Tatabányának háromszor jelent meg a városban alkotó szerzők tollából antológia. Amikor feltettem a témát, hogy ennek minimum két évente kellene megjelennie szerintem, akkor mindenki széttette a kezét. Felháborít és szomorú vagyok miatta, hogy a kis alkotók, akik szeretnének valamit elérni, azok nem tudnak igazán ki, illetve feltörni. A másik tapasztalatom továbbra is az, hogy a fiatalság az önbizalom, magabiztosságot összekeveri a nagyképűséggel. Megír pár novellát, és néhány versikét, és már teljesen abban a hitben van, hogy ő varázsolta a Földközi-tengert. Visszatérve a kiadványra én lennék a legboldogabb, ha évente vagy kétévente lenne ilyen antológia.

Januárban elvették tőled a slam poetry szervezését. Hogyan emlékszel vissza a rendezvényre, a történtekre?

Az, hogy a megyénkben mondhatni megszűnt a slam poetry nem csak nekem esik rosszul, de mint volt szervező talán nekem esik a legrosszabbul. Kellemetlenül érint máig a dolog, és fog is, azért, mert egy olyan ember kezébe adták ezt, akinek fogalma sincsen máig, hogy miről is szól a rendezvény, pénzt lát benne, holott én sohasem azért csináltam. Ha kaphatnék lehetőséget rá újra csinálnám, újrakezdeném. Le kell szegezzem, hogy nem magam miatt! Volt élményem látni, hallani olyan tehetségeket, akik később az országos versenyen a legjobbak közé kerültek. Azt hiszem ennél nagyobb öröm egy kis klub szervezőjének nincs, hogy néhány ifjú tehetség az ország legnagyobb versenyén ott van, és ott lehet a legjobbak között.

Hogy látod, érzed, milyen eszközökkel próbálnak meg gátolni, akadályozni a sikereidben?

Az elmúlt másfél – két évben azon spekulálok, ötletelek, hogy beadjak valamit az úgymond “közösbe”. Rengeteg tervem, ötletem van, amely már nem a saját sikereimet emeli, hanem közös siker lenne a városunknak, és az itt élőknek. Bár papíron nincs leírva, csak szavakként van kijelentve a hátam mögött, hogy bárki csinálja meg, csak ne Horváth Szabolcs legyen az. Én pedig, ha beszállok valamibe, amiben mondhatni vehemensen fogok belépni, akkor nem szeretnék a rendezvény, illetve a csapat legelnyomottabb sötét zugában ülni. Nem kívánok első ember lenni! De minimum második igen! Úgy látom és érzem erre vannak ellentervek, hogy még ott se legyek. Szerencsémre és sajnos a város balszerencséje, amit én szeretnék tevékenyen csinálni, azt más vagy nem akarja, nem tudja, vagy ha tudja nem vállalja.

Milyen terveid voltak és vannak még az idei évben?

Idén a kilencedik kötetemen dolgoztam, amely a Margóra írt gondolatok címet kapta és sikerült is befejeznem, valamint a most bemutatott kötetem volt a másik nagy tervem. Kiadása és bemutatása. Idén még az első válogatás kötetemnek fogok nekiugrani, amely az eddig megjelent köteteimből lesz kiválogatva.

Mit várhatnak tőled az olvasóid a 2021-es évben?

A 2021-es évben már a Szökő gondolatok című kötetemen fogok dolgozni, illetve már el is kezdtem. A kevesebb néha több alapot, tematikát vettem elő, melyet már néhány a körömben élő kortársam kipróbált. Most, illetve a jövő évben én is ebben fogok, szeretnék tevékenykedni. A versek továbbra is saját gondolataimat, érzéseimet, véleményeimet fogják tükrözni négy-hat sorokban. Ami az antológiákat illeti minimum három antológiában szeretnék benn lenni. Jelenleg 14-85 az arányom, vagyis 14 antológiában, 85 versem szerepel. Ezeket az arányokat szeretném, minimum 20-100-ra szeretném növelni. Irodalmilag ez az utolsó nagy álmom. Nem mondom, hogy ezután fogom örökre letenni a tollat, de utána, ami jön az jön.

A könyvbemutató felvétele itt tekinthető meg:
https://youtu.be/A1obgYPJrbk

A fotót készítette: Varga Tamásné: 2020.11.31 , Az ígéret kapui könyvbemutató)
Az interjút készítette: Varga Erzsébet

2020.11.04.

Szólj hozzá!