A királykisasszony ábránd

Összes megtekintés: 2,911 


Talán a mesék a felelősek azért, hogy minden kislány szívesen öltözik királykisasszonynak.
Apa készítette papírkoronával a fején, anya szekrényéből elcsent kendőkbe, stólákba burkolózva, botladozik a tükör előtt anya körömcipőjében.
Királylány ruhákról álmodozva kér ruhácskát magának farsangra, nyárra, télre, a nagynéni esküvőjére, meg csak úgy…
Ha felteszik a jól ismert kérdést egy három- négy- öt- éves kislánynak: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, van rá nem is kis esély, hogy azt válaszolja: „Kijájlány leszek, sájga hajam lesz és dönöjű juhám!”. Hiszen a királylányság kellékeiben a meséskönyvek illusztrációiból egészen biztosak.
Azután persze kicsit nőnek, és szégyellnek „okos” kérdésre ilyen „butaságot” válaszolni. Azért sok – sok kislány titokban őrzi a lelke mélyén azt a bizonyosságot, hogy ő bizony királykisasszony lesz.
Amikor cseperedni kezd, bővül a királykisasszonyság kelléktára. Amint felfogja, hogy királykisasszonynak születni kell, rájön, hogy egy királyfi is kell ahhoz, hogy ő elfoglalhassa a neki kijáró helyet. Attól fogva reméli, hogy az ő királyfija rátalál egyszer…
Elgondolkoztak már azon, hogy az esküvőjén miért öltözik majdnem minden lány királylánynak? Nézzük csak meg az esküvői ruhákat! Bizony, bizony szépséges királylány ruhák azok a javából!
Hogy ezek mind csak külsőségek? Bizony azok.

Nézzük csak meg milyenek azok a lányok, akiknek teljesült minden lány álma, elvette őket az igazi királyfi. Akikért Magyarországon milliók lelkesednek. Akik a legnépszerűbbek és szívünkben kiemelkednek a királynők hosszú sorából.
Milyen Sisi és milyen Lady Di? /Balra a képeken/
Jó, jó tudom, hogy az egyiknek császár, a másiknak trónörökös volt a férje, de azért lássuk be, királyfi kérte meg mind a kettő kezét. Mind a ketten jelképezik a megvalósult álmot.
Ezen kívül még miben hasonlítanak egymáshoz?

Mind a kettőnek boldog gyerekkora volt.

Mind a kettőnek a lány testvére volt esélyes a királyfi kezére. Sisi testvére Heléna, Lady Di testvére Sarah volt az eredeti kiválasztott. Ám hiába a testvérük volt kiszemelve az esetleges királyi frigyre, ők lettek végül helyettük a menyasszonyok, az ő kezüket kérte meg a királyfi.

Sem Sisi, sem Lady Di nem volt különösebben iskolázott.
Sisi idejében nem vártak el a lányoktól komolyabb műveltséget. Nyelvekre tanították őket, kicsit zongorázni, rajzolgatni. Sisi neveltetése még ezzel a mércével mérve is enyhén szólva hiányos volt. Sem apja, sem anyja nem kívánta meg Sisitől és hét testvérétől a tanulást. Néhány házitanítót fogyasztottak el, amíg Sisi nagyon fiatalon – 15 éves korában – férjhez ment. Lady Di sem szeretett tanulni. A nehéz fejű kislány nem jutott el az érettségi vizsgáig sem.
Sisi mielőtt férjhez ment, testvéreivel szabadon rohangált, fára mászott Possenhofenben, mint a parasztgyerekek. Lady Di meg takarítással, gyermekfelügyelettel, óvodai kisegítő munkával foglalkozott mielőtt a trónörökös felesége lett.

Mind a ketten szerelemből mentek férjhez. Sisi szerette Ferencet, amikor feleségül ment hozzá, és Lady Di is szerelemből mondott igent – 20 évesen – Károlynak.

Sem Sisi, sem Lady Di nem ismerte igazából a zárkózott, magányos férfit, akihez az életét kötötte. Egy – egy álomképhez mentek férjhez mind a ketten.

Egyikük sem tudott, és nem is akart megfelelni a szerepnek, amire vállalkozott. A konzervatív udvari normáknál nyíltabb és közvetlenebb ember volt mind a kettő. Foglyul ejtette őket a házasságuk, a „királykisasszonyoktól” /császárnéktól, trónörökösnéktől/ hagyományosan elvárt szerep. Mindketten börtönnek, kalickának érezték a házasságukat, és mindketten széttörték az aranykalickát, amiben élniük kellett volna a „királyfijuk” oldalán.
Mindkettőben győzött a szabadságvágy, mindkettő eltávolodott a férjétől. Hatévi házasság után Sisi elhagyta az udvart, és a férjét. Madeirára menekült, ahol két évet töltött. Később ugyan hazatért, de újra és újra elhagyja az udvart, a férjét, sokat éltek külön.
Diana pedig előbb lélekben távolodott el a családjától, amikor a bulvársajtót rászabadította a királyi házra. A kiteregetett szennyest a média tovább piszkolta, hogy még érdekesebb legyen. Később ténylegesen elhagyta Károlyt, elvált tőle.

A családi élet helyett a közéletben remekeltek mind a ketten. Sisi, a politika iránt oly kevéssé érdeklődő császárné segítette az Osztrák – Magyar kiegyezést, és elérte az 1848-as magyar szabadságharcot vérbefojtó férje, Ferenc József, magyar királlyá koronázását. Lady Di az AIDS betegeket, a taposó aknák áldozatait, a leprásokat patronálta szerte a világban, széles publicitással.

Sisi is és Lady Di is a szépség megszállottja volt. Ruhakölteményeket viseltek. Sisi koplalt és megszállottan sportolt lányosan karcsú alakjának megőrzéséért. Ibolya fagylalton élt. Ma valószínűleg anorexiásnak tartanánk, de akkor ezt a szót még nem ismerték, csak különcként tartották számon. Lady Di pedig hányással tartotta karban a súlyát, bulimiájáról nyíltan beszélt a brit közszolgálati televízióban.

Lady Di megcsalta a házassága alatt a férjét, viszonzásul annak Camilla Parker Bowlessel folytatott titkos viszonyáért. Ennek minden részletéről értesülhetett az, aki erre kíváncsi volt.
Hála Lady Di szeretőinek és a bulvársajtónak. Mivel Sisi egy diszkrétebb korban élt, nem volt még bulvársajtó, sem televízió, így csak szóbeszédek, találgatások voltak a királyné és Andrássy gróf romantikus szerelméről. Ferenc Józsefnek Schratt Katalin színésznő volt a „hivatalos” szeretője.

Még a haláluk is hasonló. Mind a kettőt megölték. Sisit egy anarchista merénylő. Lady Di-t vagy a paparazzik, vagy /az Al Fayed család szerint/ az angol titkos szolgálat.

Mind a kettőjük élete a haláluk után legenda lett.

Két tragikus sors, két bálványozott „királykisasszony”.
Nos milyen érdekes, milyen sok a hasonlóság a legnépszerűbb „királykisasszonyok” között.
Bátor, úttörő nőknek tartjuk őket, de miben voltak úttörők? Leginkább abban, hogy nem viselkedtek császárnőként, trónörökös nőként, nem viselték a döntésük következményeit. Hagyták magukat sodorni az érzelmeik által.
Mind a ketten hadilábon álltak a hagyományos értékekkel, a kötelesség, a felelősség nem volt az erősségük. A királykisasszonyos romantika az esetükben az oltárnál véget ért. Hűtlenség, árulás, boldogtalan házasság lett az osztályrészük.
Miért is ők a „szívek királynői”? Miért is szeretnénk királykisasszonyok lenni?

T. Pandur Judit

“A királykisasszony ábránd” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves olvasó!
    Ha a régi cikkek között olvasgatsz, és hozzászólást írsz a cikkemhez, kérlek írj egy privát üzenetben egy sort, hogy hozzászólást írtál, /és melyik írásomhoz/mert lehetetlen mindig megnézni minden feltett írásomat, hogy érkezett-e hozzászólás.
    A rendszer pedig nem jelzi az érkező hozzászólásokat!
    Köszönettel:

    Judit

  2. Kedves Melinda!
    Már sokan filozofáltak róla, hogy a boldogság keresése maga az emberi élet célja, vagy csupán egy véletlen, egy kivételesen ihletett pillanat az életben.
    Szerintem a boldogság az, amikor valaki megtalálta a helyét a világban és meg tudja élni az önbecsülést, a másokhoz való kötődést, az autonómia és kompetencia érzését.
    Sajnos a két kedvelt "királykisasszony" nem volt a helyén a világban, így nem élhette át a saját /császárnői, trónörökös feleségi /szerepében ezeket az érzéseket. Ezért igyekeztek mindketten kihátrálni belőle.
    Köszönöm, hogy olvastál és hozzászólást is írtál.
    Judit

  3. Kedves Kati!
    Köszönöm a hozzászólásodat.
    Talán azért szeretjük annyira Sisit és Lady Di-t, mert úgy érezzük, hogy ha őket közönséges földi halandókat, akik nem tettek érte semmit, mégis elvette a királyfi, akkor még nekünk is van rá esélyünk, hogy valóra váljanak álmaink? 🙂
    Judit

  4. Nagyon tetszett a cikked, érdekfeszítő, sok kérdést felvető, a női fantáziát megragadó.
    Valóban van még jó néhány királykisasszony van hercegnő, akik élnek, akikről mégis keveset tudunk, és ennek legfőbb oka, az hogy nem viselkednek kirívóan, sorsuk nem vett tragikus fordulatot, és nem célpontjai a bulvársajtónak.
    Cikkedhez gratulálok!

  5. Kedves Timóca!
    Hozzászólásodból látom, hogy Lady Di a te szivedet is meghódította! 🙂
    Igen, varázslatos egyéniség volt. Azonban vannak olyan királykisasszonyok, akik szintén varázslatos egyéniségek és mégsem rajongunk értük.
    Például Zsófia spanyol királyné. Ö igazi királykisasszony, mert annak született. A görög király lánya. 1960-ban az olimpián ő képviselte Görögországot vitorlázásban. Amikor férjhez ment János Károlyhoz, lemondott a görög trónigényéről, felvette a katolikus vallást, hogy jobban be tudjon illeszkedni a katolikus Spanyolországba. Alapítványain keresztül küzd a szegénység ellen, a rabszolgaság ellen, a gyermekprostitúció ellen. Drogfüggők segélyalapítványát vezeti. 12 ország ismerte el magas kitüntetésekkel a tevékenységét. Foglalkozásánál fogva nagyon jól öltözött, kedves és szép asszony. Három gyermek édesanyja. Mi mégsem érte rajongunk.

    Annyiszor átolvastam, hogy ne maradjon benne hiba, és lám mégis maradt egy csúnya elírás benne! Küdök egy emilt Józsinak, hátha tudja korrigálni. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet rá!
    Judit

  6. Kedves Viola!
    Örülök, hogy ezt az írásomat is elolvastad. Annyi jó írás van fenn a Holnap Magazin oldalain, hogy megtisztelő számomra a figyelmed.
    Két korszak "királykisasszonyai" ők, mégis hasonló gondokkal, hasonló élettel. Az élet ismétli önmagát. Két különböző ország, két különböző korszak és ugyanolyan gondok. Milyen érdekes …
    Judit

  7. Kedves Judit!
    Nagyon tetszik az írásod, úgy, ahogy megírtad, nekem is felülmúlhatatlan. Jó kiegészítők Zsuzsanna és Eszter hozzászólásai és az azokra adott válaszod is. Kitünő látásmóddal, na, meg tehetséggel rendelkezel. GRATULÁLOK, csupa nagybetűvel.
    Szeretettel: Viola

  8. Kedves Eszter!
    Igyekeztem a cikkben mindenki által többé-kevésbé ismert tényekről írni. Nem arra gondoltam közben, hogy na most jól elítélem a két szeretett "királykisasszonyt". Inkább az lepett meg, hogy mennyire hasonló, és cseppet sem irigylendő az életük. És mi mégis őket zártuk a szivünkbe. A kérdést nyitva hagytam, hogy miért. Sokat gondolkoztam rajta, de nem igazán találtam meg rá a választ.
    Ha mindenki előre felmérné /fel tudná mérni/, hogy mire vállalkozik, valószínüleg megcsappanna a vállalkozó kedv. Inkább felnövünk a feladathoz. Már akinek sikerül.
    Köszönöm Neked, hogy megírtad a véleményedet, ezzel is színesebbé tetted a témát.
    Judit

  9. Kedves Judit!
    Csodálatos cikket írtál! Nem is tudom, mivel kezdjem, annyi minden jutott eszembe róla.
    Először is összehasonlítottad a két "királykisasszonyt", akiknek sok-sok hasonlóság volt az életükben, nagyon jó megfigyelésre vall és érdekességeket tár fel.
    Köszönöm, hogy tárgyilagosan írtál, ez nagyon fontos volt szerintem, hogy nem vitted bele a saját érzelmeidet, véleményedet!
    Az, hogy a két hölgy valóban túl sokat akart, az egyértelmű. Szerették volna a királynőnek kijáró előnyöket, gazdagságokat, kiváltságokat, fényűzést, ugyanakkor a kötelezettségeknek már nem tettek eleget. Különösen Lady Di az, akivel sosem voltam "kibékülve"
    emiatt. Már szinte hisztérikus volt az a felhajtás, amit különösen halála körül, illetve utána műveltek körülötte. Ugyanakkor nem értettem, miért olyan népszerű, miért is kell Őt annyira szeretni????????? A férjére, akit megkaparintott magának csak szégyent hozott. Megmondom őszintén maximálisan Camilla párti vagyok és az a véleményem, hogy – bár Ő a puszta létezésével is kellemetlenséget okozhatott – soha nem ártott volna Károlynak, szerette egész életében, háttérbe szorítva is, megalkudva a Neki kijutott szereppel. Nekem ez a nő sokkal szimpatikusabb volt mindig, mint Diana.
    Az, hogy a királyfihoz megyünk és kiderül, hogy nem az, hát mit szóljon Kovácsné, aki erre hamarosan rájön az esküvő után?:D
    Dióhéjban ennyi.:)
    Nagyon köszönöm munkádat!
    Sok szeretettel Eszter

  10. Kedves Zsuzsa!
    A szépség áldás és átok lehet egyszerre. A szép emberek közkedveltebbek és könnyebben érvényesülnek, mint az átlagos, vagy előnytelen külsővel rendelkezők.
    A "szivek királynői" szépek voltak, szerencsések voltak, a sorsuk mégis szomorú.
    Szívből sajnáljuk őket, lehet, hogy innen fakad az irántuk érzett szeretetünk?
    Köszönöm, hogy nálam jártál, és köszönöm az elismerő szavaidat.
    Judit

  11. Kedves Judit!

    Számomra felülmúlhatatlan az írásod a "királykisasszonyokról", mivel két – azt gondolom – mindenki által ismert – hölgyről írsz, s részletes összehasonlítást olvashatunk mintkettő gyermekkoráról, házasságukról, életükről és halálukról.
    Igazán jó volt olvasni, gratulálok Neked!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!