Mese-tan

Összes megtekintés: 41 

A mesének van egy nagyon bonyolult folyamata, amely az imaginációval áll szoros kapcsolatban. Minden mese a fiktívből indul ki, és a perszonális valósághoz jut el. Először a mesét olvasó tudja, hogy nem reális a szöveg, de megélésekor ez megfordul, és saját realitássá válik.  Maga az olvasó a képzelet világába kerül, egy olyan mintha–valóságba, ahol azt hiszi, hogy a valódi realitásban van. Felfüggeszti a környezetet, és nem is feltétlen a szavak, de a szöveg hangoltságának realitásába kerül. Sokan egy könyv letétele után néhány mondatra emlékezik csak, ám a könyv hangoltsága még sokáig benne pulzál. Csak annyit mond az olvasó, hogy tetszett–e neki a textus, vagy nem. A hangoltságot azonban nem lehet verbálissá tenni. A mese más szöveg, mint egy novella, esszé, vagy tanulmány. Eleve, ha mesét hallok, már a fikció jut eszembe. Az olvasó úgy megy bele a játékba, hogy tudja, fikció a szöveg, mégis, a hangoltság által reálissá válik benne. Ez azt jelenti, hogy minden mese más horizontú, másként hat az emberre egy állatmese, mint egy varázsmese. A mese a gyermekeknek is érthető. Egy felnőtt nem azért olvas mesét, hogy megértse a benne rejlő kontextust, hanem azért, hogy megélje annak diszpozíciós–horizontját. Maga a mese az álmokkal áll kapcsolatban. Amikor álmodik az ember, meseszerű fikcióba csöppen bele. Nem hiszi el az álmodó az álom igazságát. Ez azért van, mert az álmodó tudja, az álom a tudattalanból érkezik, mint a mese. A meseírók imaginatíve írnak. A mese–tan alapja: a diszpozíció általi megélés. Ez, mint egy híd vezet el a mese mintha–világába.

A mesének van egy nagyon bonyolult folyamata, amely az imaginációval áll szoros kapcsolatban. Minden mese a fiktívből indul ki, és a perszonális valósághoz jut el. Először a mesét olvasó tudja, hogy nem reális a szöveg, de megélésekor ez megfordul és saját realitássá válik. Maga az olvasó, a képzelet világába kerül, egy – olyan mintha – valóságba, ahol azt hiszi, hogy a valódi realitásban van.

Maga a spirituális szféra nyílik meg a mese olvasása közben. Ez a spiritualitás, – melynek reális értéke van –, kapcsolódik egybe a fikcióval. Az ember tudja, hogy a mese nem valóságos, mégis úgy érzi, hogy amikor olvassa egy imaginatív felületen reális kaliberrel rendelkezik. A mese átalakítja az embert érzelmileg. Egy esszé, vagy tanulmány az értelmet támogatja. A mese ellenben emocionális alapú.

Maga a spirituális szféra nyílik meg a mese olvasása közben. Ez a spiritualitás – melynek reális értéke van -, kapcsolódik egybe a fikcióval. Az ember tudja, hogy a mese nem valóságos, mégis úgy érzi, hogy amikor olvassa egy imaginatív felületen reális kaliberrel rendelkezik.

Az ember ahány mesét olvas, érzelmileg másként rázódik meg. A kritikusok azt osztályozzák, milyen mesékről van szó, vagy azt, mi a tartalmuk. Magát a mese spiritualitását már nem vizsgálják. Holott a mesének az a lényege, hogy érzelmileg átalakítsa az ember tudattalan szerkezetét. A mese ugyanis a tudattalanhoz vezető híd, hasonlóan, akár az álom. Minden olvasó mást érez, illetve másként reagál a szövegre. Amikor olvassák a mesét, eszébe jut az olvasóknak régi emlékük, vagy hasonló sorstörténetük. Kiegészítik a mesét saját élményeikkel. Így a diszpozíció is megváltozik. Így ahány olvasó, annyi individuális mese születik az eredeti textusból.

Az ember ahány mesét olvas, érzelmileg másként rázódik meg. A kritikusok azt osztályozzák, milyen mesékről van szó, vagy azt, mi a tartalmuk. Magát a mese spiritualitását már nem vizsgálják. Holott a mesének a lényege, hogy érzelmileg átalakítsa az ember tudattalan szerkezetét.

A mesének van egy nagyon bonyolult folyamata, amely az imaginációval áll szoros kapcsolatban. Minden mese a fiktívből indul ki, és a perszonális valósághoz jut el. Először a mesét olvasó tudja, hogy nem reális a szöveg, de megélésekor ez megfordul, és saját realitássá válik.  Maga a spirituális szféra nyílik meg a mese olvasása közben. Ez a spiritualitás, – melynek reális értéke van –, kapcsolódik egybe a fikcióval. Az ember tudja, hogy a mese nem valóságos, mégis úgy érzi, hogy amikor olvassa egy imaginatív felületen reális kaliberrel rendelkezik. Az ember ahány mesét olvas, érzelmileg másként rázódik meg. A kritikusok azt osztályozzák, milyen mesékről van szó, vagy azt, mi a tartalmuk. Magát a mese spiritualitását már nem vizsgálják.

Székesfehérvár, 2020. augusztus 17.

Elbert Anita

“Mese-tan” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!