Örök témák, új köntösben

Ki ne ismerné a reneszánsz egyik legjelesebb képviselőjének alap művét, a Rómeó és Júliát. Az iskolákban, ma is kötelező olvasmány, éppen ezért a diákok szerint illik utálni. Mi tagadás, a történet, elég régi keletű, hiszen a szerző, 1595-ben írta meg.
Shakespeare sajátos gondolkodásának köszönhetően, bele tudta élni magát a fiatalok helyzetébe, miközben bemutatta saját korának életvitelét, szépségét, minden hibájával és hiányosságával együtt. Amikor ez a történet megszületett, talán nem is gondolt arra, hogy egy évszázadokon át tartó sikerszériát indít el.
A romantikus történet minden feldolgozásának biztos volt a sikere. Előszeretettel játszották a színházak, majd 1968-ban Zefirelli filmen is feldolgozta, és ezzel a történetet világszerte ismertté tette. A klasszikus feldolgozásban a főszerepeket Olivia Hussey és Leonard Whiting játszotta, a film zenéjét pedig, Nino Rota szerezte. A Veronában élő szerelmesek szomorú véget érő kalandjait milliók nézték végig, és szívesen álmodoztak egy ilyen őszinte és tiszta szerelemről, baldahinos ágyról, holdfényes esti szerelmes ölelésekről, romantikus álarcosbálokról főúri kastélyokban. Persze az álmodozásból mindig kihagyták a történet végét. Az évszázadok során, generációk nőttek fel ezen a történeten, miközben a világ változott. Shakespeare művét pedig, mindig az eredeti környezetbe helyezve játszották el. A XVI. Századi szerelmes felnőttmese, a mai fiatalok számára kissé porossá, unalmassá vált. Fanyalogva vették kézbe a történetet, vagy nézték meg a kosztümös filmváltozatot. Igyekeztek minél előbb túltenni magukat a kötelező olvasmányon, filmélményen, hogy azután gyorsan elfelejtve, számukra �érdekesebb� dolgokkal foglalkozhassanak.
1996-ban azonban, egy amerikai filmrendező, Baz Luhrman gondolt egy merészet és áthelyezte az eseményeket, XX. Századi környezetbe. Az eredeti Shakespeare szöveget szinte változtatás nélkül felhasználva forgatta le új filmjét, és a történet menetét sem alakította át. A macskaköves utakon hintókkal közlekedő grófok és a lépteiket figyelő kisváros élete azonban ebben a filmben alaposan megváltozott. A nézők, egy ultramodern amerikai nagyvárosban, a 60-as évekbeli Verona Beach-ben láthatták újra a főhősöket. Itt játszódnak az események, amelynek végén a szerelmesek, most sem lehetnek boldogok együtt. A kardokat és tőröket automata fegyverek, a baldahinos ágyat kényelmes francia ágy, a romantikus álarcosbált tűzijátékkal színesített modern partik, drogos látomások, a lantokat, üvöltő zene, a hintókat sportautók, a kastélyokat, pedig toronyházak váltották fel, de a szenvedély, a gyűlölet és szerelem éppen olyan heves maradt, mint bármikor.
A rivális Capulet és Montague család a tengerpartért, a hatalomért és a pénzért harcol egymással. Történetük néhány kisebb változtatás ellenére, ebben a feldolgozásban is elgondolkodtatta a film nézőit, és világszerte olyan fiatalok millióit vonzotta a mozikba, akikről senki nem gondolta volna, hogy valaha is érdeklődni fognak a nagy drámaíró iránt!
A modern filmváltozat sikeréhez nagymértékben hozzájárult a Rómeót és Júliát alakító két főszereplő: Leonardo DiCaprio, és Claire Danes parádés játéka is és a fiatalok számára vonzó zenei betétek, Craig Armstrong és Nelle Hooper-nek köszönhetően.
2004-ben musical is készült belőle, amelyet hazánkban is nagy sikerrel játszanak, Szinetár Dóra és Dolhai Attila főszereplésével.Ez eddig egy lezárt történet, ami sokak számára felejthető, mások számára, pedig a mai napig nagy élmény, kinek milyen az ízlése.
