A becsület ára…

Falatnyi kis hazánkban számtalanszor érezhetjük azt, hogy becsaptak, átejtettek, kihasználtak minket. Ez már része mindennapjainknak. Mócsingot ad a hentes, rohadt paprikát a zöldséges, �felárral� dolgozik a taxis, a pénztáros pedig �véletlenül� elfelejti, hogy tízezrest adtál és csak ötezerből ad vissza. Csupa � csupa finom és lélekrugdosó pillanat rövidke – és egyre rövidebb � kis életünkben.
Átlagos emberkeként mindenki megtapasztalhatta ezeket a cseppet sem jópofa emberek által elkövetett kis tréfákat, amelyeket később, néha önvédelemből, kicsit kiszínezve, már mosolyogva mesélünk el ismerőseinknek. Ahhoz azonban, hogy igazán élvezhesd a megaláztatások teljes Kánaánját és nap mint nap elmondhasd magadnak, hogy ma is milyen rendes voltál és ez mennyire nem érdekelt senkit, tenned kell még valamit. Ki kell váltanod a vállalkozói igazolványt!
Már ez sem egyszerű feladat, hiszen a 21. Századi Internet világban élve meglepődve tapasztalod, hogy ehhez szükség van �némi kis� papírmunkára is, amelyet röpke néhány hónap alatt, már el is tudsz intézni. A finomságok java azonban, még csak ezután következik.
Először is, ki kell építeni a vevőkörödet, reklámozni kell a cégedet, esetleg felvenni néhány alkalmazottat, akik � tisztelet a kivételnek persze, és akinek nem inge, ne vegye magára, stb. � igyekeznek majd kisebb nagyobb dolgoktól megszabadítani a kezdetben még egyáltalán nem nyereségesen működő céged vagyonát. Később meg, már csak azért, mert az általános közhiedelem szerint aki vállalkozó, az húszezresekkel tömi ki otthon a vánkosát, a zsíros bankszámláján lévő pénzt pedig a bank is külön számítógéppel számolja, hogy legyen elég kapacitásuk a hihetetlen összeg nyilvántartására.
Ezek eddig az idegenek reakciói voltak. De mi a helyzet a barátokkal, ismerősökkel, szomszédokkal?
Amikor elterjed a híre, hogy van egy kis zöld igazolványod és a magad ura lettél, na meg egy � két hivatalnok és a könyvelőd játékszere, akkor hirtelen minden kapcsolatod megváltozik. A szomszédok árgus szemekkel figyelik minden lépésedet, és közben arról suttognak, hogy milyen jól megy neked, hiszen akkor dolgozol, amikor akarsz. Mellesleg megjegyzem ez az akkor, a napnak szinte mind a 24 órája!
Ezzel egyidőben legendák kelnek életre nagyvilági életedről. Többen látni véltek kilépni egy � egy kaszinó, vagy jó kis drága étterem ajtaján, ahol egy ebéd, alig kerül kevesebbe, mint egy átlagos állampolgár havi keresete. A hab a tortán pedig az, amikor veszel egy új autót, extrák nélkül, alapfelszereltséggel! No klíma, no ABS, no elektromos ablakemelő, vagy éppen automataváltó, csak egy színes kis doboz, négy keréken, ami új. A kulcsszó azonban éppen az előző mondat utolsó szava. Ami új, az biztosan drága volt és tuti, hogy farzsebből vágtad ki a lóvét az autószalon pultjára, majd egy laza mozdulattal rámutattál az egyik csodajárgányra és flegmán csak annyit mondtál: �- Azt a helyes kis szürke jószágot kérem, de gyorsan, mert sietek!�
Szóval a hivatalok már szúrós szemmel néznek rád, és mindenért küldenek felszólítást, hogy fizess, fizess és fizess! A szomszédok pedig kedvesen mosolyognak, amikor szembejönnek veled, de miután már nem látod őket, sárgulnak az irigységtől, a nem létező vagyonoddal kapcsolatban. Sőt még az is lehet, hogy ők kérik meg az illetékeseket, hogy látogassanak már meg egy kicsit, hátha elrejtett kincsekre bukkannak a lakásodon. Súlyos aranyrudakra, valutahegyekre, királyi ékszerekre, esetleg Attila koporsója, stb.
Ha mázlista vagy, marad egy � két barátod, aki tényleg látja, hogy mit küzdesz azért a pénzért, amit hazaviszel. Ha nincsen ilyen szerencséd, akkor ők is csak akkor látogatnak meg, ha �véletlenül� megszorulnak és kellene egy kis anyagi segítség tőled, dúsgazdag vállalkozó havertól, hogy enni tudjanak adni a gyerekeknek. Te pedig, – bár tudod, hogy neked sincs sok, de ezt hiába is magyaráznád, – adsz egyszer, kétszer, sokszor. Azután ezeket a kisebb � nagyobb összegeket legtöbbször el is felejtheted, hiszen a �barátaid� szerint úgyis maradt még elég neked és nem az a néhány ezer forint fog hiányozni, amiből ők a mikrosütőt, porszívót, vagy a gyerek szülinapi ajándékát vették meg. Legrosszabb esetben pedig mondjuk egy � két karton sört, a Foci EB, vagy VB meccseinek közvetítéséhez, ahol összegyűlt egy jó kis társaság, csak éppen téged nem hívtak el, mert úgysem érsz rá, hiszen sok a dolgod! Na ennyit a �barátokról�.
Utolsó pontként marad a családod, mentsvárad a hétköznapok dzsungelében. Ha szerencsés vagy, akkor otthon legalább valóban kikapcsolódhatsz, nyugodt társra találsz, aki meghallgatja a napi gondjaidat és segít átvergődni a következő napot, azután a következő hetet, hónapot, évet és így tovább.
Ha viszont igazán peched van, akkor a családod is vérszemet kap. A feleséged egyre többször jár el fodrászhoz, szoláriumba, kozmetikushoz és még a bundájának a szőre is hullani kezd hirtelen, tehát kell egy új! Persze lehetőleg nerc, vagy róka, nem holmi műszőrme. A gyereknek pedig már nem jó a kínai boltban vett csuka, és a piacon fehér pólóra vasalt mű márkás jelű cucc.
Ha ez mind megvan együtt, akkor a kör bezárult. Maradsz magadnak, magadban. Mosolyogva tűrsz és várod a csodát. Túlélsz néhány autóbalesetet, mert elaludtál a fáradtságtól a volánnál, lesz egy � két infarktusod és nyugdíjas korodra talán befogadnak majd valamelyik szeretetotthonban, mert a családnak nincsen pénze, hogy eltartsa a megrokkant apucit, anyucit.
Összefoglalva, ennyi a történet, az idegenek és irigy ismerősök, barátok szemszögéből nézve.

Most pedig nézzük meg, hogy milyen a valóságban egy átlagos vállalkozó?
A legmeglepőbb, – sokan talán nem is gondolnák, – hogy a vállalkozó is ember! Legtöbbször ugyanolyan, mint a többi, hétköznapi, két lábon járó társa, akik úgy általában az utcán sétálgatnak. Vagyona legtöbbször nincsen, mert rendesen fizeti a járulékokat, adókat, számlákat, fizetéseket az alkalmazottaknak és a könyvelőnek. Az autó, amely új és csodaszép, 10 éves részletre vásárolva lett az övé. Úgyhogy mire kifizeti, viheti is a roncstelepre, vagy akár egy szakadékba is belökheti. Legjobb esetben bagóért beszámíttathatja egy újabb autó vásárlásánál és kezdődhet elölről a 10 éves móka, kacagás.
Az átlag vállalkozó bankszámláján sincsenek súlyos pénzkötegek, csak a kezelési költség összege, azon felül pedig egy átlagos fizetés, amiből ha szerencséje van, nyugodt életet tud biztosítani családjának, extrák és luxus nélkül! Ha nincs ilyen mázlija, akkor néha neki is kölcsön kell kérnie valakitől.
A kisvállalkozó, bármilyen hihetetlen is, nem veri át az ügyfeleit és visszaadja a tévedésből odaadott plusz pénzt, ha elszámolja magát a kedves vevő. Emellett igyekszik mindig mosolyogni, segítőkész, korrekt, nyugodt, precíz, pontos, barátságos, megbízható, esetleg még intelligens is. Pontosan olyan, mint egy riadt mamut, aki véletlenül túlélte a jégkorszakot.
Ha most azt hiszi a kedves olvasó, hogy ilyen nincs is, akkor ki kell ábrándítanom, mert van! Csak egy kicsit jobban oda kellene rájuk figyelni és észrevenni azt, hogy értünk dolgoznak. A munkájukért pedig csak annyit kérnének, hogy a szemükbe nézve, kezüket megszorítva, annyit mondjunk: – Köszönöm!

Király Mátyás