Kényszermegálló

Összes megtekintés: 370 

\'\'

Megállunk. Megálltunk, mert meg kellett állnunk abból a rohanásból, ami szinte hajlobogtató sebességgel űzött minket naponta. Hajsza a munkáért, a gyerekért, a pénzért, a nyertes perért, a jobb életért… Most megállunk az egészségért. Aztán állva maradunk, talán tovább is, mint szeretnénk élvezni a kényszerpihenőt. Hiszen a gyerek foga letört, de nincs fogorvos, aki vállalna most foghúzáson kívül egyebet, mert a fúrás le van tiltva. Elromlott a kocsi, de nem lehet most vinni sehová, főleg mert az sem világos, mi a baja. Elfogyott ez, és elfogy hamarosan az is, menni kell vásárolni, viszont riaszt a lehetősége a fertőzésnek.
Valahogy megoldjuk, hiszen minden megoldódik, bár nem magától.
Óvatosan, lassan, megindul az elzárt világban való élet és szépen lassan megváltoztatja a gondolkodásunkat is. Lám, van élet a rohanás mögött is, észre lehet venni a bimbózó orgonát, a szomszéd arcán bujkáló mosolyt, mikor leesik fejéről a szemüveg. Rácsodálkozhatunk a másik szomszédra, aki kis sámliján köt csipkézett szoknyácskát az unokáinak és az öregembert, aki tologatható játékot barkácsol össze, szintén nekik.
Én valósággal élvezem, hogy mindenre jut idő. Igaz, már pár hónapja gyakorlom ezt, de a lányommal évtizedek óta nem voltam ennyit együtt és nem beszélgettünk napközben és nem csavarogtunk a határban és nem virrasztottunk hétköznap palacsintát sütve éjjel. Élvezem az együtt töltött perceket, még az autómosás is kikapcsolódásnak számít.
Előkerestem könyveket, amiket ha unatkozós percek törnének rám, majd elkezdek, ám nem jönnek, mert nyugodtan lehet mindenre kellő időt és energiát ajándékozni és lám, még így is, most sincsen egyetlen szabad percem. 🙂

Kitti

“Kényszermegálló” bejegyzéshez 30 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    A változásoknak soha nincs vége. A megtapasztalt tudás raktározása és használata nagyban segít abban, hogy minden hirtelen változást felkészültebben éljünk meg. A rohanás közben nem lehet látni az énekes madarakat, a nyíló virágot és nem csodálható a napfelkelte sem, mert folyton azon aggódunk, hogy "időre" ott legyünk, ahol "kell" és mindent időben elvégezzünk… a megélhetésért. Elfutunk az élet szépségei mellett. Ölellek szeretettel Margit! (f)

  2. [color=#3300ff]
    [b]Drága Kitti![/b]
    Szívemből szóltál!
    Sok minden megváltozott! Az embernek már muszáj volt lassítani,és átértékelni mi az ami valóban fontos az életben.
    Hatalmas ölelést küldök neked!
    Szeretettel!
    [b]Margit[/b](l)
    [/color]

  3. Kedves Szabolcs!
    Őszinte örömmel köszönöm neked, hogy megtisztelő véleményed itt hagytad! (f)

  4. Ágikám! Ez a karanténos időszak összezárt a lányommal, aki még tanul ( utolsó év) ugyan, és sok idő megy el a vizsgamunkáival, de a legtöbbet együtt csináljuk és a szabadidőnk legtöbb részét is együtt töltjük. Egészen pici korában voltunk ennyire jó összhangban és töltöttünk el hasznosan ennyi szép időt. A beszélgetéseinknek se vége, se hossza, ezért én haszonnal fogom zárni ezt a bezártság okozta kényszerpihenőt. Örülök nagyon a szavaidnak, és köszönöm! (f)

  5. Gyönyörködni a bimbózó orgonában, mezőn csavarogni, éjszaka palacsintát sütni: mindezek a szabadság kelléktárai. Az áldott szabadságé, melyben a lélek felüdül, főképp, ha a virágok honán át, mező levegőjének frissességén túl filozófiai gondolatok röpködnek színes pillangókként az ember lelkére, arra a titokzatos virágra, melyet a fény éltet igazán, s e fény csak a szabadságban található meg, a megállás pillanataiban, ahogy te írtad, mézharmatod is akkor hullajthatod mosolygó szellő szárnyain másokra.

  6. Kedves Doki, Kedves Marika és Kedves Michelinpapa!
    Megtisztelő figyelmeteket nagyon szépen köszönöm! Persze, hogy vigyázunk egymásra! Otthon maradunk. 🙂 (f)(f)(f)

  7. "Megállunk. Megálltunk, mert meg kellett állnunk abból a rohanásból, ami szinte hajlobogtató sebességgel űzött minket naponta. "- Igen kedves Kitti ..jó volt olvasni soraidat: MariaHS

Szólj hozzá!