Az elmúlásban benne van a jövő!

Összes megtekintés: 252 

(anyukám emlékére)

Láttam az életet, folyt, mint egy rohanó patak, sok viszontagság és nehézség állta útját, de az élet törvénye ugye a folytonosság?
Élt a nehéz s néha boldog állandóságban.
Közel volt hozzám.
Talán mert bennem látta élete kezdetének fényét és reményét, hogy egyszer még míg él, visszajön az, amit az elején megélt.
Hosszú volt az út, mit végig kísértem mellette, de csodálatos volt megélt bölcsessége.
Végül mielőtt elfáradva búcsút kellett intenie, még magányába vonult, ahol rádöbbenve ismerte fel, innen már nincs visszaút.
Egy apró csillag fénye itt most kialudt, de ott, ahol mi még nem látjuk, ragyogva tovább vonul.
Mi pedig megyünk tovább, még itt folytatjuk…

Maradok tisztelettel:
Filó Margit

“Az elmúlásban benne van a jövő!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Margit!

    Bizony így van, mi még megyünk, majd utánunk is lesznek, akik tovább mennek. Ugyanakkor nehéz elveszíteni azokat, akiknek fontosak voltunk, akik egész életükben szeretettek bennünket.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!