Úgy mondják és írják, hogy Leonardo da Vinci „minden idők legnagyobb géniusza volt.”„A kor minden létező tudomány- és művészeti ágát megújította, s amihez nyúlt, az maradandó érték maradt. Az ember volt számára a legfontosabb érték, az első igazi humanista polihisztor volt” (Metropol – 2010. március 10.)
Leonardo 1452-ben született, Firenze és Pisa között fekvő Arno-parti kisvárosban, Vinciben. Anyja, Catarina egy parasztlány volt, ezért nem is jöhetett létre apjával való házasságuk. Bár apja Leonardot magához vette, de családja akaratának engedve Albiera di Giovanni Amadori kisasszonnyal kötött házasságot. Leonardo az apja mellett nőhetett fel, és szerencsére nem kellett nélkülöznie sem. Megjegyzem: az édesanyja szeretetét azért mindenképpen nélkülöznie kellett, bár mostohaanyja nem fordult ellene, hiszen jó ideig nem született féltestvére.
1469-ben apja egyetértésével a tekintélyes firenzei festő és szobrász, Andrea del Verocchio tanítványa lett. Firenzében már ifjúkorában kivívta kortársai csodálatát, tele volt tudással és tettvággyal.
1482-ben Milánóba költözött, ahova már érett, felnőtt emberként érkezett. Ludovico il Moro herceg kastélyában való tartózkodása lehetővé tette, hogy jelentős, maradandó műveket alkosson, bár néha voltak azért kisebb-nagyobb bosszúságai, melyek elkeserítették, mert sok enciklopédikus műve, – amelyekhez élete végéig gyűjtötte az anyagokat -, befejezetlenül maradt. 13 ezer oldalnyi jegyzetet készített, soha meg nem jelent enciklopédiájához.
Ludovico Sforza hercegnek felajánlotta hadmérnöki, zenészi és festői szolgálatait, akiről fennmaradt egy lovas-szobra is, ám amelyet még sem öntöttek soha bronzba, pedig Leonardo szerette volna.
1495-ben megbízást kapott az Utolsó vacsora munkálatainak megkezdésére.
1514-ben Rómába utazott, ahol X. Leo pápa szolgálatába állt. Azonban csalódnia kellett, mert az egyház megtiltotta az emberi test boncolását. Pedig anatómiai tanulmányai során nagyon sok rajzot készített az emberi testről, és ennek a tudásának birtokában sokkal tökéletesebben tudta megformálni őket festményein és szobrain.
Milánót második hazájának tekintette, sokszor vissza is tért ide. De még sem volt igazán boldog, mert az itáliai politikai viszonyok fordulatai miatt sehol sem engedték meg neki a tartós letelepedést. Sajnálatos módon legnagyobb riválisa, Michelangelo is gyűlölte őt, mert világnézete eltért Leonardoétól.
Leonardo szerette a valóságot, csapongó lelke és kíváncsi szelleme ellenére mégis alázatos figyelemmel közelített a világhoz, amelyet szeretett volna megváltoztatni.
Ki hitte volna, hogy halálakor Lenoardo már festőként, tudósként, matematikusként, hadmérnökként, feltalálóként, anatómusként, szobrászként, építészként, zeneszerzőként, ráadásul még költőként is ismert volt!
Leonardo 1519. május 2-án halt meg Cloux-ban, ahol az ambois-i Saint Florentin templomban temették el.
Álljon itt végül egy aforizma, aminek mondanivalóját nevezhetjük általános érdekű állításnak, vagy örök érvényű bölcs mondásnak, amit Leonardo da Vinci egészen tömören fogalmazott meg:
“A tudás a tapasztalat leánya! A semmi a lét hiánya!
Testünk alá van vetve az égnek, az ég alá van vetve szellemünknek.
Aki keveset gondolkodik, sokat téved.”
2010. március 10.
A cikket összeállította:
Köszönöm Nektek is, kedves Timóca és Judit, hogy itt jártatok, olvastatok és véleményeztetek.
Nem szeretek hosszasan írni, az az igazság, hgoy az időm is kevés az olvasáshoz (két honlapon), a hozzászólásokhoz, és írni még kevesebb időm jut.
Ha van kedved hozzá, kedves Timóca, vele is készíthetsz egy riportot, biztosan még több mindenre fény derül Leonardo da Vinci életével kapcsolatban. Én is tudom, hogy többet is lehetett volna róla írni, de nem szerettem volna ismételni szó szerint azokat, akik már írtak róla!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Kedves Zsuzsa!
Leonardo alakja kicsit titokzatos a számomra. Hiszen nem részesült különösebb oktatásban, és mégis híres festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, építész, szobrász, költő, író, zeneszerző. Olyan tudás birtokosa, aminek elsajátítása és alkalmazása, továbbfejlesztése szinte csoda az én számomra. Annyival felülmúlta, meghaladta a korát, mintha időutazóként ragadt volna a XV. században. 🙂 Ezért minden amit írnak róla felkelti a figyelmemet, a te jó kis cikkedet is rögtön elolvastam, csak eddig még nem volt időm hozzászólást írni.
Judit
Ami érdekessége viszont a ma látható eredeti UTOLSÓ vACSORÁNAK az a vandálság!. Ugyanis a falfestmény alatt nyitottak egy ajtónyilást aminek a kerete belelóg a falfestménybe. Tehát ezt láthatodod, a mai korban készült kép középtáján
Ezt cak mint műértő tisztelő, és az eredetet féltő írom le,
hogy milyen kárt tud okozni egy nem műértő építész, vagy kókler.
Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Gyöngyi!
Nagyon örülök a Te hozzászólásodnak is, és véleményednek Leonardo da Vinciről. Nagyon sok szép festménye, s egyéb alkotása van, ezek közül számomra a legismertebb az Utolsó vacsora és a Mona Lisa c. festményei. Valakitől már olvastam ennek az utóbbinak a születési körülményeiről, mármint a festmény születésének körülményeiről, a családról, a feleségről, akiről valójában ez a szép festmény készült, itáliai tájjal a háttérben.
Bizony így van, hogy – ahogy írod – litániákat tudnánk néha írni egy-egy híres, igazán nagy ember történetéről, munkásságáról. S aki igazán el akar mélyedni ezekben, az ezt meg is teheti a mai internetes elérhetőségeknek köszönhetően.
Mégegyszer köszönöm Neked is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Zsuzsika.
Elveszett az írásom, mert elsőként olvastam el a cikkedet, amihez szívből gratulálok. Nagyon szeretem Leonardo-t
Sokat olvastam róla. Csodálatos az élete, annak hosszú, és állandó munkával, új, és még újjabb találmányokkal, valóban különleges ember volt. Amolyan kiválasztott. Aki teljes tágan érzékelte a világot, és jóval meghaladta a korát a munkaszeretete, és érdeklődése kapcsán. Minden embernek példaképe lehetne. Ugyan is, aki szereti a munkáját az előre halad benne és mindíg fejlődik. Leonardó annyira szeretett egy dolgon dolgozni, hogy túl haladta a korának tudását. Az a kitartás, és keresés olyan találmányokat adott előre az emberiségnek, hogy csodálatraméltó. Csak hogy ezt kevés ember tudta felfogni, és értékelni. Be is fejezem, mert litániát tudnék írni. Nagyon köszönöm neked, hogy felhívtad az olvasók figyelmét. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Viola, Eszter és Maja!
Csak most olvastam kedves hozzászólásotokat, mivel tegnap szabadságon voltam. Sajnos, ezt is temetésre kellett kivennem, egyik anyai nagybátyám (Jancsi) temetésén voltam. Az utóbbi időben szinte már csak temetésre járunk. S úra és újra az a tapasztalatom, hogy a közeli családtagok (nagybácsik, nagynénik, testvérek, unokatestvérek és azok gyermekei) ha máskor nem is, de ilyenkor összetalálkoznak. Olyan felgyorsult világban élünk, és annyira elfoglaltak vagyunk, hogy csak igen ritkán látogatjuk egymást. Inkább az idősebbekés a már nyugdíjban lévők látogatnak el fiatalabb rokonaikhoz, mert nekik már több a szabadidejük.
Szegény Jancsi bátyámnak az új esztendőben csak a hangját hallottam telefonon. Ez volt az utolsó beszélgetésünk egymással.
Ne haragudjatok, de kijöttek belőlem ezek a gondolatok, hiszen néha akkor könnyebbülünk meg, amikor valamit leírhatunk és közzétehetünk szóban is, olyan dolgokról, eseményekről, amik éppen foglalkoztatnak, vagy közvetlenül érnek bennünket.
Az utóbbi években nem igen tudtam minek örülni, csak inkább szomorkodni.
A vidámságot és a vígasztalást legtöbbször itt találom meg köreitekben, írásaitok olvasásakor!
Az a kevés, amivel ezt én tudom viszonozni felétek, igen csak kevésnek bizonyul, de köszönöm, hogy néha-néha azért én is tudok Nektek valamit nyújtani.
Mégegyszer köszönöm kedves hozzászólásaitokat ehhez a cikkhez, ami csak annyiban érdem, hogy írtam róla!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezen ismereteidet. Be kell valljam ennyire nem ismertem Leonardot….
De azt tudom rólam, hogy többek között Ő is ismerte a TITOK -vonzás- törvényét!
Üdv: Maja
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy fáradoztál ezzel az érdekes cikkel. Tetszett, hogy tömören, lényegre törően, a fontosabb eseményeket kiragadva írtad meg. A vége pedig nagyon tanulságos.
Sok szeretettel Eszter
Kedves Zsuzsanna!
Örülök, hogy olvashattam cikkedet, Ő valóban "minden idők legnagyobb géniusza volt". Úgy is mondhatom, hogy magasabb szférákból született a Földre, magával hozva az égi tökéletességet.
Szeretettel. Viola