A jó tanító!

Én elmondhatom, hogy jó tanárom volt, aki hosszú évekig a lelkivezetőm volt. Mert bár még túl fiatal voltam ahhoz, hogy az élet eléggé megtanítson a lényegre, mégis korán meg tudtam érteni az életképeknek a hátterét. A miértjét és elsősorban a mondanivalóját. (még akkor is ha azt nem osztottam meg a közvetlen környezetemmel, akik tévesen úgy gondolták, hogy én csak naívan létezem!).
Nem azért mert ő a számba rágta esetleg és elmondta volna, hogy mi van a látszat mögött.
Egyszerűen, vagy tudattalanul bevezetett a valóság világába.
Történeteken mutatta be, mintha én is ott lettem volna, tanulságokra vezetett rá, mi az élet sava-borsa.
Évek alatt hozzászoktam, hogy a látszat jó csaló és a sok rideg lélek szeretettel még orvosolható.
A bölcsesség nem tanulható, de nyitott szivvel rá lelhetünk az arrafelé vezető útra.

Maradok tisztelettel:

Filó Margit

“A jó tanító!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Volt tanár lévén elolvastam a cikket, és nagyon tetszett. Főleg azért, mert a tananyagon kívül mindig igyekeztem a tanítványaimmal olyan kapcsolatot teremteni, hogy az órákon a mindennapi élet dolgaira is rávezesse őket az ember, a “való-világra” is felkészíteni őket, illemtanra, higiéniára, sőt még akár a szexualitás-intimitás tanait is kissé súroltuk itt-ott, hogy kíváncsiságukat is ilyen téren kis mértékben igyekezett az ember kielégíteni, helyes irányba terelni, mint 2. szülő…Szeretettel Zsuzsa! 😊

Szólj hozzá!