Ez a megérkezés…

Összes megtekintés: 94 

\'\'

Olyan sok időbe tud telni, hogy az ember rátaláljon igazi önmagára, ha csak nem olyan szerencsés helyzetbe születik bele, ahol eleve adott az útirány. Aki a szimplán csak átlagos embernek mondhatja magát, átlagos szülői háttérrel, átlagos képeségekkel annak az élete sajnos sokszor arról szól, hogy megtalálja önmagát valahol, talán félúton. Mert valahogy mindig úgy alakul, hogy az ilyen átlagos ember nagyon sok próbálkozáson megy át, amiket általában kudarcok kísérnek, de legalábbis rá kell jöjjön arra, számára nem ez az út lett megírva. Ez persze nem baj hiszen, ha nem haladnánk folyton előre, akkor rettenetesen unalmas lenne számunkra az élet, csak az a szomorú ebben, hogy mire megértjük, hogy mi a szerepünk az életben, addigra már szinte elillant fejünk felet az élet. Ha pedig nem vénségünkre világosodtunk meg, akkor talán annyira megkeseríti sokunkat az élet, hogy lehet, már észre sem vesszük a nekünk szánt lehetőségeket.
De van néha az a csodálatos megérkezés, amikor elérkezünk ahhoz a részhez, ahol szinte villámcsapásként ér a felismerés bennünket, most megtaláltam, amit mindig is kerestem. Ekkor fürdünk ebben a kiteljesedett érzésben és nem akarjuk, hogy szárnyalásunknak vége legyen. Olyan felemelő érzés ráismerni valódi önmagunkba arra a mindig is bennünk lappangó dologra, amit eddig veszettül kerestünk, hogy ekkor szinte érthetetlen, eddig ezt miért nem igy tettük.
S hogy milyen is a rácsodálkozás? Nos, igen. Mint a fergeteges szerelem. Mert érzed, mindig ezt vártad, benned volt a lenyomata, mintha eddig folyamatosan incselkedett volna veled mélyen a lelkedben, de csak egészen idáig, hogy a bolondját járassa veled. Talán azért tette ezt, hogy rágyere, hogy felnőj értékéhez és megérjen benned a te elrejtett magod, amely idáig növekedett. Mikor szembesülsz a sorsoddal, amely most megmutatkozott neked, akkora megkönnyebbülés kerít hatalmába, ami ahhoz hasonlít, mikor egy hatalmas teher gördül le vállaidról. Már nem kell keresned merre menj, ráálltál a célodhoz vezető útra, már csak haladnod kell. De most már úgy sétálsz majd át élteden, hogy a kiteljesedés a megérkezés és a lelkesítő szerelem érzése kísér tovább utadon és nincs többé rejtelem…

Filó Margit

Szólj hozzá!