Kinek higgyünk?

Összes megtekintés: 86 

\'\'

Milyen rettentően veszélyes az, amikor már senkinek nem tudunk hinni! Saját magunknak a legkárosabb, ami csak létezhet. Sajnos ez azt engedi sejtetni rólunk, hogy eleve előítélettel vagyunk mindenki felé. Az igazság pedig ebben az esetben az, hogy nagyon is el szeretnénk hinni, amit az előttünk álló mond, vagy tesz, de minden egyes rezdülése szinte árulkodó jel nekünk. És ha még nem is róla szól a felismerésünk – bár általában -, de, akkor is felfedezzük benne, az előtte lévők játszadozásait. Ez pedig azért lehet, mert akik aljas módon megpróbáltak bennünket kijátszani, azok valószínű már a tökélyre fejlesztették ármánykodásaikat és csupa jószándékba csomagolva adták elő számító önmagukat.
Minden próbálkozásunk eleve kudarc, hiszen elég egy apró, félreérthető mozzanat a másik részéről és máris végleg elvesztettük irányába a bizalmunkat. Onnantól már bármit csinálhat, csak egyre rosszabb fényben tűnik fel előttünk, viszont ezzel az a baj, ha esetleg, véletlenül és egy csodával határos módon, pont azzal az aranyba foglalható egyénnel akadtunk össze, aki éppen, hogy nem ilyen, mi akkor sem fogjuk már felismerni benne, a mi földre szállt angyalunkat.
Nagy bátorság kell a mai világban ahhoz, hogy egy frissen megismert embert a bizalmunkba, sőt mi több az életünkbe fogadjunk. Ha szerencsések vagyunk és olyanba akadunk, akivel az első pillanattól kezdve minden és tökéletesen passzol, az nagy valószínűséggel annak tudható be, hogy a két lélek teljesen nyitva áll egymás felé s nincs bennük semmilyen érdek. Csak és kizárólag szeretetet akarnak adni a másiknak, akitől viszont is kívánják fogadni. Egyenlő felekként állnak egymás mellett és kezdetektől látják a másikban azt, akit ők tisztelnek. Az ilyen emberek szinte mindenben egyek.
A legtöbb ismerkedés, ami érzelemmentes, már az elején megreked s abból kellene felismernünk, hogy a ránk váró „kedves”, csak az élvezetet kereste személyünkben. S itt ismét vissza is kanyarodtunk az elejére, azaz megint kiderült, hogy nem tudjuk kinek higgyen az ember?!

Maradok tisztelettel:
Filó Margó

Szólj hozzá!