Életünk értelme: A NŐ!
Nőnap felé közeledve férfitársaimmal együtt fokozottabban figyelünk a nőkre. Kedvesebbek, előzékenyebbek vagyunk, március 8.-án pedig virágot, vagy édességet veszünk, és ezzel lepjük meg a hozzánk közelállókat. Azután másnap, mintha mi sem történt volna, sokan ismét macsósra vesszük a figurát, és megfeledkezünk olyan apró dolgokról, amivel megkönnyíthetnénk egy kicsit a nők életét.
A régi felfogás szerint, a férfi a teremtés koronája, a nő, pedig a társa, gyermekük anyja és a család összetartója. Hosszú évszázadokig nem volt egyenjogúság a két nem között. Éreztettük felsőbbrendűségünket, és keményeknek mutattuk magunkat. A valóság azonban ezzel szemben egészen más. Ha egy kicsit leülünk, összeszedjük a gondolatainkat és felidézzük életünk legszebb pillanatait, be kell vallanunk, hogy a nők nélkül semmire nem mennénk. Persze erre a mondatra most biztosan sok férfi felkapja a fejét, és meglepődve kérdezi: Mit akar ez a fickó? Nos tehát, vegyük szépen sorra életünk eseményeit!
Amikor megszületünk, az első ölelést, simogatást édesanyánktól kapjuk. A bölcsödében, óvodában nők gondoskodnak rólunk. Az iskolában az első szerelem sokszor a tanító nénihez fűződik. Később kissé megkomolyodva, lemászunk gondolatban a fellegek közül és körülnézünk az osztályban is, vagy a baráti társaságban. Az első randevúra, remegő térdekkel érkezünk, kezünkben szorongatva egy kissé már hervadt virágot és a lány mosolyától elolvadva ismét kisgyerekké válunk. Ezt követi az első csók, az első éjszaka, boldog ölelések, beszélgetések, simogatások.
Közben elmúlik a kamaszkor, jön az egyetem, később, pedig a munkahelyek sora. Beleedződünk a randevúzásba, különböző szokásokat veszünk fel, mégis összeszorul a gyomrunk minden egyes új lány megismerésekor. Amikor pedig rátalálunk az igazira, akkor jön igazán a csodavilág számunkra. Két centivel a föld felett járunk, és nem cserélnénk senkivel sem a világon.
Ha sikerül összeegyeztetni kis életünket választott párunkkal, akkor jöhet a házasság, a gyerekek, és egy új, mozgalmasabb élet. Na itt szokott ez az idilli álomvilág kissé elcsúszni rossz irányba! Feltámad bennünk a férfiúi öntudat, és kihasználva, hogy már kialakítottuk magunk körül a megszokott rendet, nem figyelünk oda annyira a kedvesünkre, mint a viharos szerelem időszakában. Pedig, ha belegondolunk, minden napunkat a nők, feleségek, anyák szépítik meg, hiszen ha valami gondunk van, ha valami fáj, ha elesettek és betegek vagyunk, ők vígasztalnak és ápolnak minket, de velük osztozunk sikereinkben is.
Öreg korunkban pedig együtt megőszülve, sokkal boldogabban lehet elviselni azt, hogy a csontjaink már nem az igaziak, látásunk, hallásunk sem, de a mosoly a kisé már ráncos arcon, az bizony a régi szép időket idézi. A női szemek csillogása, az ajkak, a kezek érintése a férfi számára a mindent, az életet, egy varázslatos világot tárnak ki.
Ehhez mindössze arra van szükség, hogy vegyük észre a nőket, tiszteljük, becsüljük és szeressük őket minden nap, minden órában, minden percben és másodpercben, és ne csak évente egyszer, március 8.-án! A többi nap is lehet nőnap, csak akarnunk kell!
Ha pedig eddig nem így tettünk kedves férfitársaim, még nem késő változtatni rajta. Ballagjunk szépen be a lakásba, fogjuk kézbe a mosogatóruhát, vagy a porszívót, hajtsuk fel azt a WC deszkát, tegyünk egy vázába friss virágot és egy csókkal, öleléssel fogadjuk kedvesünket a hétköznapokon is. Hogy miért? Csak úgy, minden ok és ünneplés nélkül. Azért, mert jólesik minden apró kis figyelmesség.
Nekünk is és minden nőnek.
BOLDOG NŐNAPOT MINDENKINEK!
Bakos József
Kedves Pilla!
A férfiaknak van lelke, csak sokan azt gondolják, hogy nem macsós kimutatni az érzelmeiket. Pedig éppen ezzel szúrják el az életüket. Egy férfinek nem macsónak kell lennie, hanem olyan embernek, aki tiszteli, szereti a nőt, nőket és gondoskodik arról, hogy nyugodt életük legyen.
Kedves Margaréta!
Igen, szerencsére az én családomban szeretet és megbecsülés veszi körül a nőket. Csak bízni tudok abban, hogy ezt egyre több férfi is átérzi majd és aki eddig nem így élte az életét az felébred és változtat.
Szeretettel
Józsi
Kedves Józsi!
Nagyon bölcs gondolatok.Szépen megirtad a valóságot.
Nevelés kérdése is amit a családodban látsz.
Gondolom a legtöbb férfi igy látja ,mint ahogy megirtad.
Tisztelettel gratulálok ….Babu:)
Kedves Józsi, köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat. Sokszor hittem azt, hogy a férfiaknak nincs lelke… de már tudom, tévedtem. 🙂
Kedves Ildi!
Köszönöm, hogy olvastál és írtál, örülök, hogy a sok negatívum hatására a környezetemben több jó példát is látok. Persze sok rossz is van, nem tisztelik és szeretik eléggé a nőket. Sajnos. Pedig Ti nők vagytok a legfontosabbak a férfiak számára.
Kedves Tibor!
Osztom a véleményedet! A nadrágot mi hordjuk, de a nőktől kapjuk. 🙂
Félre a tréfával, valóban nem sok értelme lenne az életünknek nők nélkül.
Én magam is főzök, takarítok, segítek a feleségemnek. Csak mosni nem mosok, ez valahogy kimaradt a listából. 🙂
Az pedig ahogyan te is írtad nagyon fontos, hogy minden egyes nap tegyünk valamit, amivel megerősítjük azt, hogy szeretjük kedvesünket, feleségünket. Egy ismerősöm azt mondta, hogy ő nem mondja minden nap azt, hogy szeretlek, mert megunja a felesége. NEM! Nem unja meg, csak az nem mindegy hogyan mondjuk! Ha igazán odafigyelve rá, akkor szívből jön és jó hallani. Ha csak foghegyről, sablonosan, akkor ott gond van.
Összegezve: A férfi csak a nő gondoskodása mellett élhet tartalmas, igazi életet.
Sok szeretetet és boldogságot kívánok minden nőnek… és a férfiaknak is.
Én is csak most jutottam el a soraidhoz kedves Józsi, így eléggé későn reagálok rá, de ennek nincs is igazából jelentősége, mert én világéletemben a női egyenjogúság élharcosa voltam, így a szürke hétköznapokban is próbálok mindennap egy iciri-piciri Nőnapot varázsolni nejemnek. Elég, ha naponta elmondom neki a "varázsszót": Szeretlek!, vagy Imádlak!, esetleg: Jó, hogy vagy nekem! Ez frissen tartja a lelkét, de az enyémet is. És "természetesen" bármit, bármikor megjavítok neki, míg munkában van, bevásárolok, elmosogatok, hétvégeken meg is főzök, és esténként viszem neki a kis pöttyös bögréjében a fagyiját. Ennyit igazán megérdemel, hiszen én meg őt érdemeltem meg!
És bármennyire is mi, férfiak vagyunk a teremtés koronái, az okosabbja nagyon jól tudja, hogy mégis a nők irányítják a világot úgy, hogy elhitetik velünk: mi vagyunk a főnökök…
Tisztelem és szeretem a női nemet, nélkülük semmit sem érne az élet!
Szeretettel: Tibor 😉
Kedves Kata, Kitti és Marika!
Köszönöm, hogy olvastátok soraimat, bízom benne hogy férfiak is olvasni fogják és elgondolkodnak rajta. A férfi számára a legnagyobb kincs a nő, legalábbis én ezt vallom. Sajnos sokan nem, az én környezetemben is vannak sokan, akik nem kapják meg ezt a megbecsülést párjuktól, férjüktől. Talán valakinek felnyitják ezek a sorok is a szemüket.
Szeretettel
Józsi
Ez a legszebb ajándék, amit nőnapra kaptam! 🙂
Elhangzott a kulcsmondat: "Ne csak egy évben egyszer!"Hanem a mindennapokban is!
Köszönöm!
Marika
Kedves Józsi!
Nagyon – nagyon kedves írásod kicsi kis gyertyákat gyújtott a lelkemben, hogy talán mégis léteznek érző, becsületes és rendes férfiak. Nem beszélve arról, milyen szépségesen írtál egy olyan ünnepről, ami gyakorlatilag kárpótlásként jött létre a nők számára a rengeteg diszkrimináció okán. Köszönet a szép soraidért! (l)
Egyébként nagy kedvem lett volna reggel lefotózni a metró belsejét. Csak férfiak ültek, egyetlen kivétellel, az egész vagonban, ahol én utaztam. A nők álltak és lógtak a szeren. Gondoltam is, hogy ez a nap mégse a nőké igazán… 🙂
Kedves József!
Gyönyörű írás! Köszönöm ezeket a szívet melengető sorokat!
Üdvözlettel: Kata (ang)