Kikölcsönzött lelkek

Modern és rugalmas világban élünk, ahol az élelmes emberek szinte minden létező lehetőséget megragadhatnak arra, hogy pénzt keressenek. Előszeretettel használják ki az aktuális jópofa, meglepő, vagy éppen idióta hóbortokat és ezeket meglovagolva, sikeres vállalkozásokat hoznak létre. Lehet, hogy ezek csak ideig � óráig működnek, de ez a kis idő is elég ahhoz, hogy a sok vicces kedvű vagy éppen bugyuta emberen elég sok pénzt keressenek és mindig valami új vállalkozásba kezdjenek. Ezzel mindaddig nincs is semmi baj, amíg senkinek nem okoznak anyagi veszteséget, vagy esetleg lelki sérülést.

Ha ma valakinek szüksége van otthonra egy háztartási gépre, kerti eszközre, betonkeverőre, vagy bármi másra, csak egy telefonjába kerül, vagy néhány perc ügyintézésbe valamelyik kölcsönzőnél és már viheti is haza a hőn áhított masinát. Amikor pedig végzett a munkájával, összecsomagolja, szépen visszaviszi és örül az elkészült műnek.
Az USA-ban � akik büszkék arra, hogy a lehetőségek országaként emlegetik őket, – élen járnak a meglepő, mulatságos, de néha megdöbbentően morbid, vagy szerencsétlen ötletek megvalósításában. Most ismét egy �szenzációs� ötlettel rukkoltak elő.
Az alapötletet az a szépen és alaposan lerágott csontként hangzó, elcsépelt szlogen adta, hogy a mai rohanó világban, nem érnek rá az emberek felelősségteljes kapcsolatok kialakítására és ápolására. Mindenki építgeti a kis álomvilágát, tégláról téglára rakosgatja egymásra vágyainak apró morzsáit, sikerről és karrierről álmodozik. Közben néha megszületik egy-egy gyermekük, akiket majd felnevel az élet, vagy ha gyerek nincsen, hát vesznek egy kis háziállatot, akit majd a szomszéd megetet, ha ő éppen elfelejti. Különösebb gond akkor sincsen, ha senki sem foglalkozott a kis állatkával, hiszen a legrosszabb esetben arra megy haza az �igen fontos� ember, hogy túl nagy csend van és megdöglött a kanárija, vagy a macskája, kutyája, stb.
A �szuper� ötlet gazdája és szülőatyja, ezeken az �elfoglalt� embereken próbál segíteni. Az élelmes vállalkozó agyszüleménye igen egyszerű. Ha valaki nem ér rá arra, hogy vállalja a napi monoton és �fárasztó� gondozását egy kis házi kedvencnek, de néha azért kedvet érezne hozzá, semmi baj, béreljen kutyát, vagy éppen macskát, mikor mihez van gusztusa. Ez első hallásra még lehet, hogy jól is hangzik, hiszen csak berobog a kölcsönzőbe, kiválaszt az egyéniségének, vagy éppen céljainak és pénztárcájának megfelelő kis jószágot, majd egy rövid félórás gyorstalpaló villámtanfolyamon elhadarják neki, hogy hogyan kell a kis ideiglenes barátját ellátni, és már mehet is a buli! Büszkén léphet ki bárki az üzlet kapuján, oldalán újdonsült szerzeményével.
Jobb esetben szerető családba csöppen a kis állatka, ahol néhány napig, vagy hétig, szeretgetik, becézgetik, szoktathatják magukat a gondolathoz, hogy van egy kis háziállatuk. Ez jó dolog, ha arról van szó, hogy mielőtt állatkát vásárolnak, kipróbálják azt, hogy ez milyen kötelezettségekkel jár. A gond csak akkor van, ha nem ebből a célból bérelnek társat maguknak, hanem csak azért, hogy felvágjanak vele a szomszéd előtt, vagy unaloműzésből, esetleg azért, hogy villogjanak üzletfeleik előtt. Hogy miért pont ez jutott eszembe? Hát azért, mert az ötlet megvalósítója egyértelműen azt reklámozza, hogy bérlőként elsősorban az elfoglalt üzletemberekre számítanak, akik ideig � óráig, hazavisznek egy � egy ilyen kis kikölcsönzött lelket magukkal. Rossz esetben nem is foglalkoznak velük, csak azért viszik haza őket, hogy ne unatkozzanak egyedül otthon. A kérdés leginkább csak az, hogy a kis állatkáknak vajon jó � e ez?
Nézzük csak meg ezt egy kicsit az állatok szemszögéből! Először is meg kell állapítanunk azt, hogy ők is ugyanolyan érző lények, mint mi emberek. Szeretere, gondoskodásra, biztonságra, családra vágynak, ahol lakhatnak, és fontosnak érezhetik magukat. Ezzel szemben ezek a kis állatok, az egész életüket úgy élik le, hogy lakásról � lakásra vándorolnak, ahol néha szeretgetik őket egy kicsit, de ha nem kérnek a társaságukból, akkor akár beléjük is rúgnak. Ha pedig megunják őket, egyszerűen visszaviszik őket a kölcsönzőbe, mint egy csomagot.
Ez olyan érzés lehet nekik, ha megpróbáljuk elképzelni, mintha egy ember hetente, vagy akár kétnaponta költözne más � más lakásba, ahonnan még elfelejtettek kiköltözni a lakók és azt sem tudja a szerencsétlen, hogy meddig maradhat ott. Az örökös bizonytalanság vajon milyen érzés egy ilyen kis állatkának, aki ott ül egy üzlet kirakatában és néz kifelé az ablakon � hiszen kell a vevőcsalogató � és azon töpreng, hogy az utcán fel � alá rohangáló embertömegből, ki lesz az éppen aktuális ideiglenes gazdája?

Aki ezt a bombajó ötletnek tartott szolgáltatást kitalálta, ezen is el kellene, hogy gondolkodjon. Hiszen, ha ez elterjed, akkor mi lesz a következő ötlet? Legközelebb talán már kisbabákat is lehet majd kölcsönözni és még azt is kiválaszthatjuk, hogy mennyi idős legyen, esetleg milyen legyen a szeme színe, mert a kis kék szemű és göndör hajú a legmenőbb? Na és persze az is nagyon fontos, hogy a kicsi szófogadó legyen, hogy ne zavarja a család megszokott nyugalmát.
Szóval végszóként annyit, hogy jó ez a �nagy szabadság�, csak ésszel éljünk vele! Még akkor is, ha néha kevés van belőle.

Király Mátyás