A Föld Napja

„A Föld napjának alapgondolata az Egyesült Államokban élő egyetemi hallgató, Denis Hayes ötlete volt. Akkor még sokan nem is gondoltak arra, hogy a mozgalom, majd négy évtizeddel később a túlélés egyik alapkérdésévé válik.”
Egy, az elmúlt év októberében írt versemben méltattam a Földet, hogy milyen szép, s hogy a kincseit, mi emberek milyen könnyedén elvesszük. S felhívtam vele a figyelmet Földünk védelmére, ami fiatalhoz, s öreghez egyaránt szólt.
Sok helyen erre a napra, vagy az azt követő hétvégére (április 25-ére) szerveznek szemétgyűjtő akciókat (mint például a mi lakóhelyünkön is), ezzel is segítve, hogy az el nem bomló anyagok ne szennyezzék környezetünket. Egyébként is olyan időket élünk, hogy hasznos dolog összegyűjteni a feleslegessé vált műanyag- és üvegpalackokat, újrafeldolgozás céljából.
Olyan híreket is hallunk, hogy az éghajlatváltozás ugyan az egész Földet érinti, de nem mindenhol azonos mértékben. Vannak olyan helyek, ahol a hőmérséklet csökkenése figyelhető meg. Nagy károkat okoz a levegőszennyezés, és a kémiai termékek is nagymértékben felelősek a Föld környezetének károsodásáért.
Szakemberek állítják, hogy ha rövid időn belül nem tudjuk ezt a pusztulást megállítani, akkor közel 100 év múlva a Föld fajkészletének egyharmada kipusztulhat. Nagymértékben károsodott az ózon réteg, ami védi Földünket a káros napsugárzástól. Több helyen elsivatagosodás, egyes helyeken savasodás figyelhető meg, és az erdők is pusztulásnak indultak. Emelkedik az üvegházhatású gázok kibocsátása, s ez is hozzájárulhat a globális felmelegedéshez, ami a tengerszint emelkedését idézte elő már napjainkban is. Egybefüggő jégtáblák szakadnak darabokra, ezzel is nehezítve az ott élő állatok életkörülményeit, szaporodását és életben maradását.
Olyan helyeken pusztítanak áradások, ahol azelőtt még csapadék is alig volt. Olyan helyeken is esik a hó, ahol régebben a gyermekek nem ismerték a havat és szánkózásra sem volt lehetőség, csak az utóbbi években.
Én még jól emlékszem arra, hogy amikor kisdiák voltam, olyan nagy hó esett, hogy járni sem lehetett az utakon, és a megfagyott majdnem egy méteres hó tetején csúszkáltunk, s a lovas szánok is a hó tetején siklottak. Ez még az ’60-as években volt. Az elmúlt években pedig már olyan telünk van, hogy alig-alig esik kevés hó, vagy havazás nélkül jön a fákra a fagy, így védtelenül hagyva a gyümölcsfáinkat. Régóta szóbeszéd mifelénk is, hogy már semmi sem a régi. Nincs igazi tél, de a nyár túl forró. Lehet, hogy mi olyan területen élünk, ahol inkább az elsivatagosodás veszélye fenyeget.
Talán még nem késő tennünk azért, hogy ezt a folyamatot megállíthassuk, vagy ha az már semmiképpen sem lehetséges, elérnünk azt, Földünk élővilágának teljes kipusztulása minél későbbre tevődjön.
Ezért jónak tartom a szemétgyűjtési akciókat, a csemeték ültetését a parkokban, az utak mellett, és az erdőkben. Lehet, hogy nem is olyan sokára nagy szükségünk lesz a fára, az erdőre. Jobban, mint a kezdetek kezdetén, mert Földünk kincseit oly mértékben kihasználjuk, hogy nem lesz energia utánpótlásunk. Nagyon fontos lenne az is, hogy ne szennyezzük erdőinket semmiféle szeméttel, az nem szemétlerakó hely. Sajnos, sokan nem törődnek ezzel, és kupacszám öntik a szemetet az erdők szélére, vagy mélyére. Pedig én mindig szebbnek látom az erdőt virágoktól díszítve!

2009. április 22.

Torma Zsuzsanna