Minden út egy irányba vezet

Összes megtekintés: 91 

\'\'

Az élet bármely részére tekintünk is, mindenhol azzal szembesülünk, hogy a kiindulási pontból elindulva, rögös vagy enyhén nehezen járt, esetleg járatlan útról megérkezve, ugyan oda érkezünk vissza, ahonnan elindultunk. Igaz a vándorlásunk végén kicsit megtépázva, vagy leharcolva, esetleg győzelmi zászlót lobogtatva robogunk vagy kúszunk be a végcélunkba, de mindenféleképpen visszaérkezünk a startvonalunkhoz. Jó lenne tudnunk, még mielőtt elindulunk, nekünk melyik utat kell bejárnunk s ami ránk vár, miért éppen az a mi választásunk. Mert talán nem éreznénk olykor annyira igazságtalannak a történéseket, amik sodornak minket életünk tengerén. Rengeteg megmondó válaszából válogathatunk, ki és mit tett vagy nem tett, hogy azt tapossuk, amiben vagyunk, mégsem érezzük igazságosnak egyetlen lehetőséget sem. Mert, bármi volt előttünk, ami a régmúlt árnyékaként kíséri életünk, az nem a mi közvetlen tettünk, hiszen azt valaki elkövette, helyettünk. Mi, akik most vagyunk, itt nem csináltunk olyan dolgot amiért a jelenlegi helyzetünkért izzadhatunk. Mert ugye mindennek volt előzménye. Akkor a jelen állapotnak is kell, hogy legyen! És van is. De mi van akkor, ha az előzmény olyan eset, ami szintén nem a mi hibánkból ered, mégis a következményt nekünk kell elviselni hosszú éveken át. Azt szokták mondani erre, akik eddig hasonló helyzet közelében sem voltak, hogy olyan nincs, hogy akaratodon kívül történt veled ez vagy az! Hiszen volt választási lehetőséged, miért nem léptél?! A mai világban senkit sem kényszeríthetnek olyan cselekedetre, amit nem akar! Mert szerencsére bármikor változtathatunk a dolgokon.
S a keserű igazság az, hogy ez nem igaz! Itt minden a látszaton játszik, kívülről bárki, bármit tökéletesen megold, csak azt felejtik el az emberek, hogy bármit elhitetnek velünk főleg, amit kevésbé ismerünk. A mai kor is ugyan arról szól, mint pár száz évvel ezelőtt, azaz, kinek mennyivel van több, s mikortól irányíthatja a kevesebből élőt. Aki úgy gondolja, hogy jogot formálhat az iránymutatásra, az meg is mutatja, hogy úgy lesz minden, ahogy azt ő akarja. Ez volt régen és bizony most is így van, csak különböző címkék mögé van az erőszak elbújtatva. Életeket élünk le úgy, hogy vég nélkül szenvedünk egy elnyomás alatt és szolgaként vezeklünk. Mindannyian ugyanarról a kiindulási pontról indulunk és végül egyazon helyre érkezünk, de még mindig nem jutottunk el odáig, hogy felismerjük, amíg a két végletben élhetünk, addig is egy test és egy lélek, ami bennünk egységé láncolja lényegünk.
Tehát ne a látszat alapján ítéljünk, s még az is sokszor kevés, ha úgy tudjuk, hogy jól tudjuk, mert kétezer évvel ezelőtt is teljes sötétség borította be a földet, az emberek végzetes hibája miatt, hisz általában az igazság a legvégén mégis csak kiderül, és pontosan oda jutunk el, ahonnan érkeztünk….

Maradok tisztelettel:
Filó Margó

\'\'

Szólj hozzá!