Tanulmányokat publikálnak szerte a világban azokról az embertársainkról, akik szexuálisan saját nemükhöz vonzódnak. /Mai szóhasználattal élve: „melegek”, régebben: „homokosok” és „leszbikusok”, még régebben: a „túlsó partról jöttek” stb./A tanulmányokat tudós emberek fogalmazzák. Tudományos címkéket ragasztva a jelenségre.
A címkék színesek – attól függően, hogy milyen tudós ember írta – a melegek: szélsőségesek, hibás kromoszómák áldozatai, istentelen bűnösök, perverzek, kasztrációs szorongás áldozatai, nemi szerepek azonosításában megtévelyedettek, méhen belüli magzati fejlődés hormonális változásainak áldozatai, stb.
A „melegség” pedig terjed. Vannak nézetek, amik szerint nem terjed, csak ma már egyre többen merik vállalni a „másságukat”. Ami tény: egy – egy „meleg fesztiválon” a fiatalok elképesztő tömegei teszik közszemlére vonzalmukat a saját nemük iránt.
Felnőtt volna egy nemzedék, amelyik „meleg”?
Egy nemzedék, amelyiknek csecsemőkori és kisgyermekkori testi – lelki jólétét a szülők Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című könyvét útmutatásul véve őrködtek. S aki véletlenül nem ezt tekintette útmutatónak, azt is elérte a jóléti társadalom üzenete a gyereknevelésben. Megadni a gyereknek a jólétet, a kényelmet, az önmegvalósítást, a véleménynyilvánítást, nyitott szívvel és lélekkel a gyerek jólétét szolgálni.
Nem kell vigyázni a ruhára, anyuka úgy is Persillel mos. Nem baj, ha ételestől lerántja a terítőt, mert apuka hozza a mindent felszívó takarítógépet és már nincs is probléma…
Fő a testi, lelki kényelem, csak semmi elviselése a kényelmetlenségnek, a fegyelemnek.
Csak kinyitjuk a szekrényt / a hűtőt, az autót, stb./ és elvesszük, elvisszük, amit, és amikor csak megkívánunk – pld. éjszaka a Danone joghurtot hűtőből – .
Önfegyelem, vágyódás, várakozás, küzdelem valamiért? Mi az, Minek az? Megtanulni elviselni a csalódást? Ki csalódhat, amikor minden vágya teljesül vagy azonnal, vagy a nem túl távoli jövőben /legkésőbb karácsonykor, vagy a szülinapon…/.
Dr. Spock könyve azonban hat éves kornál véget ér. Az agymosó fogyasztási reklámok viselkedési mintáit közvetítő gyerekek sem idősebbek ennél a kornál.
A társadalmi szokások elsődleges közvetítőinél: a szülőknél nem változik semmi.
Ha tegnap megadtam a gyereknek mindent, ami tőlem telik, /sőt még többet is…/ akkor ma miért ne adnám meg?
A biológiai óra a gyerekben ketyeg, nő, fejlődik és kb. tizenkét éves korában, amikor a nemi hormonjai kezdenek felébredni, megjelennek a nemre specifikus tulajdonságok, az addig békésen együtt játszó fiúk és lányok elkülönülnek. Nincs már közös játék, közös csapat. Fiú és lány csapatokra bomlanak a koedukált osztályok is.
A lányok a fiúkat gyerekesnek, faragatlannak, éretlennek, udvariatlannak, hangosnak, durvának, infantilisnek tartják.
A fiúk a lányokat nagyzolósnak, kotnyelesnek, felvágósnak, pletykásnak.
Ezzel egyidejűleg a csapat véleménye, viselkedési formái, becsület kódexe lesz a meghatározó az életükben.
Beköszönt a pubertáskor /egyre előbb/ és a nemi hormonok szította vágyak egy szexuálisan túlfűtött környezetben elöntik a fiatalt.
A felnőtt léthez hozzátartozó szexualitás természetességét egy pillanatra félretéve a gyerek szemével nézzünk körül. Minden szinten, minden lépésnél telítve van a környezet szexuális töltéssel. Az újságosnál kitett bulvárlapok címoldalán közölt akt képek, a mozi plakátok, a film előzetesek, a nem is korhatáros filmek, még a dezodor reklámok is…
A szexuális éhség pedig legalább olyan kínzó, mint az étel utáni vágy. A társadalom nem tud mit kezdeni ezzel az egyre korábban megnyilvánuló szexuális késztetéssel. Ezt a dolgot kifacsart módon kezeli: „sportoljon a fiatal, ezen vezesse le a fölös energiáit…” „túl korai a számára a szex…” „várjon, amíg elég idős lesz…” stb.
A jóléti társadalom fiatalja ugyan kötelességtudóan rajong a szórakoztató ipar által neki kreált celebekért, de úgy tűnik, ez nem pótolja számára az aktív szexualitást.
Ezt is „elveszi” onnan, ahol a legkönnyebben hozzájut.
Aki nem emlékszik saját elementáris, sürgető, a józan ésszel nem sok köszönő viszonyban levő kamaszkori szexuális vágyaira, az nem is értheti meg.
Jobban szeretünk ilyesmiről nem beszélni. Mi már felnőttek vagyunk, többé – kevésbé szabadon kiélhetjük a természetünk által diktált mértékben az ez irányú vágyainkat. Nem szeretünk emlékezni a „szexuális nyomorunkra”, ami egy szexualitással kevésbé túlterhelt társadalomban is nagy volt. Volt olyan, aki uralkodott rajta /sport, hideg zuhany/, volt olyan, aki megoldotta /önkielégítés, petting/, volt olyan, aki kimaradt az iskolából, mert gyereket várt.
Nos ezek a dolgok valamennyire ma is így működnek, de úgy tűnik, működhetnek másként is.
Mint ahogy régebben is működtek másként is. Pásztorok éltek szexuális életet állataikkal, gyermekkorú lányok mentek férjhez, mert „megestek” és naivság lenne azt gondolni, hogy a fiú és lány nevelőintézetek falai között nem „melegedett össze” akkoriban senki sem.
Persze ezek szégyellni való dolgok voltak. A vallás, a társadalom megvetette, szankcionálta, kiközösítette ezeket a viselkedésformákat.
Nos ma liberálisabbak lettünk. Ugyan elhúzzuk a szánkat – mi legtöbben – ha meleg szervezetekről, meleg fesztiválokról olvasunk, látunk, hallunk. Azért elolvassuk, meghallgatjuk, megnézzük, hiszen mi is szexuális lények vagyunk. Az embereket érdekli a szexualitás. A fiatalokat is – akiket a társadalom éretlennek ítél erre – és ott veszik el, ahol legkönnyebben hozzájutnak: saját csoportjukban, saját nemüknél. Úgy veszik el, ahogy belső mércéjük megengedi, hogy elvegyék.
Ez a belső mérce pedig, nem híve a vágyódásnak, várakozásnak, a küzdelemnek valamiért. Azonnal teljesüljön, vagy a nem túl távoli jövőben…
Írta: T. Pandur Judit
Judit kedves, most értem ide! A témád ennyi év után még jobban kiélesedett!
Igen, annyira legyünk már liberélisok helyett, emberközeliek, hogy ha valaki ilyen beállitottságú, akkor hadd csinálja, a 4 fal között. A mostani homoszekszálisokat, még a hatalom is arra nyomja, hogy mutogassa magát, mert akkor a tömeget jobban tudják írányitani és még többet fognak vásárolni, de nem fognak lázadozni.
Nem érdekel, hogy a falak között mit csinál. De amikor az RTL Klub az esti hiradóban 8 másodpercen keresztül közelképben mutatta, hogy két férfi, (A meleg felvonulás egyik autóplatóján…) szinte örültként, hogyan "smárol", akkor azért körbejártam volna egy géppisztollyal… És még arra is ráveszik öket, hogy a hetero kapcsolatra azt mondják, pfuj!
Mindtől csak annyit kellene kérdezni, hogy, ha a szüleid homoszexuálisak lettek vona, akkor itt lennél?
Ilyen, tárgya és rongy ez a világ. Mert ez a meghatározó és követndő, nem amit, mi itt képviselünk!
A téma, még bőven kimeritettlen, de nincs több hely, meg időú sem!
Gratulálok a remek összefoglalódhoz és gratulálok is.
Üdv/Feri
Kedves Feri!
Sorra "leporolod" régi írásaimat. :).
Sajnos elég gyakran fordul elő, hogy a nem megfelelően kiválasztott homoszex partner bántalmazza, vagy megöli partnerét. Így egy bűnügyi nyomozónak többször is a látóterébe kerülnek, ezért tanulságos a hozzászólásod.
Judit
Kedves Judit!
Olvastam az írásodat is és a hozzászólásokat is! Én bűnügyi nyomozó voltam és sokat, meg kimerítően beszéltem ilyen emberekkel a témában…
Igyekszem rövid és tömör lenni!
1. Az emberek világa fölöttébb képmutató!
2. Az ember olyan, mint a villamosáram: a könnyebb ellenállás felé halad!
3. Az lesz csak homoszexuális vagy leszbikus, akinek erre identitása van. A többi ember ezt nem kultiválja, legfeljebb a kíváncsisága kielégítése erejéig.
A baj, nem elsősorban az, hogy ők vannak!
a). Az a probléma, hogy azért kérnek maguknak nyilvánosságot (pl. fölvonulást…) mert az ember fia és lánya nem képes ekkora másságot egyedül elviselni és igen nehezen tűrik a társadalmi "kirekesztést".
b). Egymást győzik meg, ha pl. felvonulnak és mutogatják magukat, akkor attól legális lesz a tárgybani viselkedésük és nem érheti szó őket, ezzel kész az elfogadottság!
c). Erre pedig azért van szükségük, mert bármennyire is hangoztatják, tudják, hogy ez deviáns magatartás az emberi lét szemszögéből és "deviáns módon" Magamutogató magatartással akarják a mások elismerését, vagy legalább a helybenhagyását megszerezni!
Ők azt nem értik, hogy
— miért nem értem meg őket, amikor nekik van igazuk és
— miért nem ajnározom az ő deviáns magatartásukat? Közben nem veszik figyelembe, hogy ők olyanok én meg ilyen vagyok!
A legnagyobb problémám az, hogy nekem nincsen jogom egy olyan nyilvánosan hangsúlyozott -végül is társadalom ellenes- viselkedés, magatartás kifogásolására, ami nekem nem a sajátom.
ÉN már volt, akitől megkérdeztem: a szülei melegek voltak?
Nem – mondta!
Én is tudom mondta, mert ha azok lettek volna, akkor mi most nem beszélnénk!
És egy érdekesség! Én miért nem támogatom öket, sem a reklámjukban, sem a felvonulásukban, sem másként…? Otthon a falak között tőlem azt csinálhat amit akar. De ha most -hirtelen- mindenki homoszexuális és leszbikus lenne, akkor a föld kb. 80 és alatt ember nélküli lenne…
Aki meg teljes mellszélességgel támogatja őket, azokról én tudom, hogy ők is ilyenek, csak rejtőzködőek és nyíltan mindent tagadnak! De ők is az elfogadottságért küzdenek… Pl. a Gyurcsány elvtárs, aki ott volt velük a felvonuláson…
NO COMMENT!
Üdv/Feri
Kedves olvasó!
Ha a régi cikkek között olvasgatsz, és hozzászólást írsz a cikkemhez, kérlek írj egy privát üzenetben egy sort, hogy hozzászólást írtál, /és melyik írásomhoz/mert lehetetlen mindig megnézni minden feltett írásomat, hogy érkezett-e hozzászólás.
A rendszer pedig nem jelzi az érkező hozzászólásokat!
Köszönettel:
Judit
Kedves Monisa!
A cikkben igyekeztem az "arany középúton" maradni, tehát sem pro sem kontra nem akarom meggyőzni az olvasót a témával kapcsolatban.
A legtöbben azért nem beszélnek a melegségről, mert nem szeretnének megbántani senkit.
Nekem sem volt a célom, hogy akár megbélyegezzem, akár propagáljam a jelenséget. Mindössze egy új szempontból, "másképp" írtam róla.
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászólást is írtál.
Judit
Téma, ami felháborodást kelt! Én nem ítélem el őket, azokat nem, akik nem divatból teszik, egy probléma, hogy életüket sokan nem a négy fal közt élik! Nem tartom betegnek őket, az hogy miért válnak ilyenné!? Szerintem több oka lehet: Nélkülözés(szeretet) vagy csalódás, vagy veleszületett dolog, nem csak a kényelem szerintem! Nem ítélem el őket, újra csak ezt írom, mert bár még nincs gyermekem, de ha véletlenül ,,más,, lesz akkor is szeretni fogom…!
Kedves Csaba!
Igen, valóban sokszor nem értjük, hogy a nemi irányultság miért nem marad a hálószoba ajtó mögött? Nem értjük miért van az, hogy nem eltűri a társadalom /ami helyes/, hanem szinte sugalmazzák, propagálják a homoszexualitást. Már minden amerikai filmben kell lennie egy homoszexuális vonalnak, vagy legalább egy szereplőnek, egy mellékszereplőnek, aki "képviseli" ezt a csoportot, a maga blőd "nőies" nyavajgásával, bájolgásával, túlzott affektálásával /ahogyan egyetlen nő sem viselkedik/.
A politika olyan vehemenciával vállalja fel a melegek támogatását, mint ahogyan sok más – náluk jobban rászoruló – kisebbségi csoport támogatását mellőzi.
Egyes elméletek szerint a túlnépesedés visszaszorításának eszköze a homoszexualitás bátorítása. Erről több érdekes tanulmány is megjelent. Talán a legérdekesebb a
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0410.htm
olvasható. Tagadhatatlanul van egy jó adag összeesküvés elmélet íze, viszont ha megnézzük, hogy 1969 óta merre felé ment el a világ, akkor azért eléggé mellbevágó!
Judit
Kedves Judit!
Az általad leírtak Berzsenyi sorait juttatják eszembe:
"…mert ha az erkölcs kihúny, Róma ledől s rabigába görbed…". Azt hiszem valahogy így írta. Az ókorban elfogadott volt a melegség, de a társadalmak bukása is részben a bachanáliák alatt elpuhult nyegle utódok miatt következett be. Követhetjük a "liberális" példákat de akkor számolni kell az új, a friss, életerős és erkölcsös társadalmak győzelmével. Csak vizió, de a kínaiak között kevesebb a meleg.
Szeretettel: Csaba
Kedves Leonardovics!
Köszönöm a hozzászólásodat és a dicséretedet.
Ha elgondolkodtató amit írtam, megérte feltenni.
Judit
Kedves Timóca!
Köszönöm, hogy olvastál, és hozzászólást is írtál. Azt hiszem, hogy nagyon sokan osztják a véleményedet. Mivel egyre nagyobb nyilvánosságot és társadalmi jóváhagyást kap a "másság", ezért tartom fontosnak, hogy ne csak viccelődve, vagy utálkozva beszéljünk róla, hanem lássuk azt is, hogy ez a nagy liberalizmus milyen hatással lehet a kamaszokra.
Sajnos imádom külön írni az összetett szavakat. 🙂
Elvégre mindenkinek kell valami káros szenvedély… 😀
Azért, hogy az egyensúly megmaradjon, a felesleges szóközöket kiegyenlítem néhány "megspórolt" vesszővel.
Na most jól elárultam magam, fel is hagyok a Tollforgató játékkal, mert erről már fel is ismersz engem… B)
Judit
Kedves Zsuzsa!
Úgy gondolom, egy fiatalt sokkal inkább elgondolkodtatna egy ilyen jellegű írás, mint egy pironkodó osztályfőnök zavart néhány mondata a témáról vagy egy úgynevezett tudós szakember magasröptű, órákig tartó előadása. Igyekeztem az "arany középúton" maradni, tehát sem pro sem kontra nem akartam meggyőzni az olvasót a témával kapcsolatban.
A legtöbben azért nem beszélnek a melegségről, mert nem szeretnének megbántani senkit.
Nekem sem volt a célom, hogy akár megbélyegezzem, akár propagáljam a jelenséget.
Köszönöm, hogy az üzenőfalon reklámoztad a cikket, bár nem gondolom, hogy túl sok fiatalhoz eljutna.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jól sikerült a "Melegekről másképp" c- írásod.
Sok olyan dolgot felsorolsz benne, ami hozzájárul ahhoz, hogy akaratlanul is mind több fiatal a "könnyebbik utat" válassza e téren is. Mint ahogy sokan megpróbálnak könnyebb utat választani az élet más, különböző területein is. De nem is tudják igazán értékelni azt, amihez könnyen hozzájutottak. A küzdelmek árán megszerzett érzelmi és anyagi javak nekem többet érnek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Maja!
Találóan megfogalmaztad a divat hatását a kamaszokra. A kamaszok pedig olyan "majmolósak". Majmolják a kedvenc zenekarukat, a kedvenc előadóikat, majmolják a sport sztárjait, a filmek sztárjait, majmolják egymást, mert még nincs kialakult egyéniségük. Miért éppen ezt ne majmolják?
Köszönöm a találó hozzászólásodat.
Judit
Kedves Eszter!
Nem állt szándékomban a hajadat égnek állítani! 🙂
Bár tényleg sok szó esik a témáról, én egy olyan meleggé tevő tényezőről írtam, amiről nem esik szó. A szexualitással túlfűtött társadalmunkban, amikor a korai nemi érés folytán feltámadnak a nemi vágyak, az elkényeztetett kamasz csodálkozik, hogy ennek a szükségletének a kielégítését nem hozzák tálcán elé. Körülnéz a témában a porno lapokban, a neten, a szex csatornákon, és azt látja, hogy a saját nemével folytatott szex is járható út. Mivel éppen akkor tör rá, a szexuális éhség, amikor a saját nemével van véd és dac szövetségben és nem túl fogékony az ellenkező neműek vonzására, könnyebb neki erre felé nyitni. A társadalom erkölcsvesztése miatt senki sem gátolja őt ebben. Az első szexuális vonzalom pedig nagyon hosszú időn át elkísérheti, akkor is, ha "téves kapcsolás" volt. Pld. a híres teniszező S.G. leszbi sztorijai voltak a bulvárcsemegék. Most férje van és két gyereke.
Judit
Kedves Viola!
Sokáig töprengtem, hogy feltegyem-e ezt a jegyzetemet, mert eléggé kényes a téma.
Mert milyen klisé van az erről szóló filmekben? A szülők megtudják, hogy kamasz gyermekük a saját neméhez vonzódik. Apuka tör – zúz és kitagadja, anyuka sír /sokat/, kicsit vádaskodnak egymással, hogy "kitől örökölte a gyerek". Aztán idővel azt mondják, hogy "mégis a mi gyerekünk" és szomorúan belenyugszanak. Talán jó lenne ettől a klisétől elszakadni, és elbeszélgetni a gyerekkel jó mélyen és komolyan erről a meleggé tevő tényezőről. Elmondani, hogy mi megértjük, hogy most erre felé sodródott, de milyen életút vár rá, ha ennél marad. Majd gondolkodjon el ezen magában és adjon magának lehetőséget, hogy kiderüljön, hogy tényleg ezt akarja-e? Köszönöm,hogy nálam jártál.
Judit
Kedves Judit!
Eszter utolsó mondatával folytatnám: igenis reklámfogás sok minden. Sajnos ebben a mai világban sokszor csak így lehet elérni valamit, vagyis pénzzel. A Lányom tehetségesnek tűnt a "modellségben", de mivel nem volt 200 ezrem fotókra, így már nem mehetett tovább.
A melegségről az jut néha eszembe, hogy szinte ez is divat lett:( Gyerekeim pedig ezt látják már jó pár éve, és azt hiszik, hogy ezek a dolgok a menők: autó, pénz, cigi, alkohol, szex stb. Szülőként már nem nagyon lehet ész érveket felhozni, főleg, ha a baráti társasága "olyan". Hibásak vagyunk… igaz tudniuk kell ezekről a dolgokról, de nem így… de nagy változásokkal talán elérnénk valamit.
Tetszett a cikked… sokat lehetne beszélni róla.
Egyébként van meleg kollégám, nagyon jó ember, semmi bajom vele. (nekik sem egyszerű ezzel élni és megélni)
Üdv: maja
Kedves Judit!
Megmondom őszintén nekem is a hajam égnek áll már a meleg témától. Abszolút nem érdekel, hogy ki meleg, ki leszbikus, vagy akármi. Ne az utcán, az orrom előtt csinálják, mert hányok tőle, de különben mi a fene közöm van hozzá? Nem hiszem, hogy felvonulást kellene rendezni ennek, abszolút provokációnak tartom. Ahogy szegény Hoffi Géza mondta: "Csak kötelezővé ne tegyék".
Hogy mennyire megvoltak ezek a problémák régen is, az bizonyos. De még milyen régen! Az ókorban például köztudott, hogy mivel a nők nem igen tanultak, tudás, intelligencia hiányában a férfiak maximum szexuális partnerként tekintettek rájuk, nem voltak egyenlő partnerek, szellemi társak, azt a saját nemükben találták meg, ezért sok volt a homoszexuális.
Tragikusnak tartom, amiről írsz, hogy lépten nyomon a szexualitás van kihangsúlyozva. A napilapok címoldalán feltétlenül meztelen nőnek kell lenni, valóban a legártatlanabb kozmetikumot, esetleg egy hajsampont meztelenül kell reklámozni, a zenészek, előadóművészek hiányos öltözékben, erotikus elemekkel vegyítve adják elő magukat, stb. stb., sorolhatnám itt napestig.
Ahogy írod tudományosan is megmagyarázzák a jelenséget, miért ezt ne magyaráznák?
Szerintem elsősorban az az oka ennek az eltorzult világnak, amit már le is írtam a meséim előszavában, hogy a nők elférfiasodtak, a férfiak elnőiesedtek, senki nem találja a helyét, a szerepét, felborult az értékrend, széthulltak a családok, nincsen követendő példa és megint csak sorolhatnánk a probléma okozóit.
Sokszor már azt gondolom színészek, ismert emberek esetében, hogy csak reklám fogás, igazából nem is "melegek", bár már lehet, hogy az lesz érdekesebb, aki hagyományosan éli a magánéletét.
Sok szeretettel Eszter
Kedves Judit!
Nagyon tetszik az írásod, jól látod a dolgokat és nagyon örülök, hogy ismét olvashattalak.
Szeretettel: Viola