Kedvenceim, ahogyan én látom 3. rész: Wass Albert: Erdély

Kedvenceimet bemutató mini sorozatom mostani részében Wass Albert hazautazásának egy diáját bontom ki.

Az emlékek olykor szépek, máskor rosszak, de életünk végéig elkísérnek bennünket.
Az emberi agy ezen – tudományos eszközökkel ki nem mutatható, le nem mérhető – tulajdonságait sokféleképpen vizsgálták; legbehatóbban Sigmund Freud elemezte, az ő eredményei a modern kor alaptézisei közé tartoznak a pszichológia tárgykörében.
Freud véleménye abban az esetben (is) megdönthetetlen bizonyítéka a kifinomult emberi logikai kapcsolatok tekintetében, ha az átélt élethelyzetek memorizálásának egyéni látásmódjából adódó korlátolt lehetőségeit analizálta csupán.
Általában az emberek egy-egy szituáció kapcsán eltérően emlékeznek, más-más részletek íródnak emlékezetükbe, ezáltal bizonyos intervallumú idő elteltével másként emlékeznek a korábban megtörtént eseményekre. Ez szorosan összefügg a többi érzékszervvel történő párhuzamos tapasztalásokkal, például illatokkal, ízekkel, hőmérséklettel, színekkel.
A gyermekkori gondtalan élet az emlékeket szebbé teszi még akkor is, ha kellemetlen közjátékok mozzanatai árnyékolják be az ifjúkori eseményeket.
A művészetek örök emlékeket állítottak az átélt pillanatokra számos alkotás tanúskodik a művész megélt történeteire.
Az egyik legkifejezőbb művészeti ág ilyen szempontból a festészet, gondoljunk itt Szinyei Merse Pál “Majális” című festményére. Szinte érezzük a fűszeres, virágillatú langyos szellőt, ahogyan simogatja arcunkat, átélve a mozgalmas uzsonna minden szép momentumát.
A képi ábrázolás mellett az írásos művek is találóan örökítik meg az elmúlt idők történéseit. Kimondva-kimondatlanul megjelenik saját életünk egy-egy mozzanata, olvasva ezeket a regényeket, novellákat, verseket.
Jókai Mór szerette a regényeibe csempészni a saját életét, emlékeit, vágyait. Az arany ember című alkotása a legjobb példa.
Az átélt eseményeket versekbe is foglalták: Petőfi Sándor Egy estém otthon című költeménye, vagy éppen Radnóti Miklós “nem tudhatom” kezdetű verse tele van emlékekkel, ez utóbbi részletesen számol be az ifjúkori eseményekkel tarkított életéről.
Hasonló témában írt poémát Wass Albert is, Erdély címmel.
Wass a XX. század kiemelkedő írója, költője, akit a magyar nagyközönség csak a rendszerváltás után ismerhetett meg.
A költemény három jól elkülöníthetőn részből áll. Az első részben vonattal utazó költőt látunk, aki gyermekkori életterére igyekszik, és közben álmodozik. Eszébe jutnak a régmúlt idők,- nem változott semmi. A látottak szép emlékek sora, a folyó, a kikelet, a város. Feltűnik a fecske-motívum, mint a változást, megújulást hozó szimbólum, belesimul a képbe, mozgalmassá és teljesen átélhetővé válik a gyermekkor a sorok által.
A folytatásban hirtelen kizökkenve a varázsból, és visszatérve a konok jelenbe, hirtelen elillan a gyengéd tavasz, helyette komor, hideg állomás és idegen város fogadja az írót. Hiába keresett ismerőst, nem talált. Útja a temetőhöz vezetett, ahol ismét gyermekkori élményei villantak fel, emlékek – önmaga gyermeki kísértete.
A következő , egyben befejező szakaszban a “Kincses Város”-t, Mátyás király szülővárosát már nevén nevezi, és ekkor már találkozik egyetlenegy ismerőssel, aki megerősíti a költő által tapasztaltakat, szeretett városa pusztulását.
A verset keretbe foglalja az utazás, az oda-és visszaút közötti elmélkedéses bolyongás, a vidám kezdet átcsap melankóliába, majd hirtelen halállá torzul.
A költemény pontos keletkezési dátumát nem ismerjük, de jó eséllyel be tudjuk határolni: a Trianon utáni, de a második világégés előtti korban írta Wass, tudhatjuk ezt onnan is, Erdély már Románia része – a temetőben az elhunytak magyar nevei – ellentétben a közintézmények román felirataival.
A cím az ősi magyar tájegységet jelöli, a történelem viharai által sokszor pusztított, de mindannyiszor megújuló Erdélyt, amely a török megszállás alatt Magyarország is volt.
A vers nagyszerűen adja vissza az utazás hangulatát, majd a keserű csalódást: a búcsút.
Számomra Wass Albert poémája egy csalódott, álmait elvesztő férfi vallomása, akinek gyermekkori emlékei, álmai szertefoszlottak, köddé váltak, idegenek lettek.
Ajánlom Wass költeményeit jó szívvel, de novellái olvasása is katartikus élmény.

Zádori-Molnár Ágoston