Murmur jelenti 10. Szórom a csillagokat

2015 karácsonya volt az első karácsony, amit a két éves és kilenc hónapos kis Luca unokám már örömmel várt, és kellőképpen megcsodált.
Otthon a szülei úgy oldották meg a karácsonyi előkészületeket, hogy december 24-re virradóra éjjel feldíszítették a karácsonyfát. Mire reggel felébredt a két apróság, a szépen feldíszített fenyő már ott állt a nappaliban. A hét hónapos Pannika – akinek a karácsonyi meglepetése az volt a számunkra, hogy átváltott a villámgyors hason kúszásból, a villámgyors négykézláb mászásba – még nem foglalkozott a számára ismeretlen karácsonyfával, ami elfoglalta a járókája helyét a nappaliban. Ám Luca nagyra nyílt szemmel nézte a csillogó díszeket a fán, és gondosan számbavette őket. Milyen alakúak, milyen színűek, sőt volt már egy olyan dísz is a karácsonyfán, amit ő csinált a bölcsiben – valószínűleg nem kevés gondozónői segítséggel – ez volt a számára a legkedvesebb.
Amikor karácsony délutánján megérkeztünk hozzájuk, Luca éppen a délutáni alvásából ébredezett. Büszkén megmutatta nekünk, hogy már egyedül leveszi az alvós pelust magáról, felhúzza a kis bugyiját, az otthoni nadrágját, és a cipőjét is. Aztán amíg a szobájában megmutatta a játékhangszereit, addig a szülei odacsempészték a karácsonyfa alá az ajándékokat, meggyújtották a csillagszórókat, és megrázták a csengőt.
A csengőszóra beszaladtunk a nappaliba, ahol teljes díszében ragyogott a karácsonyfa, és csak úgy szikráztak a csillagszórók. Amikor újra felgyúltak a lámpák, és számba lehetett venni az ajándékokat, Luca rá sem hederített a saját ajándékaira, mindjárt Pannika ajándékait vette birtokba, azzal a kitűnő indokkal, hogy segít neki kicsomagolni, mert ő még nem tudja. Amikor a nagy színes rongypolipot, és a zenélős teknősbékát – amiket Pannika kapott – már kellőképpen megvizsgálta, akkor engedte át őket a kis húgának, és fordult a figyelme a saját ajándékai felé.
Az ajándékok közül a szobahintát rögtön kipróbálta, már egészen ügyesen kísérletezett a hajtásával is. Aztán bontotta csak ki a következő ajándékot a kis fehér cicát, ami nyávogott, ha megnyomta a fejecskéjét. Sőt, amikor elemet tettünk a hasikájába, akkor elindult apró lábacskáin, és a farkincájával integetett. Mivel az asztalon próbáltuk ki a cicát, Lucácska mindig az asztal széle felé irányította, én meg visszatettem az asztal közepére. Ezt néhányszor lejátszottuk, aztán mondtam neki, hogy látom ám, hogy a cicát azért teszi az asztal szélére, hogy lemenjen róla, de ha leesik a cica az asztalról, akkor elromlik, és nem tud többé menni. Olyan aranyosan megértette már, levette a cicát az asztalról, nehogy leessen, és a parkettán játszott vele. Az még egy kicsit nehezen ment, hogy a cicát menet közben nem szabad lefogni, ki kell kapcsolni, ha dédelgetni akarja…
A következő ajándéka egy elemes készségfejlesztő játék volt, különböző dolgokat kellett összepárosítani táblákon. A játékhoz tartozó két érintő pálcát az egymáshoz tartozó ábrák melletti lyukakba kellett helyezni. Például a sünihez, és a süni fülét ábrázoló kis képecskéhez. Ha helyes volt a párosítás kigyulladt egy kis lámpa. Lucácska barátkozott a játékkal, meg akarta érteni, hogyan működik, mit kell vele csinálni, de közben annyi dolga volt! Meg kellett még vizsgálni Pannika játékait újra – aki közben lelkesen rágta a polip lábait, és ügyesen csapkodta kis kezecskéjével a zenélő teknőst – kicsit megint hintáznia kellett, a kis fehér cicát is ki kellett ismét próbálnia. Így egyelőre csak rész sikereket ért el a párosításban, de nyugodtabb körülmények között majd biztosan ráérez a játékra. Még kibontotta a díszcsomagolásból a szagolós játékot /kis kapszulákat tartalmaz illatmintákkal/, és a mágikus vizes tollat /Magic water pen/, de már félretette őket, hogy azokat majd máskor próbálja ki.
A következő napon délre, az egész család hozzánk jött karácsonyozni és megismételtük az előző napot, mert a délutáni alvás után nálunk is megszólalt a kis csengő, kigyúltak a csillagszórók, és ezúttal nemcsak a kicsiknek, hanem a nagyoknak is voltak ajándékok a fa alatt. Lucácska most is Pannika játékait bontotta ki először, és amikor már mindet leellenőrizte, akkor engedte át a zenélő, világító, és a fürdéshez való színváltós kiskacsákat, a kockásfülű nyuszival, és a pillangós kis cipővel együtt a kishúgának. Aztán a saját ajándékait is kibontotta. Kapott rajztáblát, egy nagyon egyszerű, és ötletes kicsiknek való társasjátékot, és Bogyó és Babóca hangos könyvet. Miután végzett a saját ajándékai kicsomagolásával, egy darabig mindenkinek „segített” kicsomagolni az ajándékát. Olyan sokan vagyunk, hogy egy idő után belefáradt a papírtépegetésbe, és visszatért Pannika és a saját játékaihoz.
Pár nappal később felfedezett néhány picike, zöld, foszforeszkáló műanyag csillagot egy dobozban, és a kis markába gyűjtötte, majd jó messzire eldobta őket, miközben nevetve újságolta, hogy „szórom a csillagokat”. Lucácskából így lett karácsonyi „csillagszóró”.

T. Pandur Judit