23. Interjú – LIGETI ÉVA

Összes megtekintés: 3,452 

– Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

– Köszöntöm a Sétapálca kedves olvasóit. Megtiszteltetésnek veszem a bemutatkozási lehetőséget – Lambrozett Évinek köszönöm, hogy engem választott.
(Kálmánné) Ligeti Éva vagyok, Budapesten születtem 1954-ben, gyermekkorom óta a Tisza fővárosban, Szolnokon élek.
A foglalkozásom pedagógus. Bár fél éve már nyugdíjas vagyok, lélekben még mindig fiatal, tettre kész embernek érzem magam, aki szereti a természetet, a mozgást, az alkotást, az emberekkel való együttgondolkodást. Érdekelnek a világ dolgai – múlt és jelen, a művészetek, az ezotéria…
Sokáig a sport töltötte ki az életem nagy részét. Kézilabdáztam NB II-ben, NB I/B-ben.
Jelenleg az olvasás és az írás, ami fontos szerepet kap életemben.

– Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

– Már általános iskolás koromban próbálgattam a szárnyaim. Iskolai versíró pályázatokra adtam be néhány versem. Később a középiskolában a szerelmes versek, a lázadó gondolatok sodortak. Persze ezek mind csak a fiók mélyén porosodtak, majd szélnek eresztettem őket.
Sokáig a csend vett körül, belemélyedtem a munkába.
Az ismert költők verseinek olvasgatása közben kezdtem nosztalgiázni.
Újra éledt bennem a vágy, hogy gondolataim, érzéseim a vers eszközeivel kifejezzem..
2004-től fedeztem fel az internet adta lehetőségeket és beküldtem néhány versem. Először az AMF, majd a Fullextra honlapján jelentek meg verseim.
A Holnap Magazin oldalán 2010 – óta vannak jelen írásaim.
Nyomtatásban megjelentek verseim: Napkút, Holnap Magazin, Líra oldalain és a Fullextra Antológiákban.
2005-ben az UNISHER könyvkiadónál jelent meg első verseskötetem: Bíborfényben égek címmel.
2013-ban jelent meg második kötetem: Holdfénykeringő címmel, szintén versválogatás.

– A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

– Egyelőre a verset érzem jobban magaménak, ez az igazi kifejező eszközöm, de nem kizárt, hogy a prózával is próbálkozom majd. Olvasni mindkettőt szeretem.

– A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

– Pedagógus pályám ívét óvónőként kezdtem. A kisgyermekekkel való foglalkozás sok örömet jelentett. A mindenre való rácsodálkozásuk, kíváncsiságuk, fogékonyságuk elragadó volt.
Amikor Szolnokon megépült a Gyermekváros, úgy éreztem ott a helyem. Óvónőként, óvodavezetőként próbáltam szebbé tenni a kicsik életét, pótolni a pótolhatatlant az anyai szeretetet. (Az élet fintora, hogy nincs gyermekem).
Közben pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai tanári végzettséget szereztem. Ekkor már vegyes életkorú csoportban, általános iskolásokkal foglalkoztam. Majd huszonhárom évig a város egyik szakiskolájában kollégiumvezető voltam.
2012-ben mentálhigiénés szakemberként végeztem a SOTE-n.
Minden korosztályban örömem-leltem a munkában és úgy érzem, tudtam adni valami útravalót a rám bízott gyermekeknek, fiataloknak.
Férjem betegsége miatt kértem a nyugdíjazásom, hogy mellette legyek, amíg lehet.

– Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Balázsi Pál Etel?

– Sajnálom, de eddig nem figyeltem fel rá…
Most, hogy említetted, néhány versét elolvastam, de nem tudok megalapozott véleményt mondani. Számomra az a fontos, hogy egy alkotás hasson rám, legyen egyedi, és üzenjen valamit gondolataival, érzéseivel…

– Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

– Az elsőként Petőfi Sándor versei hatottak rám. Az egyszerűsége, a dallama, az érthetősége miatt. Ady Endre komolysága, eleganciája elkápráztatott. Mostanában Pilinszky, Márai Sándor gondolatai ragadnak el. A kortárs költők között is sok a tehetséges, de nem szeretnék senkit kiemelni, sem kihagyni bárkit is.

– Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

– Érzésből írok. Ha valami megfog, eláraszt, lüktet bennem, azt ki kell adnom magamból. Egy-egy foszlány felsejlik bennem, mely kiterebélyesedik, és amíg be nem fejezem, mellette maradok, s addig dédelgetem, amíg elégedetten tudok felállni mellőle. Verseim között vannak jobbak, kevésbé jók, és néhány csapnivaló is, de hogy melyik milyen, azt döntse el, ki-ki maga.

– Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

– 2010. júliusban volt a verselő versek pályázata, erre küldtem be: Szédült napraforgó című versem.

– A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

– Szeretem a gyermekverseket is. Lehet, hogy néhánnyal majd meglepem olvasóimat.

– A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

– Zsolcai Lyza bemutatkozását szeretném.

LIGETI ÉVA ÍRÁSAI ITT OLVASHATÓK!

Kozák Gabriella

“23. Interjú – LIGETI ÉVA” bejegyzéshez 24 hozzászólás

  1. Kedve Glica!

    Köszönöm, hogy megkerestél 🙂

    Igen, sajnos…elment…Fájdalmas emlék, ahogyan leépült, meghalt…
    Próbálom a szép emlékeinket felidézni.
    Szeretette: Éva

  2. Kedves Éva lám eljöttem Hozzád látogatóba…gyermekekkel foglalkozni nagy felelősség. A betegápolás az pedig kimerítő tevékenység….Számodra az erőt a Költészet adta! Gratulálok a verses köteteidhez, és további jó egészséget kívánok.
    Szeretettel:Glica

Szólj hozzá!