Emberek! Csodálatos az, hogy tudunk újra kezdeni és hogy képesek vagyunk új világot magunk köré teremteni. De el kell fogadnunk valamit, mert amíg élünk, mélységünkből mindig az irányít. Hogyha egyszer létrehoztál egy saját kis világot, amit te és akkori tükörképed megálmodtatok s apró szivárványotok ragyogott fel erre az életre, ő vagy ők, amíg csak éltek mindig és örökre eggyé olvaszt benneteket.
Utunk során bármi érhet minket, hiszen az élet olyan hosszú tud lenni, főleg akkor, ha kiváltságosnak érzed magad attól, hogy neked több tükörképed is létezik. Meglehet, hogy jól hiszed s talán még jól is éled meg mindezt, de az önmagadból kihasított s megszületett fényed, már rég megpecsételt téged, mert szivárványod fénye kis szilánkod éke. Teremtettél tükörképeddel egy, esetleg több kis életet, akik mind a ti kicsinyített énetek s tovább viszik fényükben a belőletek származó örök létetek. Mindörökre összekapcsol benneteket ez a kis ember, mert amikor megszületik belőletek gyermeketek, őt ajándéknak szánja nektek, áldásként az Istenetek. Ekkor kerül fejetekre koronaként a három Isteni jel, együtt álltok, mint örök párok a felbonthatatlan szövetségben. Még ha utad során, úgy is döntesz, most más irányba indulnál, megteheted, hiszen nincsen békjó a te lábadnál. Nem véletlen amikor azt mondják, az első a legfontosabb az a legkülönlegesebb, abba összpontosul szinte az összes erő, ami belőletek létrejöhet. Hiszen lehet még utána akárhány, mégis az első a kiváltság. Bármi történik is veled ezután, lehet még szivárványod bárhol jársz, a legelső olyan kapocs, amely eltörölhetetlen pecsétként az elsőhöz csatol. Valahogy mindig benned mocorog, főleg mikor jól megy sorod, mit szólna ő, kivel egykoron létrehoztál egy új holnapot? Ha csak egy kicsit is fáj legbelül, hiszen lehet, hogy épp egy másik kis szivárvány tündököl rád s öledben ül, akkor is elkísér amig csak élsz az életed kezdetén hozott döntésed, mely benned, velük együtt örökké él.
Maradok tisztelettel
Filó Margó