44. interjú – Czibere Péter

Szeretettel köszöntöm én is a rovat olvasóit, Czibere Péternek hívnak, 36 éves vagyok, és a fővárosban lakom. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt, nem kávézok, nem fogyasztok drogokat, vegetáriánus vagyok.
Bár abszurd, de mindezt a mai társadalomban még sokan elítélik, mert úgy érzik, az ilyen ember nem közülük való. Én azonban úgy döntöttem, hogy testileg, lelkileg, szellemileg tiszta életet fogok élni.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

7-8 éve kezdtem az írást, amikor életemnek egy nehéz szakaszába érkeztem. Eleinte abszurd novellák formájában fejeztem ki magam, hogy ezáltal vezessem le a bennem lévő feszültségeket. Később ez a fajta önkifejezés fontos részévé vált annak a lelki, szellemi fejlődésnek, amin keresztülmentem. Mára az írással másoknak szeretnék segíteni ugyanebben.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

Inkább a próza. Verseket sokkal ritkábban írok, vagy olvasok. Ez olyan agyféltekés dolog, én sokkal többet analizálok dolgokat, hogy aztán olvasóimnak is jó modelleket készíthessek arról, miként működünk, működtetjük világunkat. A kreatív oldalamat akkor használom, amikor aztán az egészet formába kell önteni. Versíráskor viszont az ember szinte kizárólag ezt az oldalát használja.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

Ez érdekes kérdés. Az írókról általában feltételezik, hogy nem az írásból élnek, ami szerintem abszurdum. Nekem az írás az egyik fő tevékenységem, és úgy gondolom, hogy az írás semmivel sem ér kevesebbet, mint más tevékenységek.
Ma mindent pénzbeli haszonban mérünk, ahelyett, hogy a közösségünknek nyújtott hasznosságát tartanánk szem előtt. Ezért van az, hogy míg egy üzleti vállalkozó bármennyit kereshet, addig egy pedagógus annyit keres, amennyit a vállalkozások a közösség többi tagjának a zsebében hagynak.
Egy vállalkozás ma még kevesek számára jelenti a közösségi szükségletekben való gondolkodást, és azok kiszolgálását. Ezen a címen adunk el mindent, de hazudunk egymásnak.
A jelenlegi közösség tagjai azt értékelik, ami pénzt hoz. Mi pénzt akarunk keresni. Nem együttműködni, vagy másokat segíteni. Ez vezetett gazdasági válsághoz is. A válságához annak a rendszernek, ahol minden nyersanyagot, az erdőket, az állatokat, még embertársainkat is pénzzé tesszük. Igen ám, de mit veszünk majd rajta egy letarolt, elszennyezett bolygón?
Tudom, nagy ugrásnak tűnik ez az egyszerű kérdéshez képest, de minden mindennel összefügg. Én a hasznos tevékenységekre szavazok, és arra, hogy a pénz által is ezeket támogassuk.
Mivel ma még sokan nem így gondolkodunk, én 5 éve magam szerzem meg a támogatást az életemhez. A novelláimat árusítom parkokban, sétálóutcákban napi egy-két órát, hogy a bevételből finanszírozhassam azokat a dolgokat, amikre szükségem van, és amikkel az írás mellett foglalkozom.
Két hetente ugyanis felolvasó-, előadóesteket szoktam tartani, hétfőnként egy rádiós műsorban beszélek az élet különféle kérdéseiről, valamint egy civil szervezet munkájában is részt veszek. És ezeknek persze ugyanúgy költségei vannak.
Egyesek fizikailag táplálják az emberiséget, mások lelkileg, szellemileg, de ezek mindegyikére szükség van. Amire nincs szükségünk, az a gazdasági verseny, a pénzügyi spekulációk, a környezetszennyezés, a fegyverek, és a háború.

5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

Ellensúlyozva az előző kérdésedre adott terjedelmes sorokat, most röviden válaszolok. Az utóbbi időben keveset olvasok, nem annyira kedvenc íróim, mint inkább kedvenc témáim vannak. Szeretem a filozófiát, a szellemi, lelki fejlődésről szóló írásokat, tanításokat, és gyakran veszem elő a Bibliát.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Fentebb már írtam, hogy főként modellekkel dolgozom. Ha egy novelláról van szó, akkor a benne lezajló eseményeket rendszerint játékos metaforákkal állítom párhuzamba, hogy érthetővé váljanak a működési elvek, melyek mozgatják a dolgokat. Emellett esszéket is írok, amelyekben szintén működési elveket ábrázolok, de sokkal lényegre törőbben, mint ahogyan azt egy novella engedné.
Attól függetlenül, hogy novella, vagy esszé formájában fejezem ki magam, mindig felismeréseimről beszélek. Ehhez ihletett állapot kell, nyugalom, és idő, hogy meg tudjon jelenni a dolgokról egy tiszta kép, körvonalazódhasson formaként is az a tartalom, ami addig csak érzésekként kavarog bennünk.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

Egy kedves ismerősöm ajánlotta, hogy ha úgy gondolom, hogy szeretnék valahol publikálni, akkor bátran keressem meg Bakos Józsefet, a HM főszerkesztőjét. Így tettem. És úgy érzem, jól tettem. Itt a Magazinban helyet kap mindenféle, és fajta irodalmi alkotás, ami számomra fontos szempont.

8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Épp egy cikksorozaton dolgozom, ami a munkáról, és a jövedelemről fog szólni, mert a jövőben újra kell értelmezzük azt, amit ma a gazdaságról, a pénzről, és a munkáról, a tevékenységeinkről gondolunk.

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Azok közül, akik a leggyakrabban fordulnak elő a magazin oldalán, és még nem lettek meginterjúvolva, Fehérvári Zsófiáról olvasnék szívesen.

Tovább Czibere Péter írásaihoz!