Kedvenceim, ahogyan én látom 3. rész: Wass Albert: Erdély

\'\'

Kedvenceimet bemutató mini sorozatom mostani részében Wass Albert hazautazásának egy diáját bontom ki.

Az emlékek olykor szépek, máskor rosszak, de életünk végéig elkísérnek bennünket.
Az emberi agy ezen – tudományos eszközökkel ki nem mutatható, le nem mérhető – tulajdonságait sokféleképpen vizsgálták; legbehatóbban Sigmund Freud elemezte, az ő eredményei a modern kor alaptézisei közé tartoznak a pszichológia tárgykörében.
Freud véleménye abban az esetben (is) megdönthetetlen bizonyítéka a kifinomult emberi logikai kapcsolatok tekintetében, ha az átélt élethelyzetek memorizálásának egyéni látásmódjából adódó korlátolt lehetőségeit analizálta csupán.
Általában az emberek egy-egy szituáció kapcsán eltérően emlékeznek, más-más részletek íródnak emlékezetükbe, ezáltal bizonyos intervallumú idő elteltével másként emlékeznek a korábban megtörtént eseményekre. Ez szorosan összefügg a többi érzékszervvel történő párhuzamos tapasztalásokkal, például illatokkal, ízekkel, hőmérséklettel, színekkel.
A gyermekkori gondtalan élet az emlékeket szebbé teszi még akkor is, ha kellemetlen közjátékok mozzanatai árnyékolják be az ifjúkori eseményeket.
A művészetek örök emlékeket állítottak az átélt pillanatokra számos alkotás tanúskodik a művész megélt történeteire.
Az egyik legkifejezőbb művészeti ág ilyen szempontból a festészet, gondoljunk itt Szinyei Merse Pál “Majális” című festményére. Szinte érezzük a fűszeres, virágillatú langyos szellőt, ahogyan simogatja arcunkat, átélve a mozgalmas uzsonna minden szép momentumát.
A képi ábrázolás mellett az írásos művek is találóan örökítik meg az elmúlt idők történéseit. Kimondva-kimondatlanul megjelenik saját életünk egy-egy mozzanata, olvasva ezeket a regényeket, novellákat, verseket.
Jókai Mór szerette a regényeibe csempészni a saját életét, emlékeit, vágyait. Az arany ember című alkotása a legjobb példa.
Az átélt eseményeket versekbe is foglalták: Petőfi Sándor Egy estém otthon című költeménye, vagy éppen Radnóti Miklós “nem tudhatom” kezdetű verse tele van emlékekkel, ez utóbbi részletesen számol be az ifjúkori eseményekkel tarkított életéről.
Hasonló témában írt poémát Wass Albert is, Erdély címmel.
Wass a XX. század kiemelkedő írója, költője, akit a magyar nagyközönség csak a rendszerváltás után ismerhetett meg.
A költemény három jól elkülöníthetőn részből áll. Az első részben vonattal utazó költőt látunk, aki gyermekkori életterére igyekszik, és közben álmodozik. Eszébe jutnak a régmúlt idők,- nem változott semmi. A látottak szép emlékek sora, a folyó, a kikelet, a város. Feltűnik a fecske-motívum, mint a változást, megújulást hozó szimbólum, belesimul a képbe, mozgalmassá és teljesen átélhetővé válik a gyermekkor a sorok által.
A folytatásban hirtelen kizökkenve a varázsból, és visszatérve a konok jelenbe, hirtelen elillan a gyengéd tavasz, helyette komor, hideg állomás és idegen város fogadja az írót. Hiába keresett ismerőst, nem talált. Útja a temetőhöz vezetett, ahol ismét gyermekkori élményei villantak fel, emlékek – önmaga gyermeki kísértete.
A következő , egyben befejező szakaszban a “Kincses Város”-t, Mátyás király szülővárosát már nevén nevezi, és ekkor már találkozik egyetlenegy ismerőssel, aki megerősíti a költő által tapasztaltakat, szeretett városa pusztulását.
A verset keretbe foglalja az utazás, az oda-és visszaút közötti elmélkedéses bolyongás, a vidám kezdet átcsap melankóliába, majd hirtelen halállá torzul.
A költemény pontos keletkezési dátumát nem ismerjük, de jó eséllyel be tudjuk határolni: a Trianon utáni, de a második világégés előtti korban írta Wass, tudhatjuk ezt onnan is, Erdély már Románia része – a temetőben az elhunytak magyar nevei – ellentétben a közintézmények román felirataival.
A cím az ősi magyar tájegységet jelöli, a történelem viharai által sokszor pusztított, de mindannyiszor megújuló Erdélyt, amely a török megszállás alatt Magyarország is volt.
A vers nagyszerűen adja vissza az utazás hangulatát, majd a keserű csalódást: a búcsút.
Számomra Wass Albert poémája egy csalódott, álmait elvesztő férfi vallomása, akinek gyermekkori emlékei, álmai szertefoszlottak, köddé váltak, idegenek lettek.
Ajánlom Wass költeményeit jó szívvel, de novellái olvasása is katartikus élmény.

Zádori-Molnár Ágoston

“Kedvenceim, ahogyan én látom 3. rész: Wass Albert: Erdély” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!
    Wass Albert egyik kedvenc íróm, nem csak azért, mert találkozhattam fiával, (aki az US. Army magas tisztje), hanem azért is, mert egyszerűen fogalmaz, és szavai mindenkor aktuálisak.
    Köszönöm hogy olvastad kis eszmefuttatásomat, a közeljövőben folytatom minisorozatomat, egy újabb erdélyi író kerül nagyítóm alá.

    Kezeidet csókolom:

    ;)riston (f)

  2. Örültem ennek az esszédnek oriston. Nem csak Wass Albert említése miatt, hiszen nekem is meg van tőle pár kötet és nagyon szeretem az írásait. Nem csak a verseit. Említed Jókait, Radnótit, Színyei Merse Pált és sok remek művészt és művészetet érintve adtál hangsúlyt a kulturális élet fontosságának.(f)

  3. Kedves Brigitta!
    Az Erdély verset egy antológiában olvastam, amit erdélyi költők, írók munkáiból válogattak, és 1954-ben adtak ki Udvarhelyen. Kuriózum, mert úgy tudom, hogy a Csonkaországban egyedüli példányát én birtoklom.
    Ebben nincsen datálva a fent nevezett írás.
    Köszönöm hogy itt voltál.
    Kézcsókom

    ;)riston (f)

  4. Kedves Oriston, az írásod felkeltette érdeklődésem, annál is inkább, mert Wass A. kedvencem, eddig azt hittem, minden művét olvastam, de az általam ismert Erdély egy 1928- ban ( tehát pontosan datált) írt vers, és nem az általad elemzett. No, mindjárt megkeresem, és az elemzésed kíséretében újra olvasom.

  5. Köszönöm Rita!
    Egy kicsit megfeneklett a cikkek és prózák írása, de pótolni fogom ígérem.
    A Wass család egyik tagjával volt szerencsém beszélni Udvarhelyen. Megkapó, és felemelő érzés volt.

    Kezeidet csókolom:

    ;)riston (f)

  6. Kedves Oriston!

    Értékes ajánlásod örömmel olvastam. Nagyon szép, élményszerű beszámolód felkelti az érdeklődést az ajánlott szerző művei iránt.
    Mostanában én is gyakran hallok róla beszélgető műsorokban és természetesen ellenvéleményt is, mert ugye rá kell repülni minden témára. Nyilván az is meghatározó, ki ajánl valakit és különösen, hogy kit. Mivel a konzervatív oldal nyilatkozik róla pozitívan ezért felfigyeltem rá.
    Örülök, hogy olvastam ezt az ajánlásod, értékes és szép munka volt.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!