Semmi sem új a nap alatt

Összes megtekintés: 44 

(Igazából a homeopátiáról szólnék)

Bevezetésül most néhány idézetet mondok, hogy fitogtassam széleskörű műveltségemet. (sic). Egyik maga a cím: “Nihil sub sole novum” szól a Salamon királynak tulajdonított mondás.
Azután itt a következő, amit az orvosi felfedezésekkel kapcsolatban használunk: „Már Hippocrates (i. e. 460? -377?) is ismerte…”, vagy az egyiptomiak, vagy a régi görögök, és így tovább mintegy megerősítendő a salamoni megállapítást. És ez jelen témánkra is igaznak tűnik, mert valóban az orvostudomány atyja kijelentette, hogy „azok a dolgok, amelyek a betegséget okozzák, meg is gyógyítják azt”, s ezzel jól párosítható Paracelsus 16-ik századi svájci orvos megállapítása, hogy „Ami nagy adagban méreg, az kis adagban orvosság”. Ezzel el is jutottunk ahhoz a tételhez, mely jelen eszmefuttatásunk lényege: „hasonlót a hasonlóval gyógyítani”, azaz „similia similibus curantur”, ami a hasonszenvi gyógymód alaptétele.
A tétel tudomány rangjára emelése Samuel Hahnemann orvos-gyógyszerésznek köszönhető. Ő a hasonszenvi gyógymód megalapítója. Tételeit, tanait az Organon der rationellen Heilkunde (Racionális orvoslás eszköze) című művében tette közzé 1810-ben.
Hahnemann több mint száz szer gyógyszervizsgálatát végezte el és próbálta ki először saját magán és kísérletei eredményei alapján alkalmazta azokat a gyógyításban. Vizsgálati eredményeit napjainkig több ezer gyógyszervizsgálat követte az általa lefektetett elvek szerint.
Hahnemann kereste azt a legkisebb anyagmennyiséget, mely még hatásos, ellenben mellékhatást nem okoz. Ennek érdekében hígította szereit. Hígította és erőteljes rázásnak vetette alá, s ily módon dinamizálta azokat.
A hasonszenvi gyógymód hamarosan az egész világon elterjedt még a jeles orvos-gyógyszerész életében. Nálunk az „Organon” megjelenését követően gyorsan terjedtek Hahnemann tanai. Bugát Pál (1793 – 1865) és Horváth József (1794 – 1849) lefordították a művet magyar nyelvre. A 19.-ik századelejétől egyre több magyar orvos kezdte alkalmazni mindennapi gyógyító munkájában eme gyógymódot, így például Kossuth Lajos és Széchenyi István orvosa Almási Balogh Pál (1794 -1867) is, aki személyes kapcsolatot tartott fenn Hahnemannal.
Sorolhatnám a híresebbnél híresebb orvosok neveit, aki e tan elkötelezett hívei voltak, de csak szemelvényképpen említek egynéhányat: Forgó György (1787 -1835), aki Kisfaludy Károly barátja volt, Bakody József (1792 – 1845), aki saját kísérleteinek áldozata lett. De mind közül kiemelném Argenti Döme (1809 – 1893) nevét – ő volt a magyar hasonszenvi orvos-egylet elnöke. A Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan (I–II. Pest, 1864) című kétkötetes művét németre is lefordították, bel- és külföldön is elismert szaktekintély volt, betegei közé tarozott Madách Imre és Tompa Mihály is, ő szerkesztette a Hasonszenvi Lapok című orvosi kiadványt, valamint a “Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása” című füzetet, mely hét kiadást ért meg és igen népszerű volt a laikus olvasók körében.
Hahnemann tanainak méltó elismerését jelentette, hogy 1866-ban megnyílt az első hasonszenvi kórház Pesten, a Bethesda. Ezt megelőzően már 1848-ban a Batthyány kormány az egyetem tanmenetébe iktatta e tanok oktatását, professzort nevezve ki e célból. A kezdeményezés rövid életűnek bizonyult, mivel a szabadságharc leverése után Habsburg-ellenes mozgalomnak tekintették, és a hasonszenvi gyógyászat a kiegyezésig tiltott gyógymódnak számított.
Később aztán magán kórház nyílt – 1870-ban – Pesten, az Elisabethinum, valamint hasonszenvi osztály nyílt a Szent Rókus kórházban is. Előbbit Hausmann Ferenc (1812 – 1876), utóbbit Bakody Tivadar (1825 – 1911) vezette.
A budapesti egyetemen 1871-ben két tanszék létesült: a Hasonszenvi kísérleti kórtani tannszék Hausmann Ferenc, és a Hasonszenvi különös kór- és gyógytani tanszék Bakody Tivadar vezetésével.

Ugorjunk egy nagyot az időben. Az utóbbi évtizedek mondhatnám, reneszánszát képezik a homeopátiának. Mert ugyebár arról beszélünk (!). Ma már kevesen használják a 19.-ik században elterjedt magyar kifejezést, és a köztudatba is ez a görögből képzett szó terjedt el, mely a homoios (hasonló) és pathos (szenvedés) szavakból tevődik össze.
A módszer nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 1996-ban George Vithoulkas görög homeopata orvos alternatív Nobel-díjat kapott a klasszikus homeopátiás tanok továbbfejlesztéséért és oktatásáért (for his outstanding contribution to Classical Homeopathy).
A nyugat-európai országokban tevékenykedő gyakorló orvosok közel fele munkájuk során homeopátiás szereket is alkalmaz, sőt az egészségbiztosító részben, vagy egészben támogatja is ezt a kezelést.
Hazánkban jelenleg az 1991-ben megalakult Magyar Homeopata Orvosi Egyesület égisze alatt folyik homeopata szakképzés. A hároméves képzést sikerrel végző és vizsgát tett orvosok nemzetközileg elismert diplomát kapnak az Európai Homeopátiás Bizottságtól is. A diploma birtokában az Egyesült Királyságban külön vizsga letétele nélkül kapnak homeopátiás működési engedélyt az ott tevékenykedni óhajtók. Magyar országon nincs akkreditálva ez az oklevél…

****
Hivatkozás:
Argenti Döme: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan (saját példány),
Dr. Borbély K. és munkatársai: A homeopátia kézikönyve, Bp. 2007
Kóczián – Kölnei: Homeopátia Magyarországon 1820 – 1990, Bp. 2003
Jouanny, J. et al.: Homeopátiás gyógymód I., II., Boiron 1992

Bige Szabolcs Csaba

“Semmi sem új a nap alatt” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Szabolcs,

    Örülök, hogy olvashattam nagyszerű írásodat a homeopátiáról, magam is szedtem már, pl műtétek alkalmával, javasolták. Hiszek a gyógyító erjében, pedig mostanában sokat írnak a hatástalanságáról.
    Köszönöm az élményt, sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  2. Drága Szabolcs!
    Csodálatos előadást tartottál!
    Ezt komolyan írom,annyira szépen,
    értelemsen ,gondosan szavaltad el az igazat.
    Látom bibliográfiat is bemutattad!
    Köszönjük szépen!
    Orvendek neked és gratulálok sok szeretettel…Babu😍😍😍

  3. Kedves Szabolcs!

    Őszintén szólva arra számítottam, hogy azt írod le, hogy egy nagy humbuk a homeopátia, hiszen valójában nincs benne szer, ezért inkább csak hinni kell benne. Akik viszont valóban betegek, azok nem gyógyulnak meg tőle, lévén, hogy nincs mitől. Tény, hogy nem értek hozzá, ezért engem meg lehet “etetni” ezzel és ennek ellenkezőjével is. Úgy tudtam, hogy aminek van hatása, annak van mellékhatása is, ezért mérlegelni kell, hogy mit és mennyi ideig szabad szedni gyógyszerként. Hála Istennek mindezidáig nem voltam – jelenleg se vagyok – semmilyen gyógyszeres szedésre állítva, csakis kizárólag akkor szedek gyógyszert, amikor megbetegszem és csak addig, amíg meg nem gyógyulok.

    Szeretettel: Rita🦋🍁🌼

Szólj hozzá!