Október 24-én mutatták be az Operaház műművészei a „Sír a téli éjszaka” c. drámai daljátékot, mely az 1956-os forradalom utáni időszakról szól. A művészek, a zenekar, a műszakiak nagy izgalommal készültek a premierre, mert már a felkészülés ideje alatt a szívükbe zárták a darabot.
Az előadás telt ház mellett a nyitánnyal indult, mely korabeli filmrészleteket, fotókat, dokumentum-film részleteket festett alá, mintegy bevezetve a kor „hangulatába”, egy történelemmé vált korba.
A humor, a gonosz kapzsiság, az árulkodás, a gyűlölködés mellett a tiszta gyermeki lélek, a szenvedélyes szerelem, a barátság, a hazafiság, az elszánt akarat küzdeni a zsarnok ellen; mind, mind a mű részei voltak, mintegy előkészítve a drámai befejezést. A közönség hol nevetett, hol a könnyeit törölgette.
A prózai részek jól kötötték össze a dalbetéteket, áriákat, melyeknek lírai szépsége, incselkedő hamissága, megrázó drámaisága megdöbbentő erővel hatott a nézőkre. Az előadást sorozatosan félbeszakította a dalok után a feltörő tapsvihar.
Az előadás csúcspontja, – amikor a politikai rendőrség letartóztatja a főszereplőt, – a sokkszerű zenei befejezés és a hirtelen, tejes sötétség volt.
Hosszú másodpercekig uralta a nézőteret a néma csend, és a mikor a fények kigyúltak kitört a szűnni nem akaró tapsvihar.
A szereplők ünneplése percekig tartott, a karmestert és a zenekart külön is megtapsolta a közönség.
A szerzőket, Andrássy Krisztinát, Andrássy Frigyest, Szabó László Dezsőt vastapssal jutalmazta a népes nézősereg…
Az előadás kétségtelenül siker volt, nagy siker!
Az előadást Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója is méltatta. Gratulált a szereplőknek, a szerzőknek és minden résztvevő munkatársnak a remek produkcióért. Külön megjegyezte, öröm számára, hogy egy ilyen jellegű daljáték bemutatásra kerülhetett.
A darabot ugyanezen a helyszínen, (Operaház kamaraterme, VI. ker. Jókai u. 4.) november 4-én ismét bemutatják egy másik szereposztásban.
Számomra különösen nagy öröm, és büszkeséggel tölt el az, hogy 56 évvel ezelőtt megírt verseim úgy támadhattak fel barátaim jóvoltából ebben a daljátékban, mint főnixmadarak, tüzesen, teljes szépségükben és drámaiságukban a dallamok, a zene, a muzsika szárnyain.
2012. 10. 25.
Szabó László Dezső