Advent napjai

November lett ismét. A madarak fázósan kuporognak a kopár fák ágain, összegömbölyödve, napsütésről, melegről álmodozva. Az emberek pedig, ki sem látszanak vastag kabátjuk jótékony védelméből. Későn világosodik, hóban, jégen, latyakban járunk, korai sötétségben térünk haza fűtött otthonunkba, a Napot, szinte alig látjuk, mégis szeretjük ezt az időt. Közeledik az év vége, kezdődik az Advent időszaka. A morcos idő ellenére, lassan gyűlni kezd a szívükben egy kis melegség. A hidegtől kipirult arcokra, mosolyt varázsol a Karácsony gondolata és az a sok-sok vidámság, szépség és szokás, amely ehhez az időszakhoz kötődik.
Az ünnepi készülődés, Katalin napjával kezdődik. Ezen a napon szoktak időjárást jósolni, reménykedve a fehér karácsonyban. Borbála napján a hölgyek barack, vagy cseresznyeágat vágtak le, vízbe állították és izgatottan várták, hogy kizöldüljön Karácsonyig. Ha sikerült és a kis ág meghálálta a gondoskodást, apró zöld leveleivel, akkor a népszokás szerint a következő évben megkérték a lány kezét.
December 13.-án Luca napi jóslás volt a szokás. A lányok 13 papírdarabra számukra kedves neveket írtak és minden nap egyet-egyet tűzbe dobtak. Amelyik név utoljára maradt, Karácsonyra, az lett a leány férje. A hiedelem szerint ezen a napon a Luca nevű lányok, nem fonhattak, és nem süthettek kenyeret, viszont segíthettek a Lucaszék készítésében, amelynek az ünnepi éjféli misén, fontos szerepe volt. Erre a székre felállva, láthatóvá váltak a boszorkányok. Amíg a lányok a szerelmi jóslásokkal voltak elfoglalva, addig a fiúk, Lucázni jártak. Tréfás mondókákkal, köszöntőkkel jártak házról-házra, egy kis vidámságot csempészve a hideg, csendes napok egyhangúságába. „Munkájukért” almát, diót, mogyorót kaptak jutalmul, egy kis forralt borral, vagy házi pálinkával leöblítve. Ezek a szokások ma már csak néhány kisebb településen találhatóak meg. A városi emberek számára, ismeretlen és felesleges dolognak tűnhetnek, pedig fontos lenne kicsit közelebbről megismerni a szomszédainkat és jobb kapcsolatot ápolni velük.
András napja, November 30, a téli napforduló időpontja, advent kezdete. Ezen a napon kell elkészíteni az Adventi koszorút. Mostanában ajtódíszt is készítenek hozzá, a házakat pedig, fényfüzérekkel díszítik. Az ablakokban megjelennek a színes ablakdíszek, amelyek apró fényükkel megtörik az éjszaka hideg, sötétségét, így aki vendégségbe jön, már messziről láthatja, hogy itt komoly karácsonyi készülődés folyik. Ajtódíszt, koszorút, adventi naptárt sokan készítenek, vagy vásárolnak, attól függetlenül, hogy vallásosak, vagy sem. De vajon tudja-e mindenki, hogy honnan ered az advent?
Az Advent latin eredetű szó, jelentése megérkezés, lelki felkészülés. Aki vallásos, az tudja, hogy ez a várakozás a Messiás várásának időszaka, akinek eljövetelét Isten megígérte Izrael népének. Ezt a több évszázados várakozást éljük át újra, évről-évre, felkészülve Jézus születésére.
A koszorú készítése pedig, pogány hagyományokhoz nyúlik vissza. A régi időkben erősen élt a félelem az emberekben, boszorkányokban, szellemekben hittek. Úgy tartották, ha szalmából és fenyőágból kör alakú koszorút fonnak, távol tarthatják otthonuktól az ártó szellemeket. A kör alakú koszorút, amely a végtelenséget jelképezte, piros, sárga és aranyszínű szalagokkal díszítették. Az életerőt és a fényt szimbolizáló világos színek védelmet nyújtottak számukra, így esténként nyugodtan hajthatták álomra a fejüket. A régi szokást egy protestáns lelkész újította fel, aki egy gyermekotthont vezetett. Ma a koszorú, a Karácsony előtti utolsó négy hetet jelképezi. Amikor Advent első hetének vasárnapján meggyújtjuk az első gyertyát rajta, már izgatottan számolgatjuk, hogy mennyit kell még aludnunk Karácsonyig. Tervezgetjük, hogy kinek milyen ajándékot veszünk, és kíváncsian várjuk, hogy cserébe mivel lepnek meg minket.
A régi időkben az advent kezdetét éjféli harangszóval is jelezték, advent hetei alatt pedig, szigorú böjtöt tartottak, és eljártak a hajnali (régi nevén aranyos, angyali) misére. A katolikus vallás szerint Advent ideje, a bűnbánat időszaka, amikor meg kell tisztítani a lelkünket minden rossztól és tisztátalan gondolattól, hogy őszintén és megtisztulva várhassuk Jézus eljövetelét. Ebben az időszakban a templomi oltár is dísztelen, az orgonát legfeljebb ének kíséri. Ezek a visszafogottság és a várakozás jelei. Egyszerű és tiszta szépséget sugároz minden. A papok pedig, a liturgiának megfelelő lila ruhában miséznek az első két hétben, a harmadik héten azonban rózsaszínű ruhát öltenek.
Advent időszaka, telis-tele van apró meglepetésekkel, pici örömökkel, mosollyal és boldogsággal. A felnőtteknek erőt ad az év végi munkanapokhoz, a gyerekek pedig, boldogan bontogatják az adventi naptár kis csokoládé meglepetéseit, és írják a listáikat a Jézuskához.
De ne feledkezzünk meg December 6.-áról sem, a gyerekek másik kedvenc ünnepéről, Miklós napról, amikor apró kis ajándékokkal lepi meg őket a Mikulás, néha virgácsot is téve tisztára suvickolt kis csizmáikba.
A heteken át tartó készülődésre, December 24. teszi fel a koronát, amikor a család körülveszi a feldíszített fenyőfát, és csillogó szemmel, boldogan énekelve bontogatják az ajándékcsomagokat.
Nehéz elszakadnunk a megszokott hajszás hétköznapoktól, kicsit lassítani és figyelni másokra, de legalább most ebben a néhány hétben tegyük meg, hogy a következő évben legyen elég élményünk, amiből táplálkozhatunk. Adventi koszorúnkat pedig, ne dugjuk el nagyon, mert kelleni fog jövőre is!

Bakos József