Véleményem a Nőnapről

Összes megtekintés: 269 

\'\'

Nőnap. Nemzetközi. Miért nem tudok örülni neki? Évről-évre előtör a nagyszabású köszöntés ezen az egyetlen napon. Mi is motiválta létrejöttét? Naná, hogy a politika. Ez is az emancipáció egyik vívmánya. Velejárója. Következménye.

A nő feladata mindig a családhoz kötődő, a szeretetet biztosító hétköznapok megkönnyítése, a társ karrierének maximális biztosítása és a gyermekek nevelése volt. Nem kis feladat volt ez régen, és nem az ma sem. A mostani, gépesített világban persze könnyebb a háztartás dolgait gyorsabban intézni. Takarítás, mosás, főzés már nem olyan időigényes művelet, mint nagyanyáink idejében volt. Ráadásul sok férfi is tökélyre fejlesztette magában azt a képességet, hogy önmagát ellássa, akár nő nélkül is. Hiszen a nő a ma férfiúja mellé nem azért szükségeltetik, hogy háztartási robotként éljen mellettük. Egyenrangú partner, akivel egyenjogúságról és egyenlőségről beszélnek.

De nincs igazuk!

A nők biológiai adottságaik miatt fizikailag kevésbé terhelhetőek, havi ciklusaik okán is lelkileg meghatározó szereppel bírnak. Munkába állításuk azt jelenti, hogy alapjában megtöbbszöröződik az a teher és feladat, ami rájuk vár.

Fiatal lányok karrier-építése igen dicséretes és eredményessége bizonyító erejű abban, hogy a nők is képesek elérni bármit, amit egy férfi. De magánéletük és későbbi családjuk már kevésbé lesz boldog attól, hogy anya sok pénzt keres ugyan, de ideje alig van, amit szeretteire áldozhatna. A siker sokáig kárpótolja ezeket a hölgyeket, s a felismerése a valóságnak, talán soha, de legtöbbször túl későn érkezik. Addigra már túl van egy váláson, érzékeli, hogy a gyermek nem kötődik bizonyos dolgokhoz, értékrendje más, mint az elvárható és magánéleti konfliktusai az egész életére kihatnak. A gyerek számára igazi, mindig odafigyelő anya kell. A férjnek olyan partner, aki nem csak a saját életét építgeti, hanem támogatja az ő sikereit is, őt is bevonja, ő is érdekes, az ő kedvét is keresi.

A másik nagy probléma nők számára a karrier nélküli munkás élet „szépsége”. A pénzkereső robot, ami sokszor nem csak nyolc órát jelent. Például az egészségügyben bevezetett tizenkét órás munkavégzés, túl azon mennyire megterhelő, nők tucatjainak magánéleti és családi válságát idézte elő. Hol marad tizenkét óra műszak után a család? A gyerekek? A privát szféra? A hétköznapi ügyek intézésének lehetősége? A nők kizsákmányolása zajlik, és kárpótlásul egy nőnap.

Amikor elrángatták a nőket családjuk mellől, háború utáni állapotok, rom, pusztulás és munkáskéz nélkül maradó világ volt. Kevés munkabíró férfi maradt, a termelés, a gazdaság és ipar viszont nem állhatott le. Már a háború alatt nők végezték azt a nehéz és megerőltető munkát, ami a férfiak feladata volt. Fegyvergyártás, mezőgazdaság, élelmiszeripar…stb. Szükséges állapot, ami a nőket hívta segítségül a továbbéléshez. Munkát adtak nekik, lehetőséget és keresetet,( olyan keresetet, ami kevesebb, ugyanazon munkáért, mint amit egy férfi lát el) nagyon jól tudva, hogy mindennek ára van. Az ár nem kicsi, nem kevés, amit fizetni kell. Széteső családok, neveletlen gyerekek és kapcsolattalan ifjúság, amit magával húz ez a lehetőség. A széthulló családok képezik a társadalmat, ahol széteső erkölcs, támpont nélküli identitás-zavarok és érdektelenség található.

Itt is csak a francia szlogen jut eszembe: Keresd a nőt! Bizony keresni kell hamarosan, mert a szerepek összekuszálódtak, az identitás válságba került.

Nőnek lenni nem érdem, nem valami kiváltság, nem előny és nem hátrány. Ám ezzel az egyetlen álságos és ünnepinek kikiáltott nappal ez a tézisem felborul. Nincs egyenlőség, nem is lehet. Szerepek vannak, amiket fel kell/ene vállalni. Lehetőséget teremteni ahhoz, hogy felvállalható legyen.

A nőnapi virágnál jobban esik, ha a buszon átadják helyüket a férfiak, ha az ajtón előre engednek, vagy lesegítik a kabátjainkat. Ha biztosítanának rész-munkaidőt, vagy a családfő keresete elegendő lehetne a család számára úgy, hogy minden nő eldönthesse, akar-e a családja mellől munkába járni. A legszebb ünnep az lenne, ha visszakapná a nőtársadalom azt a lehetőséget, hogy újra nő legyen. Vidám, nőiségében vonzó, családszerető, gondoskodó, amit nem tör meg a család fenntartásáért vívott időhiány és küzdelem.

Kitti

“Véleményem a Nőnapről” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Lajos!
    Örültem ennek a témának, amit érintettél. Azt hiszem erről is megfogalmazok majd egy véleményt, hiszen a nő-férfi kapcsolat alapja kéne legyen a szuverenitás. Ma azt látom, hogy a nők házicselédek, a férfiak urak, akik nagy pocakot eresztve kiszolgáltatják magukat a társukkal, miközben sörözgetve nézik a meccset a tévében. Nekik jár a haverokkal való találka egy-egy sörre, vagy pecáznak, esetleg egyéb hobbival szórakoznak, miközben az asszony otthon főz, mos, takarít…utánuk. Nem beszélve azokról a férfiakról, akik házasságon belül azt képzelik mindent meg lehet tenni a feleségükkel…
    No, szóval köszönöm szépen a véleményed, aminek őszintén nagyon örültem!
    Köszönöm horla!(f)

  2. Kedves Ahita!
    Igazad van abban, hogy ez a téma megosztó lehet, akár a nőtársadalmat tekintve, akár a teljes népességet. Álláspontodat gyakorlatilag városi, panel-dobozokban élő nőkre vetítetted ki, ahonnan valóban jobb kimenekülni a munkába. Ki szeretne egy doboz egész napos bezártságában élni? Azonban vannak városszéli kerületek, falvak, települések, ahol a háztáji gazdaság igényli is a dolgos kezeket, akár több generáció együtt él és a nő szerepe egy életre meghatározó. Ha megkérdezel egy ilyen hölgyet, hát nem fog csillogni a szeme a munkába járás lehetőségétől, holott nagy részük jól képzett, iskolázott ember. Nem szeretnék több évszázaddal hátralépni, a véleményem nem az, hogy minden nő maradjon otthon, hanem az, hogy lehessen választani.Aki a családot szeretné választani és a gyermekeit, az lehessen velük, ne kényszerítsék gyermekeinket három évesen közösségbe, ha a szülő nem akarná. Nevelhesse az anya, a családdal együtt azokra az értékekre, amik nekik fontosak. Az iskola úgyis meg fogja adni a többit. A több generáció együtt tartásának feltétele az is, hogy a nők elláthassák a nagyszülőket, gondozhassák, ápolhassák és ne kelljen intézményesíteni az öregek ellátását sem. Látható most mi történhet egy pandémia esetén… Ma csak akkor lehet egy hölgy a családjával szabad akarata szerint, ha 1, anyagilag biztosított a megélhetés, 2 ha három, vagy annál több gyermeke van, 3, ha igazolt munkát végez, akár otthonában is. Ha az első két pont nem realizálható, hát csak az marad, hogy bedolgozik, vagy távmunkát vállal. Persze ettől még nem lesz igazságos a jövedelem kifizetése…
    Köszönöm értékes soraidat, azt hiszem nagyon sok közös pont van, amiben egyetértünk.
    Szeretettel: kit

  3. Kedves Kit!

    Azt írod: "Nőnek lenni nem érdem, nem valami kiváltság, nem előny és nem hátrány." Tökéletesen egyetértek, annyi hozzáfűzni valóval, hogy ennek a férfiakra nézve is így kellene lennie! A nő partner, nem alárendelt, nem a férfi tulajdona. Sajnos ma is azt látom, semmi sem változik ezen a téren.Egy szál virággal nincs letudva az alapvető tisztelet, és igen, sok minden van, ami egy nőnek jobban esik, mint az álságos nőnapi ünneplés.Mindaddig, ameddig egy nő nem kapja meg ugyanazért a munkáért ugyanazt a fizetést, mint egy férfi, mindaddig amíg erőszak áldozataivá válhatnak, és csak szülőgépnek és háztartási gépnek vannak tartva, sajnos nem lesz változás. Ez az ország pedig ebben az esetben a legrosszabb arcát mutatja meg naponta!

  4. Nos, kedves Kitti, ez egy olyan téma, ami nem csak a fél országot tudja két tábora osztani, de ezen belül a nőket is. Mindazon által minden soroddal egyetértek, de ez illúzió, megvalósíthatatlan, és talán ember élte korban sosem volt kivitelezhető, ahogy a kommunizmus egyenlősdije se. Sem háborús, sem békeidőkben. A 18. századdal kezdődő szüfrazsett mozgalmak tántoríthatatlan küzdelmeihez, a férfi privilégium, lóverseny pályáján az első egyenjogúságért tüntető nők egy halottja adta a végső lökést. Ismerjük a kort, amikor a nők nem voltak egyebek, mint a férfi tulajdona. Nem tanulhattak, nem léphettek engedély nélkül az utcára, adták, vették, használták őket…stb. Van ma ilyen társadalom, vallás, elvakultság? Igen. Hála, hogy ide születtem. Aztán amikor a háború elvitte a férfiak kétharmadát, bizony be kellett állni a helyükre. Szomorú, de minden téren, még a meg nem született utódok helyére is. Az egyensúlyt talán a történelmi idők előttre lehet visszavezetni, a matriarchális társadalmi berendezkedés homályba veszett erkölcsi rendjéhez. A férfiak, a haszon és a pénz vásárolta hatalom vezette, minden téren szélsőséges, polarizált világában ennek a visszaállítására semmi esély. "De a "nő sem a régi".
    A nő ma emancipált, de sokan, sokféle oknak köszönhetően átestek a ló túloldalára. De soha nem lehet egyenlő férfitársaival, éppen azon okokból sem, amiket magad is írtál. Én sem adnám föl, hogy ne tanulhassak, ne választhassak, ne írhassak, publikálhassak, hogy más feladatom ne legyen, mint a férfi kiszolgálása a háttérből, mosás, főzés, takarítás, mert ezt egyébként is megteszem. De ezt viszont is várom, és ennél, bár nagyon fontosak a felsoroltak, azért sokkal többre vagyunk képesek. Ha megkérdeznéd nőtársaidat, ki maradna otthon végleg, gyermeket nevelni, háztartást vezetni, valószínű, kevesen választanák, és nem csak a megélhetés miatt. Most, e kényszernyugalmi állapot is ezt bizonyítaná. Mennének, el otthonról, bárhová, mert a panelkalitkák már nem alkalmasak az élet normális éléséhez. A bezártság kikezd mindenkit, mondjanak is bármit.
    Én nem tartom nyilván a nőnapot, és ezt tudja közvetlen(három) és távolabbi (kicsit több) férfikörnyezetem is:)
    Oldalakat lehetne írni e témában, de ide most ennyi fér.
    Szeretettel(f)
    Éva

  5. Drága Marika!
    Pont ez a legnagyobb probléma. Nincsen könnyítés a háztartást vezető, gyermekeket nevelő nők munkaidejéből hivatalos rendelet szerint. Ha a cég akarja megadja, ha nem akarja, akkor nem alkalmaz csökkent munkaidős munkavállalót. Szörnyű volt így élni, nekem is 3 gyerekem van és az egészségügyben eleinte 16, majd a megszüntetése után 12 órában dolgoztam. Ezen a pályán a nyolc óra is sok.
    Köszönöm a véleményed is. (f)

  6. Kedves Kitti! Kicsit késve, de egyetértéssel olvastam
    Nőnapról szóló írásod. Nagycsaládosként de jól esett volna, ha
    legalább egy 6 órás munkahelyem lett volna, ne fáradtan
    ünnepeltem volna Nőnapot, bármilyen ünnepet.
    Szeretettel időztem.
    Mária(l)(f)

  7. Kedves Katalin! Végső soron azonos nézőponton állunk. Örültem a gondolataidnak és egyetértünk. (f)

  8. Kedves Kitti! Egyetértek az írásoddal, de szerintem a nőnappal nincs baj, ha komolyan gondolják és valóban szeretettel fordulnak felénk legalább ezen a napon, de sajnos egyre inkább nem így van. A nők terhelhetőbbek, ezt tudjuk. Általában önként terheljük is magunkat rendesen, ezt is tudjuk. Engem személy szerint bánt az a hozzáállás, hogy a nőnap szocialista csökevény. Jó lenne, ha megbecsülnének bennünket és szívből tudnák kifejezni. Ha jól körülnézünk időnként megteszik akiket szeretünk. Hát nem az számít? A többi más lapra tartozik.

  9. Kedves Babu!
    A bérkülönbség férfi és nő között azonos munkáért még mindig fennáll. Akár folyamatosan sztrájkolhatnánk azért a bérért, amit a férfiak is kapnak… 🙂 És igen, igazad van abban is, hogy a fizikai gyengeség, ami a nők és férfiak között általában van, sok esetben kiszolgáltatottá teszi a nőket a bántalmazások és erőszak felé. Talán lehetne tenni ellene, de ez is leginkább a családok feladata lenne, azonban pont a családokban üti fe a fejét legtöbbször ez a probléma. Ezért aztán a felnövekvő gyerekek úgy élik, élhetik meg az ilyesmit, mint természetes, tovább vinni lehetséges viselkedési norma. Akit bántanak pici korában ( az anya bántása is fáj a gyermeknek) az felnőttként lereagálhatja és továbbviheti ezt az attitűdöt a saját életében, mert nem ismer mást. Nehéz téma ez, és lám, egyetlen ünnepi nappal nem megoldás az életre.
    Köszönöm elgondolkodtató soraidat. (f)

  10. Szia Kitti!
    En is nőnap utáló vagyok de ezt az ünnepet úgy ahogy írtad az első soraidban nagyon harcos munkásnők hozták létre,
    persze az ENSZ beleegyezésével lett nemzetköz ünnep!i
    Szerintem a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésére
    ott vannak a mindennapok!!!
    "A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ban New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.Meggondolandó, de a nőnap után már nem érvényes?:|
    Szeretettel és megértően olvastam véleményedet.
    Gratulálok…Babu

  11. Kedves Kitti!

    Örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Egyetértek vele mindenben. Nekem is azért van olyan sok szép emlékem, mert soha sem zárt lakásba érkeztem haza, mert mindig várt az édesanyám, nem nekem kellett várnom rá. Volt ideje meghallgatni bennünket és odafigyelni a férjére is. Meleg otthonnal és főtt étellel várni a család minden tagját, kedvesen és türelmesen jelen lenni az életükben. Igaz, hogy ma már sok háztartásban nem kell befűteni és a főzés is akár pikk-pakk megoldható, de a jelenlét és a figyelem nem, ahhoz otthon kell lenni. Persze, ez ma már sok nőnek nem kihívás és valljuk be, hogy kiszolgáltatott helyzetbe is kerül, mert ha a férj odébb áll, ő húzza a rövidebbet. Nehéz kérdés, de jól fogtad meg. Egyszer talán rájönnek az emberek, hogy nem akkor egyenlők, ha ugyanazt csinálják, hanem akkor, ha kiegészítik egymást, mert akkor lesz a két félből egy egész.

    Szeretettel: Rita(f)

  12. Drága Kitti! Messzemenőkig egyetértek!!!
    Örülök, hogy olvashattam remek írásodat,
    gratulálok szeretettel:
    Klári(l)

  13. Kitti nagyon egyetértek veled, szerintem is emancipáció ide, vagy oda, egy nő elsődlegesen legyen vonzó, szerethető, legyen igazi édesanya, aki példakép a gyermekek számára, aki biztonságot nyújt, aki maximálisan összetartja a családot, tetszett nagyon a véleményed, Zsuzsa! :]Legalább mi nők támogassuk egymást…

Szólj hozzá!